A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola Repülőgépvezető Szak
Felvételizés 1. rész
Már a középiskolai tanulmányok 2. évfolyamán (például 1980-ban is) volt arra lehetőség, hogy megjelöljön a tanuló egyetlen olyan felsőoktatási intézményt, amelyre érettségi után felvételizni szeretett volna.
Nemcsak a mezőgazdasági főiskolákra, hanem a felsőoktatási intézmények zömébe bejutni szándékozó felvételizők is lehetőséget kaptak arra, hogy a Felvételi Előkészítő Bizottság (FEB) keretein belül (is) tanuljanak a felvételire.
Hogy a végeredményt írjam le először: körülbelül 20-30%-a a Repülőgép-vezető szakra felvettek közül FEB-es volt.
A FEB-előkészítés többek között azt tartalmazta, hogy a (zömében fizikai dolgozó szülői hátterű) tanulók plusz feladatsorokat kaptak tanév közben a felvételi tantárgyakból a szó szoros értelmében vett levelező oktatás útján. Ezt a feladatsort vissza kellett küldeni a főiskolára, amit egy diáktanár javított ki. Amennyiben megfelelő szorgalmú volt a középiskolai diák, akkor egész tanévben 10 feladatsort (és természetesen annak kijavított, pirossal sűrűn teleírt eredeti példányát) kapta meg mindkét felvételi tantárgyból.
Fentieken kívül, nyáron, 3-4 napos FEB táborok is voltak a főiskola kollégiumában történő elhelyezéssel. A főiskola "kiselőadójában" napi 6-8 tanórában a szaktanárok, (elméleti) oktatók tartottak színvonalas és világos nyelvezetű előadásokat, aminek igen nagy hasznát lehetett venni akár már a középiskolai dolgozatok, valamint az érettségi vizsga megírásakor is.
Olyan nyílt szellemű, lényeglátó oktatókkal találkoztunk, akik már nem a hivatalos propaganda mondatokat mondták el például az 1980-as lengyel helyzetről...persze csak ebéd közben, amikoris együtt étkeztek velünk az előadásokat tartó tanár Urak.
Külön kell kiemelnem Hadházy István tanár Urat, aki hatalmas mértékű szervező munkát végzett a FEB-en belül. Emellett olyan morzsákat szórt elénk csak úgy mellesleg a főiskolai életről, hogy amikor elmeséltük otthon a középiskolánkban, sok osztálytársam inkább a Nyíregyházi Főiskolát jelölte be első helyen továbbtanulási célként.
Ezeken a táborokon belül találkozhattunk először Lucky nénivel. Magával ragadó előadói stílusa, hatalmas szakmai tudása lenyűgöző volt. Minden munkatársáról lerítt, hogy Lucky nénit a legmegbecsültebb főiskolai elméleti oktatók közé tartozónak tekintik...nem pusztán udvariasságból.
Ormos László tanár Úr nagyfokú türelmével, kristálytiszta logikájú magyarázataival megnyerő egyéniség volt már az első pillanattól kezdve. Olyannyira, hogy némiképp udvariatlan módon nem Őt, hanem Hadházi István tanár Urat kérdeztem meg, hogy tanít- e "repülősöket" Ormos László tanár Úr.
A válasz igenlő volt.
Ennek ellenére a sors úgy hozta, hogy Ormos László tanár Urat csupán a FEB-táborokban hallhattam tanítani...a főiskolán eltöltött hat félév során egyszer sem.
A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola Repülőgépvezetői Szak Felvételizés 2. rész
A nyári FEB-táborban való részvétel után - nemcsak az ott tapasztalt nagyon sok pozitív élmény hatására - többen döntöttünk úgy az osztályunkból, hogy csakis a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola Repülőgépvezető Szak fog szerepelni a főiskolai felvételi lapunkon.
Semmilyen más felsőoktatási intézményt nem akartunk - tanáraink határozott ellenvéleménye dacára sem - megjelölni. Csupán egy-két középiskolai szakmai oktatónk fogadta el a döntésünket fenntartások nélkül. Ők sportrepülők voltak, volt olyan is, aki még oktatott is minket. "Szakszós pilótaként" is be kellett Nekik számolnunk a főiskolai éveinkről.
Itt álljon a lehető legnagyobb Tisztelettel Magyari Miklós TANÁR Úr neve, aki az egész nyarát, nyarait kint töltötte velünk repülőtéren, mint táborvezető. Csak oktatott és oktatott, "keskeny, fehér szárnyú repülőgépbe" szinte soha nem ült a nyár folyamán. Jobbára csak vontatni a HA-SBB lajstromjelű Gawron-ba (amit saját bevallása szerint nagyon szeretett, tudott különbséget tenni két PZL-101 között, ennek többször, pl. Kisapostagon is hangot adott, amikor egy másik Gawronra osztották be vontatópilótának) ült be a Góbén kívül.
A felvételi jelentkezési lapok feldolgozása után, repülő orvosi vizsgálatra már áprilisban behívtak minket a Gyáli úti Merényi Gusztáv kórházba. Olyan szerencsések voltunk, hogy még Dr. Balla Pál főorvos Úr is benne volt abban az orvosi csoportban, akik vizsgáltak minket. Jómagam a barokamrai felszállásaimból többet Vele "repültem". Nagyon szigorú, ugyanakkor szerethető embernek ismertem meg Őt.
Külön kell említést tennem a főorvos Úr adminisztrátoráról, vagy titkárnőjéről. Az Ő nevére, vagy a munkakörének pontos megnevezésére legnagyobb sajnálatomra nem emlékszem. Ő egy jóindulatú, mindenben segítőkész, igazi humanista Asszony volt, nemcsak a már "RSZ- es, MALÉV-os" pilótákkal, hanem a jelöltekkel, valamint a főiskolai hallgatókkal szemben is.
Általában 15-20 volt az a maximális létszám(a mi jelentkezésünk évében körülbelül 200 fő volt a jelentkezettek összlétszáma), amit egyszerre vizsgáltak doktor és főorvos Urak. Mindegyikükre nagyon illett egy szó, "jelöltközpontú". Nem azt keresték a 17-18 éves fiatal emberek esetében, hogy milyen egészségügyi problémájuk van, hanem azt, hogy azoknak az előírásoknak megfelelnek-e amik a sikeres orvosi feltételei. Több felvételizőnek elmondták, hogy mit kellene kezeltetnie, azt is megemlítvén, hogyha nem teszi, jövőben nem garantálhatják az érvényes orvosit. Több jelölt ment el ez után a fogorvosához, vagy kisebb műtétre befeküdt egy kórházba.
Léteztek "történetek", miszerint akinek érvényes Kecskeméti Repülő Orvosi Vizsgáló és Kutató Intézet I/A rovatú (elfogó vadász repülőgép-vezető) orvosija van, az még egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy a Gyáli úton is alkalmas lesz repülésre. Nem tapasztaltam ilyen esetet azokban az időkben (sem), amíg mind Kecskemétre, mind Budapestre kellett járnom orvosira.
Az szóbeli érettségi vizsgák időpontjaitól számított egy-két hét eltérésen belül volt a felvételi eljárás Nyíregyházán. Több bizottság előtt kellett megjelennünk.
Az egyik ilyen bizottságban zömében műszeres pszichológiai vizsgálatokat végeztek el minden felvételiző bevonásával. Billenőasztal, hőfényképezés, kézremegés és reakció időmérés, de volt úgynevezett "Omega műszeres" vizsgálat is. Ez egy nagy omega betűn történő, két, egymásra merőleges forgásirányban mozgatott csavarorsó mozgatását jelentette a betűsablon felett. Rövid távú memóriánkat mind műszeresen, mind papír-ceruza tesztek segítségével is mérték. Volt olyan felvételiző társam, akinek ezek a vizsgálatok nem sikerültek, de a következő évben már felkészültebben érkezett Nyíregyházára.
Egy másik bizottságban már a Főiskolán tanító, de nem felvételiztető tanár Urak, valamint a MÉM RSZ képviselője kérdezett a felvételizőktől. A szokásos udvarias, érdeklődő kérdések közé tartozott, hogy vitorlázó repülünk-e, tánccsoportnak voltunk-e valaha tagjai, mit csinálunk legszívesebben a szabadidőnkben. Engem egy idősebb Úr arról faggatott, hogy tudom-e az első, magyar mezőgazdaságban alkalmazott repülőgép típusnevét, esetleg azt, hogy körülbelül mekkora hasznos teherrel volt képes felszállni. Utólag mondták, hogy ez az Úr egy vezető beosztású pilóta volt a "központból" , Budaőrsről.
Egy harmadik bizottságban azt kérdezték tőlünk a MÉM RSZ, a MALÉV és a HM képviselői, hogy a főiskola elvégzése után mik az elképzeléseink az első munkahelyünkkel kapcsolatban. Ebben a bizottságban már volt egy másodéves főiskolai hallgató is, aki a diákotthoni elhelyezésről tájékoztatott minket. Illetve aki már nős volt közülünk, annak elmondta, hogy van lehetőség a hallgatóval közös szobában feleséget, gyereket is elhelyezni a kollégiumban. Nagy átlagban évfolyamonként egy hallgató társunk élt is ezzel a lehetőséggel. Ők a kollégium első emeletén kaptak egy ugyanolyan szobát, mint amilyenben a második emeleten általában hárman laktunk a főiskolai éveink folyamán.
A leglényegesebb azonban a felvételiztető tanár Urak és Lázár Lukrécia TANÁRNŐ bizottsága volt. Itt először matematikából húztam tételt, amit nem kellet végig kidolgozni a táblánál. Csupán a megoldási tervet kellett elmondanom szóban. Ugyanez vonatkozott a fizika tantárgyra is. Türelmesen végighallgatott mindkét tantárgy felvételiztetője, majd a végén, tantárgyanként kérdéseket tettek fel a példával kapcsolatosan. Ezek nem "beugratós" kérdések voltak, hanem - az én esetemben mindkét felvételi tantárgynál - egy másik feladat megoldási mód helyességét vetették fel, illetve azt, hogy kisebb változtatás a feladat adataiban hogyan befolyásolná a végeredményt. Ebben a bizottságban emlékeim szerint három vagy négy, a Főiskolán tanító tanár volt. Mindegyikük a lehető legnagyobb biztatást és jóindulatot tanúsította minden felvételiző felé. Voltak olyan felvételizők is, akik megkérdezték és leírták a példák lényegét az éppen kijövő társukat megkérdezve. Azonban azt már nem kérdezték meg, hogy hány "tétel" volt az asztalon. Jómagam legalább 40 kis papír közül húztam fizikából kérdést. Matematikából pedig még több volt Lázár Lukrécia TANÁRNŐnél. Ő olyan módszereket alkalmazott a -nemcsak felvételiztetés, hanem a főiskolai tanulmányaink során is -, amelyek eleve reménytelenné tettek minden hallgatói "ügyeskedést" a ZH-k írása, valamint a féléveket lezáró vizsgák alkalmával is. Soha nem voltam képes arra - nemcsak diákként, hanem főiskolai docensként sem-, hogy az Ő tétel titkosítási módszereit akárcsak részben is alkalmazzam.
Régi, szláv eredetű mondás: "Akit jól tanítottak, az jól fog tanítani!" . A Repülőgépvezető Szak elvégzése után meggyőződésem, hogy nemcsak nekem erkölcsi kötelességem teljes mértékben igaznak gondolni ezt az idézetet. Hanem minden hallgatónak, aki a FEB-táborokban, vagy a Főiskolán eltöltött évek alatt hallhatták tanítani -nem csupán az általam említett- főiskolai Tanárnőket és tanár Urakat.