A hajléktalan és a Karácsony

Egyszer valamikor 5¬6 éve, egyedül maradtam karácsonyra. Nem először, és nem utoljára. Ügyeletes voltam a munkahelyemen. Otthoni, karácsony lévén.

24¬én dél felé ledöglött, valamelyik server. Na basszus. Távolról elérhetetlen, kocsiba ülés, autókázás a Dózsára. (Dózsa Gy. út.) A Hősök terénél piros lámpa, várok. Látok egy homeless¬t aki tétován néz, vagy 4¬5 méterről, akar is¬nem is odajönni, tétova, szerencsétlenkedik. Látszott, hogy az elején van még, nem volt nagyon legatyásodva, de azért a nyomait már viselte. Lehúzom az ablakot. A nem erőszakoskodó ablakmosóknak, egyéb nem piáért kunyeráló szerencsétleneknek oda szoktam adni a kormányboxban lévő aprót, szendvicseimet, üdítőt, sört, cigit. Mikor mi volt az ülésen?

Ez az ember, szemmel láthatólag zavarban volt. Kérdem:

¬ Mi van? Gond?

¬... Tudna pár forintot adni?

¬ Tessék. Volt pár százas középen.

¬ Miért olyan félénk? Így a büdös életbe nem fog kapni semmit, ha csak nem találkozik ilyen hülyével.

¬2 hónapja vagyok az utcán és nem is tudom, hogy......

Mivel már zengett a kürt koncert mögöttem, félre húzódtam, hely volt, és beszélgetni kezdtem vele.

Nem tudja, hogy kell ezt csinálni, a többi hajléktalan elzavarta a időjárás ellen védett Városligeti helyekről, majd megfagy éjjelente....stb.

¬Na. Figyeljen. Én oda megyek szembe abba a felborult üvegpalotába. Deloitte iroda. Oldalba kell rúgnom egy szervert és jövök vissza. Álljon ott a múzeum előtt a járdán, elviszem valahova ebédelni. Végül is karácsony van.

Visszafelé tényleg ott állt. Beült. Panda megszaglászta.

¬Biztos ez kell gazdi???

Bár csak 2 hónapja volt az utcán, de ugye a fürdés hiánya és egyebek...... Na mindegy. Bevállaltam. Csinálom.

Ablakok lehúzva, és nem vittem el Sanyi bácsihoz a Berek kiskocsmába, ami a terveimben szerepelt. Hanem

HAZA, HOZZÁM. Otthon.

¬Ott a fürdőszoba, a ruháit ide dobja a kandalló elé, tessék törülköző. Mire kész van, kerítek pár tiszta göncöt. Gatya, póló, zokni, soha nem használt tréninget tettem ki a fürdőszoba elé. Ott Dkeszin volt kádam is. Abban lubickolt. Itt nincs. Soha nem szerettem, csak a tusolást.

Kijön gőzölögve, felöltözik. A ruhái addigra elégtek a kandallóban. Teljesen zavarban volt. Se leülni, se álldogálni nem mert.

¬Én ezeket nem tudom kifizetni magának. Miért csinálja ezt velem?

¬Mit tudom én. Ilyen vagyok. Csinálok egy borlevest, marengói csirkét, meg valami desszertet. Végül is karácsony van. Jó lesz ilyen kései ebédre vagy korai szenteste vacsorára?

¬Utána kivisz a pályaudvarra? És ad pénzt vonatra? Ha nem érek időben az 56¬os emlékműhöz, akkor az összes helyet elfoglalják és elzavarnak. Megnéztem később. Tényleg hajléktalan szállás éjszakákra. Igaz. Qva hideg lehet, de a cölöpök között fedett.

¬Na jó. Marad itt. Megbeszéljük. Szaggatott már nokedlit? Kell a csirkéhez.

Megkajáltunk és ott maradt egész karácsonyra. Közben tegeződni kezdtünk, elmesélte, hogy jutott idáig. Lakatos a szakmája. Majdnem szerszámkészítő, mint én.

A felesége összeszűrte a levet a főnökével és ügyvédi segédlettel teljesen kisemmizték. Se lakás, se munkahely, se megtakarítás, csak adósság. Utcára került és nem tudja mi lesz vele?

¬ Na és rokonok, család?

¬ Szégyellem és nem tudják. Amíg volt mobilom, beszéltünk, de szégyelltem elmondani.

¬ Hol vannak?

¬ Kecskeméten.

¬ Telefonszám?

Felhívtam. A testvére vette fel. Röviden elmondtam, mi a helyzet.

Van e valami áthidaló javaslatuk. Nem hitte el. Adjam Kálmánt, ha ez igaz. Adtam.

Kb. fél óráig beszéltek, mert Kálmán még most is szégyenlős volt és úgy kellett kihúzni belőle mindent, harapófogóval.

Másnap megjelent a testvér a feleségével, jól bezabáltunk kicsit ittunk is és elvitték Kálmánt 27¬én. Az óta van munkája, bérelt lakása Kecskeméten és mondjuk, ugyan már nem fél óránként, de 2¬3 havonta felhív. Ígérgeti, hogy meg fogja hálálni, és mivel is tartozik...és ....és.....De mindig mondom.

¬ Nem mindegy? Majd ha egyszer a Mercidből meglátsz a piros lámpánál, vegyél fel és kvittek leszünk.

Bosszú

Szösz. Nem vidám. Főleg a kezdete nem. De, Önök kérték. Akkoriban nyergeltem át Dkesziről Őcsénybe.

TV ¬ újsághír:

2 Faddi biztonsági őr, A..J és T.K. (a kezdőbetűk nem valódiak) halálra kínzott egy kutyát, mert idegesítette őket, hogy a kóbor eb ott cselleng állandóan az objektum környékén. Mondjuk, adhattak volna enni, neki. Na mindegy.

Nem akarom véres, gusztustalan részletekkel tönkretenni a szösz ¬ök hangvitelét, ezért nem írom le, mit csináltak vele.

Hívtam rendőrséget, ügyészséget, mindenkit, aki esetleg tud bővebb információt tud adni a hülye kezdőbetűkön kívül.

Nem adtak, mert ugye a személyiségi jogok. A tököm tele, hogy minden tetves, rohadt alaknak több személyiségi joga van, mint nekem. Én így látom.

Akkoriban a Tolna Megyei Hírlap csinált velem egy fényképes riportot. Repültem velük, fotóztak minden félét. Szimpatikus volt a hölgy és megkértem.

Ő újságíró. Több a lehetősége, vannak esetleg csatornái, segítsen kideríteni, ki volt ez a 2 szemétláda. Másnap telefonon hív:

¬Tudok segíteni, de mondja meg, mit akar velük csinálni?

¬Még pontosan nem tudom. Minimális esetben azt, amit ők a kutyával. Maximum pedig, szétverem a fejüket egy vascsővel.

¬Akkor nincs név.

¬Ok rendben. Dühömben mondtam. Persze, hogy nem akarok tettlegesen fellépni, mert annyit ülhetnék, mint bagoly a fán. Valamit kitalálok.

¬Ok. Gondoltam. Tessék a nevek.

Innen a cím kiderítése, már nem volt túl nehéz. Gondolkodtam. Tényleg mi a szart tudok csinálni? Hoppá. Maradjunk a szakmánál.

Felhívtam a hölgyet, hogy ezekre a címekre, ezeknek a görényeknek, esetleg tudnának e értesítést küldeni, hogy egy sorsoláson nyertek egy sétarepülést, melyet beválthatnak 14 napig, itt a reptéren, bármikor, kivéve 7 végén. Könnyű dolgom volt, mert abban az időben egyedül nekem volt CPL¬em és én voltam a motoros pilóta. Baromi sokat voltam lent és szinte minden napot a reptéren töltöttem.

Valószínű megtörtént az értesítés, mert pár napra rá, megjelent a reptéren 2 alak. Alig voltak kint, páran.

¬Jöttek mert nyertek egy sétarepülést. Itt a levél.

2 nyegle, öntelt alak. Mondták kicsit félnek, de a csajok előtt jó kis pénisznövelés lehet, ha megtudják milyen bátrak. Pár szót beszéltem velük. Mi a munkájuk, hol laknak, merre repüljünk? Csak, hogy tuti legyen, ők azok. Beszálltunk, ők hátra, nehogy elérjék a kormányokat. A kezükbe nyomtam egy¬egy zacskót, hátha.... jól bekötöztem őket. Nehogy baj legyen.

Nem akárkik oktattak a berepülésre, nem akárkiktől tanultam.

Na szóval. Végig repültem velük a komplett berepülő programot 2X. Még egy kicsit, saját kútfőből, hozzá is tettem, csak úgy TIT alapon.

Belső tükör nem volt, ezért néha szakítottam pár mp¬et, egy hátranézés erejéig. Meg voltam elégedve az eredménnyel. Kiült a mocskos pofájukra a halálfélelem. Ez volt a tervrajzomban. Nem okádni felejtettek csak el. Levegőt nem mertek venni. 2 még mozgó, élő halottal szálltam le és gurultam be. Kirángattam őket a gépből, estek ¬ keltek.

Aksicsere után jó idővel tudott csak az egyik megszólalni.

¬Mi volt ez? Azt hitték itt fognak megdögleni.

¬Ez mi volt? Igen. A cél ez volt. Hogy érezzétek a jó kurva nénikéteket, mi az halálfélelem. Amit az a szerencsétlen kutya érezhetett, míg élt és gyötörtétek. Takarodjatok innen, amig nem verem szét a fejeteket. Eltámolyogtak. Senki nem lett feljelentve, pár hónappal később kérdezte az újságíró, mi lett a nyeremény repüléssel.

¬Megvolt.

Belga 1

Szintén Belga szösz. Volt közöttük egy ifjonc, aki minden nap elindult távra. Csak indult, mert haza mindig én hoztam. Hol itt, hol ott, de mindig terepre szállt. Szerencsére, jó terepeket talált. Aratás után voltunk. Hatalmas tarlók, miegymás.

Mivel jóformán egyedül voltam velük, szinte mindent én csináltam. Vontattam, oktattam, ellenőriztem, kötelet húztam, tolmácsoltam, főztem.... A többi kolléga ugyan ígérte, hogy lesznek kint többen, de valahogy nem jött össze. Mindenkinek SOS dolga lett, erre a 2 hétre. Elfáradtam mint a kutya. Soha nem hittem volna, hogy 2 hét tábor után megfogadom:

¬Aki engem az elkövetkező 3 hónapban repülőbe tud ültetni, .....szóval azt csinálom neki. Ami itt következik, abból tanuljatok. Nagy baromságot csináltam.

Tehát ifjoncunk, aznap megint elindult. Én vontattam a reptéren a többieket el is feledkeztem róla. Már alig volt hátra valami az üzemnapból, amikor szól rádión az edző, negédes hangon.

¬Karoliii Are you here?

¬Yes. What happened.

Abban a pillanatban be is ugrott. Ez a p.cs megint leszállt.

¬Hol van ez az átkozott?

¬Itt nem messze egy betonos reptéren. Kalocsa. Tudod hol van térkép nélkül?

¬Á dehogy. Csak a kisujjamban van Magyarország repülőtérképe. Meg látszik is innen kicsit.

¬Akkor ne szállj le, (pedig kötelező lenne a kötél miatt) hanem menj el érte légyszíves. 15 perc múlva naplemente. Addig megjárjátok.

Megjártuk.

Csoszogok, süppedek Kalocsa felé, messziről látom, hogy valami egetverő banzáj lehet, mert villognak a fények, hatalmas tömeg, kivilágított színpad. Dühömben, fáradtan, meg amúgy is szokásom:

¬Na akkor egy sturc. Legyen látványosság. Talán a fáradtságtól is, megfeledkeztem az 55 m hosszú 2200 kg szakitószilárdságú kötélről, ami a gép seggén lengett. A kipörgetőről, szakadóbetétről, acél kötélszemről meg pláne.

Ahogy közelítek levett gázzal, már a zenét is hallom.

¬Na ezek sem spórolnak a wattokkal.

Sturc, kifordulok, leszállok. Látom, hol áll a vitorla, odagurulok. Motor leáll és.... és.... Néma csend.

Kiszállok nézek a (volt) színpad felé.

Mi ez? Néma csönd. Se fények, se zene, se morajló tömeg. Semmi. Mi van. Rémeket láttam? Egyszer csak a (volt) színpad irányából eszeveszett módon, közeledik egy autó reflektora. És még mindig nem esett le.... a tantusz.

Odaér a kocsi, kiugrik belőle régi cimborám K. V.

¬Szia. Mi van? Befejezték máris?

¬Be b....dmeg. De nem ők. Te fejeztetted be. Bakker. Majdnem lekaptad a színpadról a Nemzet Csalogányát.

¬Nem volt az olyan alacsony.

És akkor elhűltem. Basszus. A vontatókötél. Nézem elszakadt e?

Hát nem. De a végén ott csörömpölt, ha nem is az egész, de a harmada a színpadnak, az biztos. Alu csövek, kötőelemek, kábeldarabok, ami egy ilyen helyen lenni szokott. Hál Isten, mikrofont tartó kezet nem találtam. Mondja V.

¬Ezer szerencséd, hogy senki nem tudja mi történt, mert nem láttak téged. Csak én. Senkinek semmi baja. Nem ütöttél agyon senkit.

Szedd le a koloncokat és húzz el k...va gyorsan, mert megkeresem a rakétapisztolyt és lelőlek. Igaza volt. Nagy baromság volt. Hazahúztam a Belgát és telefonon elnézést kértem a rendezőktől ezért a faxságért. Utána ima, hogy mindenki megúszta sérülés nélkül.

Belga 2

A belgákkal történt a következő is. Jön az edzőjük, hogy gond van.

­Micsoda?

­Nálunk szerepel a vontatásos kiképzésben, hogy le kell tudni szállni vontatmányként. Vagyis nem magasan leoldatni, hanem leszállni, hogy ott libeg a kötél végén.

­Na és?

­Olvasta a magyar kik. utasítást, abba nincs ilyen, sőt ha nem tud a vitorla leoldani, akkor a motoros biztonságos helyen és magasságban leoldja és a vitorla nyaka közé cseszi a kötelet. Ez a szabály.

­A szabályok azért vannak, ha hülyeség és nem vérrel írták, meg kell reformálni. Ha egy belga vontatópilóta..... akkor én, miért ne.

Főleg, hogy Dkeszin még a 70­es években részt vettem egy ilyenben. Nagyjából titokban maradt, mert ott sem csapta a nyakunk közé a vontatópilóta a kötelet, amiért nagyon hálásak voltunk, oktatómmal együtt. Viszont szabálytalan volt.

Átültem a Zlinbe, mert az fürgébb, gyorsabban reagál a gázra, érzékenyebbek a fékjei és megcsináltuk. Szegény Győző rohant a rádióhoz, hogy figyelmeztessen:

­Karesz. Elfelejtetted leoldani a vitorlát. Nehogy leszállj.

­Köszi. Direkt. Most ez van a tervrajzon. 

Danuvia és a mákos nudli

Ma esti szöszölés.

Ipari tanuló évek. Mert azért van rendes szakmám is. Nem csak pilóta és mérnök vagyok. Szerszámkészítőnek tanultam 21esben és a Danuvia szerszámgyárban.

Nem is én lettem volna, ha nem történnek ott is dolgok.

Még első éves ipari tanhallgató koromban beosztottak egy mester elvtárshoz, N. J.-hez.

Akit szerettünk is meg nem is. Jó szakember volt, meg tudott is tanítani, de olyan, kicsit verekedős volt. Nem átallott oldalba vágni a kalapácsnyéllel, fogóval, miegymással. De a legrosszabb szokása az volt, hogy, ha nem is túl erősen de tarkóra mért ütést. Megfogta a fejünket és taccs. Tényleg nem volt erős, de mi marhára idegesek voltunk tőle.

Na ezt én megszüntetem. Egyszer, mondjuk én baxtam el, 12es fúróval telibe, előfúrás nélkül próbáltam áthatolni egy K1es anyagon. Először az anyag, utána a fúró, végül már a tokmány is majdnem fehéren izzott.

Amikor Józsi bácsi odaért a borzalmas csikorgásra és leállította az oszlopos fúrót, frankón össze lett hegesztve mind 3 alkatrész, lévén már cseppfolyósak. Na mester et. tarkón is ütött, ahogy szokta. Én meg gondoltam egy nagyot és összeestem, mintha leütött volna. Behunyt szemmel heverek és semmi rohangálás, feltámogatás, szörnyűlködés.... Na!!! Mi lesz már? Felfázom a betonon a szentségét. Nem láttam, mivel az ajtónak háttal feküdtem, hogy a tasli előtti pillanatban az kinyílt és ha nem is túl sokan, de az iskola igazgatója, a műhely vezető, üzemorvos és 3 tanfelügyelő lépett be, végignézve letaglózásomat. Valami gyanús lett és nyögdécselve megfordultam, még mindig fekve. A szempillák között elképedve láttam a díszes társaságot. Most mit csináljak? Ugorjak fel, hogy csak vicceltem és nevelni próbáltam mesterünkbe a nebulóval szembeni normális viselkedést? Nem, azt nem. Ha már elkezdtem, most már végig kell csinálni. Pár döbbent mp. után először az orvos rohant hozzám tempósan. Sebet keresett, vagy mit, mert görgetett jobbra balra.

Közben kiabált, hogy hívják a mentőket. Na ebből elég. Felébredek. Kis nyögéssel megébredtem, felültem és próbáltam jó kábán nézni. A nebulók fele hitte, másik fele nem, de szinte mindegyik vigyorgott. Hagytam had támogassanak fel, leültam az alám tolt székre. Mondtam, semmi baj, jól vagyok, stb. A tanfelügyelők és az igazgató már ott kijelentették, hogy Józsi bácsit kirúgják. Amit én viszont már nem akartam. Mondtam, hogy jogos volt, mert nézzék meg mit műveltem a fúrógéppel.... stb, stb. Szóval mentőt nem hívtak, mester etet, kiküldték, rábízva minket egy másikra. Engem hazaküldtek pihenni. Én apámhoz mentem be a nem messze lévő szervizbe.

Elmondtam mi történt, MINDENT és kértem segítsen már, nehogy kirúgják ezt a szerencsétlent. Mivel az igazgatót is, a tanári, mesteri kart is jól ismerte, visszajött velem a suliba. Bement a dirihez, gondolom megvárta, míg elmennek a tanfelügyelők, és beszélt a dirivel, meg a műhely főnökkel. A mai napig sem tudtam meg mit. Se Ő, se a másik kettő egy szót nem mondott soha, mi hangzott el bent. Elképzelésem nincs. A lényeg, hogy mester et. maradt, nekem érezhető respektem lett, és Józsi bácsi szerintem többet a büdös életbe egy legyet sem ütött agyon.

Ez már a műhelygyakorlaton a Danuviában történt.

Volt egy szaki, aki szakembernek se volt valami ász, emberként viszont akkora arca volt, mint a nagyalföld.

Pártvonalon futott, azért nem minősíthették vissza portásnak. Állandóan dicsekedett, miket eszik, az Ő családja a világ legjobb családja, az ő felesége a vilőg legjobb asszonya. (szegény, egy ilyen mellett) A pártnak, a kormánynak neveli a gyerekeit, ilyesmi. Dolgozni meg b.....tt.

Tudjátok. Nem igazi, hanem olyan elfajzott seggnyaló komcsi. Az igazi nem ilyen volt. Olyan, aki sarlóval borotválkozik és kalapáccsal veri a f...át.

Na egyik reggel azzal jön, hogy a világ legjobb mákos nudliját főzte neki a felesége és ma ezt fogja ebédelni.

Éthordóban hordtuk még anno a kajánkat. Na, Roszkos megint kitalált valamit. Egyik inastáramat kiküldtem, hogy vegyen valahol darált mákot meg porcukrot. A másikkal meg lestük, mikor megy ki ez a barom budira.

Rendszeres életet élt különben. Percre pontosan ment üríteni. Mi gyorsan kivettük az éthordót és a csap alatt lemostuk a mákot nudliról. megszárítottuk kicsit és vissza a helyére.

Éljött a dél. Ebéd a satupadnál. A krapek nyálcseppek kiséretében bekapcsolja a villanymelegítőt, kiszedi az éthordót és kinyitja:

A jó büdös életbe!!!! Ez a hülye ribanc. Ha hazamegyek úgy szájon vágom, hogy a fal adja a másikat.

Mi van Jenő bácsi?

Ez a hülye k...va, elfelejtette rátenni a nokedlira a mákot. Ezt nem lehet így megenni. Ha hazamegyek úgy, de úgy szájon kapom....

Na én megvártam, míg megint eltűnik traccsolni, mert meló helyett azt csinálta szívesebben és akcióba léptem.

Összekevertem a mákot, cukrot és rászórtam a nudlira. Vissza a helyére.

Hogy otthon mi történt, kb fél év múlva tudtam meg, egy ünnepségen, (Május 1, vagy valami ilyesmin.) virslizés közben a ligetben. A pártnak, kormánynak nevelt fia mesélte röhögve, hogy aznap este nem tudtak elaludni, anyjukkal együtt a röhögéstől.

Az öreg őrjöngve kib...ssza az éthordót és éktelen üvöltözéssel vonja kérdőre az asszonyt, hogy hol a mák?

Mivel a hölgy biztos volt a dolgában.

Ott van rajta.

És kinyitotta, megmutatta. A vén fax percekig nem kapott levegőt és szerintem ma sem érti, mi történt.

Díszmészkő

Én nem tudom, hogy a kőmijes hogy a bánatos francba ragaszt fel függőleges falra marha nehéz diszmészkövet, de már lassan kezdek belefáradni.

¬Bekenem a követ, befröcskölőm a falat vízzel, várok kicsit, hogy meghúzza a habarcs, odabiggyesztem. Mindegy, hogy alul vagy felül. Tartom egy ideig, elengedem.

Összeszedem a darabokra tört cserepeket, káromkodás, új diszkő.

Ha lent kezdem, akkor kitámasztom egy téglával. Pár perc múlva eltolja a téglát, leborul, elfordul, kifordul. Kenőcs megszárad mire észreveszem, eltávolítás.

¬Bekenem a falat a kenőccsel, bevizezem a követ, várok kicsivel többet. Megkeményedik a habarcs, felrakás nélkül lekaparom, káromkodás, új kenőcsözés.

¬Bekenőcsözöm mindkét felületet, felbiggyesztem és tartom sokáig. Közben kicsit lazítok, mert elzsibbadt a kezem. Megint összesöpröm darabokat, új mészkő még cifrább káromkodás.

¬Fogok egy könyvet, kenőcs mindenhova, jól odanyomom, nekitámasztom a seggem és olvasok 1¬2 fejezetet. Eljövök a faltól, egyből seggre is ülök, mert marha nehéz lett a gatyám az odaragadt mészkőtől. Kiszedem a szilánkokat a seggemből, levakarom a gatyámról a kenőcsöt, aprószenteket leszedem az égből. Káromkodás. Gondolom kis darabokat kellene belenyomni habarcsba, de az nem tetszik. ÉN NAGY darabokat is szeretek felrakni.

Mivel szemben nincs semmi, amihez ki lehet támasztani, igy a szabadtéri mozi lábához ékelem ki. Van vagy 120 kiló. Ezt told el bakker! Ezzel a módszerrel napi 2 kő felkerül.

Ide ne jöjjön valaki röhögni, mert már Pandát is elküldtem kirándulni, mivel hanyatt fekve vihog 3 napja. Sötétedés után, mikor befejeztem a kínlódást, hazajöhet.

Félreértés

Népstadion út. Új klubhelyiség, amit valami szent őrült organizált a zuglói önkormányzattól. Igen. Ő. Egy helyen minden. Klub, becsületsüllyesztő, rendőrőrs, villamos megálló 1 nkm¬en belül.

Klubban oktatás, utána becsületsüllyesztő, utána haza, ha van mivel.

A gond a becsületsüllyesztő után kezdődött. Slattyogás a villamos megálló felé már nem szomjasan. Osztott pályás úttest, középen a sínek és a megálló.

Cs. T.

¬Nézd már! Valami hülye részeg utas, felszállt a villamosra és ott felejtette a peronon a táskáját.

¬Jééé. Tényleg. Hogy lehet igy berúgni. Hülye krapek.

¬Nézzünk bele. Hátha van igazolvány, vagy valami. Leadjuk a talált tárgyak osztályán, csak fogja valaki keresni. Jó későn, vagy inkább korán volt már/még. Sehol senki, forgalom semmi, üres a sugárút.

Na nézzük. Táska kinyit. Pár műanyag zacskó valami sóval vagy liszttel megtöltve. Ez mi a szar? Papír, igazolvány sehol.

Következő mp. Kivilágosodik az ég alja. Kék ¬ piros villogók, sziréna, maszkos, egyenruhás, golyóállós vademberek.

Mindenkit földre tepernek. Bilincs, kolonc, stukker, kaloda, akasztófa, miegymás. Ami épp a kezükbe került.

¬Gyerekek ez mi a lószar? Kik maguk? Mi csak....Hívjon már valaki egy rendőrt. Válasz.

¬Kapaszkodjon meg a bilincsben. Itt mindenki rendőr. Magukon kívül.

¬Na de...

¬KUSSSSS.

Rabomobil. Talpig bilincs kézen¬lábon. Sötét zárka. Mindenki külön ¬ külön. Reggelig semmi és senki nem keres, nem szól.

Kora reggel kihallgatás. 2 álarcos és 2 normál rendőr vezeti.

¬Mit kerestek ott?

¬Haza akartunk menni az uccsó tujával.

¬Ne hazudjon, mert leverem.

¬Ok. Rendben, Én a szeretőmhöz akartam, de nem hittem, hogy ennyire féltékeny a feleségem. Ő hívta ki magukat.

¬Ne szórakozzon. Mi volt a céljuk a csomagokkal? Hol akarták teríteni?

¬Micsodával a micsodát, hova?

¬Jobb az őszinte beismerés, enyhítő körülmény. Na gyerünk.

¬Innen? Hova? Gulag?

Ezen közben bejön egy civil, de láthatóan bennfentes és sugdos valamit az egyik rendőr fülébe.

¬....... z ....vn.. e... klll eng....ni. ....ket. ....Bcccs.... Duzzogva leveszik a bilincseket. Lökdösődés, kifelé...... Kint már felkelt a nap. Szép világos van. Kérdés az ügyeletes tiszthez, aki visszaadta papírokat, cuccokat, miegymást.

¬Már ne haragudjon. Ez mi a szar volt?

¬....

¬Nyikkanjon már meg.

¬Hát fijug. Beledörrentettek egy csapdába. Egy kábszeres bandát akartunk lefülelni és egy csali táskát tettünk ki oda, ahol tudomásunk szerint át szokták adni¬venni az árut. És vártunk. Most igazolták vissza, hogy maguk mindössze benyomott pilóták.

Bocsesz. Viszlát.

Gulyás Gyuri

Valamikor, a nyolcvanas évek elején, talán 81, jelentkezett egy növendék a klubba felvételre. Ferikével és még valakikvel oktatgattuk. Filigrán, vékony, csendes srác volt. Szavát alig vettük.

Azt hiszem 1/2 vagy 4 körül jártunk, amikor az egyik iskolakör második fordulója környékén megkérdezte:

­Ott D. Alsó vasútállomásnál van egy termik. Megcsavarhatom?

­Mi van?

­Kimehetek megtekerni?

Én néztem, mint vak a lyukon. Nem láttam se portölcsért, se a fák levelein a villódzást.

Basszus. Én soha nem voltam ellene, ha a növendékeimnek ötlete van. Max. visszafelé szállunk le az agri irányából. Ha nagyon elb...sszuk.

­Ok. Próbáld meg. De ha nincs ott semmi, és szerintem nincs, akkor a rep. utánin, kicsit elbeszélgetünk a termik kiváltó helyekről, időjárásról, stb....

Kiértünk még 150 fölött, és láss csodát. Egy félkörös 1 méter. Kicsit igazít rajta és megvan a szűk méter. Tágít, szűkít mint a nagy könyvben vagyon írva. Csak ámultam mint Rozi a moziban.

Mit csinál ez? Tutira, hogy már valahol repült, csak nem mondta. De hát ugye a kora, meg minden...... Emelkedtünk vagy 300 métert és egyik ámulatból a másikba estem.

Leszállunk. Félrehívom.

­Te ezt láttad? Honnan?

­Nem láttam, de tudtam.

­Aha. Értem.

Dehogy értettem. Csak lestem, mint Rozi a moziban.

1­-2 hét múlva, jön Ferike. Félrehív.

­Mi van?

­Te. Van itt egy növendék. Most tart a dugó ellenőrzőnél, de én már 1/5­től nem tudok mit tanitani neki. Ez egy zseni.

­Rá gondolsz? Kérdeztem, mert ép ott slattyogott a hangár előtt.

­Igen rá.

­Baski. Ezzel én is így vagyok.

A fiút úgy hívtak és hál Istennek hívják, hogy : Gulyás György.

A vakok és gyengénlátók

Volt egy eset, ami nem igazán szösz jellegű és valódi fekete szemüveges, fehér botosokról szól.

Porub szólt egyszer, hogy jön ki egy iskola jó pár osztálya. El kell vinni Őket repülni. Besenyő is itt lesz. Ő Ancsázik, Te meg Wilgázz velük.

Megérkezik 2 busz. Gyerekek leszállnak és..... ledöbbenek. Vakok és gyengén látók. Peti is kétkedve nézett, hogy most akkor mi is van?

­Lajos. A repülés élménye elsősorban vizuális. Persze hogy visszük Őket, de tudják? Mit mutassunk nekik?

­Hát valamit. Dunakanyar, Szentendre....

­Te hülye vagy. Hogy mutassam meg nekik?

­Hát valahogy.

Az első körben beültem Peti mellé, hogy mivel még nem repültek soha, ha valamelyik megijed, mert sejtelme nincs mi történik velük, majd én nyugtatgatom őket.

Nos, nyugtatgatásról szó sem volt. A mai napig nincs szemész, aki meg tudta nekem mondani, hogy egy vak kisfiú, hogy tudja elmondani képletesen, érthetően, milyen színű innen a Duna. Milyen a Pilisi hegyoldal? Ehhez kevés a fantázia. Már kezdtük azt hinni Petivel, hogy kandi kamerás kiszúrás közepében vagyunk.

De nem. A gyengén látó, még úgy ahogy. Értem, hogy valamit.... De egy teljesen vak kislány, kisfiú, honnan tudja? Persze, hogy a következő körben, már hordtam én is őket. Fantasztikus, felemelő és boldogitó érzés volt. Olyan lelkesek voltak és annyira boldogok, én meg nem értettem belőle először semmit. Miután beszélgettünk egymással a földön is, esküszöm az volt az érzésem, hogy erre a pár percre meg ill. visszakapták a látásukat. Érteni most sem értem, de arra emlékszem, hogy nekem örökké tartó élményt okoztak. Azzal is, hogy ők is ezt mondták rólunk Petivel.

India

Ma este elszöszölünk Indiába. Ugye nem baj?

Volt ott egy kis meló, még anno VIFIS időkből, Indiában. A Liget rendszer. Jó sokan kikaptuk. Na nem panaszkodom.

Részt vettek benne katonák, távérzékelők.... Én a későbbi HM. EI Rt.¬vel, ami akkor mit tudom én mi volt, utaztam ki. A lényeg, hogy a Pakisztáni határra kellett telepíteni, radarállomásokat, amik a hegyek fölött beláttak odaátra és jelezték, ha a túloldalról ellenséges mocorgás volt. Ilyen távolkeleti hidegháborús izé. Na mi vezérelje ezeket a rendszereket? Természetesen a VIDI világszínvonalú computerei.

Jöttek az oltások, felkészítések, vízum.... Ismerkedés a másik cég kollégáival...

Amikor az oltásokat beadták, kérdezem a dokit, aki megjárta közel és távol keletet, hogy ezek a szurik tényleg segítenek?

Ott annyi nyavaja van, hogy literszámra lehetne pumpálni a löttyöket.

¬Frászt segítenek. Kicsit könnyebb lesz elviselni az okádást, fosást, ilyesmit. Meg nem döglik bele a sárgalázba.

Ha rám hallgat, egyet csináljon. Legyen magánál mindig kereskedelmi mennyiségben Whisky. Ha lehet ne mosó, mert az sz@rt sem ér. A legjobb a Tullamore Dew. (Az óta is ez a kedvenc italom) Az nagyon jó recept szerint készül és a lényege, hogy anno fertőtlenítőnek találták ki, de rájöttek, hogy inni sem rossz. Mi több?? Na így,  ÉN felszerelkezve, nekiindultunk I¬vel, S¬el, B¬vel a távoli ismeretlenbe. A röhej, hogy egyikük, most telekszomszédom, aki szintén volt minden, pilótától kezdve attaséig, csak akasztott német katona nem. Jó sokat szöszölünk is ezekről, amikor pár hetenként kitolja a képét.

Megérkeztünk, szálloda, eligazítás. A helyi képviselő dörgedelmei:

TILOS! Elhagyni a szállodát ismert hindu kísérő nélkül! Utcán enni, inni tilos! Még étteremben sem!

Étkezés csak ebben a szállodában.

TILOS ismerkedni, bárkivel személyes kapcsolatot kialakítani! Hölgyekkel különösen!!!

Léteznek még területek, ahol él a .... pallosjog, vagy mi a franc. Ezekre a területekre belépni tilos. Itt ha nem tetsző cselekedetet csinálsz, akár le is fejezhetnek. ????

Ezek és ilyenek. Na mindenkinek összezárult a farpofája és megfogadta, hogy betartja. Bírtam én is, 2 napig.

_Na nehogy má... A büdös életbe nem jutok ilyen helyre magánúton és ne nézzek körül? EGYEDÜL. Ahova nekem van kedvem?

Előző nap a hindu kisérő tett velem egy macskabölcsőnyi sétát a szálloda körül és mondta, hogy ennyi, s nem több. Másfelé nem szabad menni!!

Na szóval Roszkos elindult. Végül is, őrizni nem őriztek, simán kijutottam. Meglepetten tapasztalatom, hogy a fehér embert Istennek nézik. Komolyan. Úgy néztek rám, mint az előtt soha, sehol. Ha megálltam, máris termett ott valami alak, és kérdezte mit segíthet?

Kóvályogtam a forgatagban, csodáltam, hogy sehol nincs tömegszerencsétlenség, mert a közlekedésük egyébként olyan, mint nálunk a vidámparki dodzsem. Vannak kis koccanások, de mindenki szarik rá. Ez mondjuk látszott a kocsikon. A koccanások és a leszarom is.

Bekeveredtem piacra, ahol a cuccok 90 %¬ról azt se tudtam megállapítani, hogy növény, állat, volt-e valaha, ehető nem ehető.....

De az illat az fantasztikus volt. Olyan, nem európai. Olyan különleges fűszeres, valami füstös, egzotikus, keveredve némi tehéntrágya és én még nem tudom milyen aromával. (Az óta nem a címke, hanem a szaglás után válogatom össze a fűszereket, ha főzök.)

Betévedtem egy prohibited area¬ba is, de emlékezve a figyelmeztetésre, nem követtem tovább azt a szári alatt is gyönyörűen kerekedő popsit, amit megláttam. Még a végén levágják a ... fejem.

Elkeveredtem egy kiszélesedett folyó¬patak¬öböl partjára.

Mivel legjelentősebb folyójuk a Ganges és az nem itt folyik, valami a gyarmatosítás alatt idecsapott sziget¬ félsziget szerű képződmény partja volt. Itt kb 8¬10 km hosszon, mindenféle bodega. Kátránypapír, deszka, karton a borításuk és mindegyik alatt sütnek valamiket faszén parázson. Hogy miket? Szerintem, sokan azok közül, akik sütötték sem tudták. Az illatuk fenséges volt. A faszén izzott, nehogy már itt egy kórokozó is túlélje ezt a sütést, különben is itt a whisky a zsebemben, rákortyolok, de ezeket nekem meg kell kóstolni. A lényeg, hogy végig zabáltam azt a pár kilométert. 1 drachma itt, 1 drachma ott, kis alig szennyes újságpapíron pár szelet valami, és nagyon finom. Minden 8¬dik 10¬dik bodega meg volt a Kocsma. Egy marha nagy tartály helyi sör hűtve és egy, azaz egy pohár. Olyan korsó nagyságú.

Miután valaki ivott előttem, figyeltem, egy vödör kétes tisztaságú vízben egy löttyintés a korsóval (nesze neked KÖJÁL) és jöhet a következő. Miután már elég sűrű a víz a vödörben, beleönt a folyóba lejtmenet irányba és felmenet irányból új víz. Hát ezeket a söröket is megittam, persze használva kísérőnek a laposüveget.

Én úgy belaktam mint a duda. Meg be is spicceltem, mert a sör k....va erős volt.

Elmúlt a nap is közben. Ideje visszamenni. Mivel aránylag jól navigálok, ez pár óra alatt sikerült is. Még ezt ¬ azt megnéztem közben, kielégítve kíváncsiságom. A szállodában a képviselő tajtékozva fogadott.

¬ Hol voltál? Téged keres az egész kirendeltség. Gyere, mert a többiek már az asztalnál várnak. Megvártunk a vacsorával.

¬ Egyetek nyugodtan. Én degeszre zabáltam és ittam magam.

Miért nem mondtad, hogy a folyópart tele van Mc` Donalds¬al és kocsmákkal? Ilyen jókat még soha nem ettem.

¬MICSODA???? Te ott ettél? Ittál abból a korsóból amiből egész Bombay iszik?

¬Persze. Ha nekik nem árt? És különben is. K...va jó a sörük.

¬Te meg el fogsz pusztulni. Annyi baktériumot szedtél össze, hogy ezt nem úszod meg. Nem vagy normális.

A lényeg, hogy még 3 hónapot lehúztam minden gyomor és egyéb bántalom nélkül. Egy kollégánk, aki ki nem merte kitenni a lábát a szállodából, 1 hét után, külön repülővel lett hazatranszportálva és itthon a Lászlóban 2 hónapig kezelték valami ismeretlen vírus fertőzéssel.

Ennyit a Tullamore Dew¬ról és a gyomromról. Jó éjt mindenkinek.

Jótanácsok vontatóknak

Egy kedves barátomtól kaptam egy URL¬t amiben egy cikk a bozótpilótákról szól.

¬Biztos erről beszélsz? Ilyet akarsz csinálni? A GPS, a beton kifutópályák, jelzőfények korában? -felkiáltással.

¬Igen.

Kb. 34 éve vagyok vontató pilóta. 30 éve terepes pilóta. Ami annyit tesz, sokan tudják, ha egy vitorla nem ér haza, de talál egy zsebkendőnyi területet ahova be tud még esni, le is száll. Mivel szeretne otthon aludni, naná, hogy vontatógépet kér, nem szállítókocsit. Hogy én ez alatt az idő alatt, milyen terepeken voltam, honnan rángattam el az őrület és az életveszély határán vitorlázókat... azt a kezüket szívükre téve, a vitorlázó pilóták is el tudnák mondani. Eddig még nem hagytam ott senkit. Többen mondták, kísértem az Istent, de nagyon kiváló oktatóim voltak ebben a szakágban. Csori pl, aki megtanított mocsárból is kirángatni a vitorlát. Ezekhez képest a bush pilotok szalonpilóták.

Fotók ezekről nem nagyon készültek, mert csak elévülés után lehetne bemutatni, egynél ¬ egynél csak sok év után. Ha meg nem sikerül, tököljenek és fotózzanak a helyszínelők. Már a vizsgám sem volt semmi. Ilyenkor kinézünk egy jó terepet, oda leszáll egy vitorla hatósági pilótával és el kell onnan rángatni. A nagyeszű nem érte el a placcot, mert béna volt és egy pár napja kiszántott gyümölcsös romjaira szállt. Még gyalog is problémás volt rajta közlekedni. Hál Istennek Gawronnal kellett elrángatni és sikerült is. Én még bozótpilóta filmben ilyen placcot nem láttam. Be is ütötték a pöcsétet.

Aki most kezdi a szakmát, fontos:

¬Legyen nálad Öcsi kötél. Max 5¬6 m.

¬Megnézni, milyen hosszú a vitorla nyoma a földön. (Talaj)

¬Betartani, soha nem kihagyni a terep átnézését 1¬2 méterről.

¬Van e szikla, karó, gödör... Ha magas a növényzet a légcsavar szétfújja és látni milyen a talaj? Ha csillog a víz, elküldöd a vitorlázót a picsába és visszamész a reptérre. (Volt ilyen)

¬Ahol a vitorla áll, onnan számolni addig a pontig, ahol már biztos a levegőben kell lennetek. A seb. függvényében a mp. számolással megsaccolható, jó közelítéssel a terep hossza.

Ha így rövid, megnézni, van e a vitorla mögött hely, hogy visszatolva esetleg így elég hosszú lesz. Ha így is rövid, megsaccolni Öcsi kötéllel.

¬Ahova le tudsz szállni, onnan egymagad fel is tudsz. Ha minden kötél elszakad, bármikor visszamehetsz egyedül. Mondjuk én még nem csináltam soha. Néha hülyeség volt, hogy nem, de akkor dolgozott a szerencse is.

¬A motoros hossztengely, a kötél, a vitorla nem egy síkban van.

¬A vitorla és a kötél igen. Jobbra forgó légcsavar esetén a motoros hossztengely kicsit balra legyen. A légcsavarszél miatt.

¬A 2 legfeleslegesebb dolog a világon:

¬A hangárban felejtett benzin

¬A repülőgép MÖGÖTT lévő kifutópálya hossza.

Vagyis mindig legyen elég nyál a tankban. Egy terepen néha, k...va sok benzin el tud fogyni, mire el tudtok indulni. Hülyén néz ki, Szegedről hazafelé leoldani a vitorlát és leszállni egy Shell kútnál tankolni. Kihasználni MINDIG az egész rendelkezésre álló placcot.

¬Leszedni a vitorláról a belépőélre tapadt terményszárakat.

¬A felszállópályáról elhordani, vagy légcsavarral elfújni az esetleges szalmát, töreket, hosszú szárú nagy mennyiségű növényzetet.

¬Ha lejtős a placc.

¬Mindig lejtő irányába, lefelé startolni.

¬Becsapó a lejtő. Fentről hosszabbnak látszik, mint valójában.

¬ A vitorla előbb a levegőben lesz és nem tudja nyomni utánad, mert utolérne. Ettől rángatja felfelé a motoros farkát. Ha farokkerekes vagy, elvesztél. Szakítsd el, vagy oldd le. Ezért használtass vele kerékféket, féklapot, negatív ívelőlapot hosszan. Had robogjon a földön, amíg Te nem vagy a levegőben.

¬500.000 ¬es TÉRKÉP. Nem GPS.

¬Szélirány.

Kb ennyi. Holnap majd jönnek a vontatós szöszök. Megyek aludni, mert korán kelek. Jó éjt.

Két Törpe történet

Ma esti szösz ¬ök. Hőse, egy olyan repülőcsapathoz tartozik, akikre én azt mondom, hogy:

¬Ép ember, ép gépből, ép ésszel nem ugrik ki.

Nagyon jó haverom, szeretem is a humorát, Őt is, szívesen dumálok vele. El lehet dönteni a szöszök okán, hogy az első megállapításom megállja-e a helyét?

Na akkor. Két történet Törpéről, az ejtőernyősök egyik koronázatlan, eszement hőséről.

Őcsényben légibemutató, mindenféle repülőkunsztok, Tóth Feri, Veres Zotya.... utasrepültetés. Cirkusz kell a népnek.

Én Cesnáztam. Vontattam, utasoztam és ugrattam Törpéket.

Késő délutáni utolsó, (hál Istennek csak aznapra) ugrásuk. Hárman dobják ki magukat. Én nézni se bírom. Törpe az utolsó. Nem ugrik egyből. Naná hogy nem. Szokása szerint megkapaszkodik a strébliben, (ez tartja a rozsdaboglya Cesna szárnyait.) és beordítja valamelyik szokásos baromságát.

¬Figyu. Én nem a reptérre megyek. Gyeere éérteem a koocsmáába!!!! Neem baaj, haa neem ezzel. Jööheeetsz koocsiiival is.

A duma közepén elengedte a stréblit.

¬Mi van? Milyen kocsma? Mi a szart üvöltözött?

Szokásos bal 360 fok. Kinéz. Annyi kupola van-e, amennyi eszement kiugrott mellőlem? Megvannak. Leszállok, begurulok, lerázok néhány önjelölt utast, mert megdöglöm a szomjúságtól és ilyenkor ásványvizet találni, kész csoda. Mindenhol csak sör, bor, amit ugyan nem vetek meg, de hát a repülés.....

Nézem, hogy csak 2 zsinórbohóc gyalogol befelé. Kezükben a nagy fehér motyó. Kérdezem, hol a harmadik? Messze voltak, nem láttam melyik hiányzik?

Repvez mondja: Mit tudom én? Van belőlük elég. Nem úgy van az. Ki az és hol a harmadik? Elgaloppozok kettőjükhöz. Látom, Törpe hiányzik.

¬Hol a francban van?

¬Mit tudom én. Láttam egy darabig. Valahol itt kell lennie.

¬Na de hova esett????

¬Hova¬hova? Mit tudom én? Ide a földre. A holdra nehéz lenne. Akkor beugrottak nekem a szófoszlányok, mikor kidobta magát.

¬Na, ha ez igaz, én lelövöm.

Beülök a kocsiba, ki a faluba. Első kocsma. Semmi. Második. Itt sincs. B@ssza meg. Ez valahol felakadt. Van egy harmadik is. Elmegyek oda. Ez a falu határában van egy benzinkút mellett.

Na szóval. Jó pár asztal összetolva a kertben. Megterítve. Kaják, piák. Az asztaloknál jó páran. Főleg csajok. A kör közepén terpeszkedik Törpe:

¬Na végre. Csakhogy idetaláltál.

Hölgyeim és uraim. Engedjék meg, hogy bemutassam földi és légi szállítómat. Na gyere kajálni. A söröd ki van töltve.

Aznap már több repülés nem volt.

A másik Dkesziről történt. A Velencei tó partján volt valami népi banzáj. Megrendeltek ejtőernyősöket is. Hármat.

Gawron, (PZL 101) volt csak elérhető. Elindulunk, odaérünk, kidobálom őket. Utána nézek. Hoppá. Csak 2 kupolát látok.

Mivel reptéren kívüli bemutató, mindig van a helyszínen egy szakember rádióval, aki adja az ukászt, mit, mikor lehet és hogy?

Meghívom.

¬Figyu! Minden rendben? Csak 2 ernyőt látok.

¬Nyugi Karesz. Megvan mind. Köszi szépen. Jó leszállást.

¬Ok.

Szívotér, ford. szám kicsit vissza. Süppedek. Csordogálok vissza Dkeszi felé. Még kértem engedélyt, hogy ne kelljen kerülnöm, hagy menjek direkt.

Baromi meleg volt és ez nem igazán repülés. Ez meló. Pihegek, lesek előre, valahol Újpest fölött.

Egyszer csak, észvesztő dörömbölés a felőlem lévő plexin. Odakapom a fejem. Egy eszelős, rémült arc és egy kéz veri a plexit.

¬ENGEDJ BE!!!!

Kb. 5 perc, mire sikerült akkumulátort cserélni a pacemakerben. Még 2 perc, mire a szerce moje pikpik felvette a fordulatot.

¬Az édes jó k...va nénikédet Törpe. Hogy dögölnél meg cipőben. Mert addigra felismertem. Annál is inkább, mert addigra röhögött.

Ez a tróger nem ugrott le, hanem a futószárakon a kitámasztókon, merevítőkön átmászott a törzs alatt az én oldalamra és ott kuporgott vagy negyed órát, még elő nem tudta adni a nagy halált.

Szív masszázs Dkesziig. Magasság 300 méter. Mutogat, hogy 600 méter kell.

Én visszamutogatom azt, amit manapság a Hülye kérdésre ez a választ. Két kézzel. Hátrahúzom a plexi ablakot.

¬Ott maradsz baski. Igy szállunk le. Ott fogsz megdögleni amikor a futó maga alá gyűr.

Persze a végén felvittem magasra, hogy le tudjon ugrani, de inkább megöltem volna, szívem szerint. Este tíz felé, már jókat röhögtünk, és megint szerettem ezt a tökös, de elképesztő pöcs haveromat.

Kis Kvasz

Ma ez egy ilyen nap lett. Tiszteletünk és gondolataink elment barátaink körül forognak. Legalább is nekem. Ahogy írtam Dezső bácsiról, felbukkant egy másik repülős dinasztia neve. Kvasz. Az elsőről megemlékezett Mezei András A Madárember című könyvben. Ugyan nagyapám is mesélt szöszöket a Rákos mezei mezítlábas pilótákról, de a könyvvel nem tudok és nem is akarok versenyezni. Abban minden jelentős történet benne van.

Akit én megismertem, Kvasz Karcsi, aki kezdő és haladó koromban sokat járt ki Dunakeszire. Nagyon jól, szellemesen, okosan tudott mesélni.

Élveztem minden szavát. Az MHSZ iskola oktatói szobájában voltunk előző este is, hallgattuk jó páran, amikor másnap elment a békegalambbal. Ő hívta így a Beyruti járatot. Másnap elrepült végleg és a pilótapihőben várja jó barátainkkal, hogy szép lassan megérkezzünk mi is. Hogy mi és hogy történt akkor, ott, az nem szösz történet, de egyszer majd módot szakítok rá, hogy valahogy, az általam ismert dolgokat, ami szintén nem teljes, papírra vessem.

Itt maradt pár éves fia, kinek a sorsát, miután kora is megengedte, magunkra, személy szerint én is, magunkra vállaltuk. A Dunakeszi reptérre lett kipányvázva és kezdte meg (sajnos Neki is, a sors folytán, rövidre szabott) repülő pályafutását. Elég sok mindent megtágítottam én is neki.

Például, hogy kell beborulni az árokba Vlagyimirec traktorral. Hetekig hallgattam a csesztetéseket, hogy lehet egy tizenéves gyereket traktorra ültetni.

Mondom, akkor tanul a gyerek, ha kérdez. Az én fiaim is itt és ezen tanultak vezetni.

Megtanult csőrölni is, persze azt nem egyedül csinálta.

Feljárt hozzánk, a családommal együtt mentünk ide.oda, a szigetre...stb.

Nagyon megkedveltem. Nem. Megszerettem. Egyszer hallom, megy lemegy Őcsénybe, ahova akkor én nem tudtam lemenni.

Na, itt kezdődik a szösz.

Egy utolsó gazemberrel, egy hazudós, tolvaj szálhámosra S.A-ra lett bízva, akiről akkor ezt még nem tudtuk.

Hét végén csináltam kis szabadidőt és lementem én is. Nem csak Kis Kvasz Karesz miatt, mert evvel a névvel vonult be, sajnos rövid időre, a repülők történelmébe, hanem egyébként is, Gemenc Kupa volt és kíváncsi voltam a fejleményekre.

Keresem Kareszt, estefelé, meg is találom, a sátrak között bóklászik.

- Szia Karesz! Mi újság? Gyere vacsizni, beszélgetni.

- Én nem tudok jönni, mert nem vagyok befizetve.

- Mi van??? A mamád adott pénzt S.A-nak, hogy mindened meglegyen itt lent. Hol van?

- Hát én már nem láttam, mióta lejöttünk. A pénzt elvitte.

- És mit eszel? Miből vásárolsz? Hol laksz?

- Hát mindig ad valaki, meg a konyhásnénik is szólnak, ha véletlen marad valami.

- Mi van???? Hol van az a szemét? Én lelövöm.

- Nem tudom.

Nem is került elő a verseny alatt.

Páran elhatározták, hogy ezt meg kell torolni. Ilyen nincs.

Nem csak azért, mert Kis Kvasz, hanem egyébként is, gyerek még.

D, Gy, K, összefogtak és elcsalták ezt a tetűt egy beépítetlen, foghíjas belvárosi telekre egy tankönyvvel és egy láda sörrel.

Leülsz baszki. Itt a vitorlázórepülők tankönyve. Van vagy 200 oldal. Megtanulod. 10 perc múlva vizsga. Felmondod.

Nem sikerült. Igen nagyon meg lett verve.

Rugaszkodjunk neki még 1X.

Megint verés lett a vége.

És ez így ment hajnalig.

Már pirkadt, de még mindig a harmadik oldalnál tartott.

Akkor reggel eltűnt a szemünk elől, soha többé nem láttuk, nem halottunk róla repülős berkekben.

Jó éjt.

Kontroll

Megesküszöm mindenre, hogy a következő telefonbeszélgetés nagyjából így zajlott. Én utána szétröhögtem magam.

Mivel megint néhány vizsgálatot meg kell ismételnem és a doktornő ragaszkodott, hogy jó lenne, ha azok az orvosok csinálnák, akik eddig is, felhívtam mindegyiket, mikorra tudnak időpontot adni.

Lei.... József főorvos.

¬Jó napot kívánok, Roszkos Károly vagyok.

¬Jó napot. Segíthetek?

¬Én vagyok, akit már 3X (február, május, július) már vizsgált.

Februárban igen, májusban már alig, júliusban már semmit nem talált a nyelőcsövemben, néhány pörkön kívül.

¬Aha. Igen. Nem emlékszem. Most mi a gond?

¬Hááát, szeretnék egy időpontot, mikor tudna fogadni, mert kontrollra van szükség.

¬Ragaszkodik hozzám, vagy jó lesz egy kollégám is?

¬A belgyógyász is ragaszkodik, meg én is szeretném, mert minden vizsgálat után jót beszélgettünk, ön face to face megmondta, hogy rákom van, de igyekszünk, hogy megbirkózzunk vele. Én röhögtem egyet, és mondtam egy¬ két marhaságot. Megbízom Önben.

¬Basszus. A leendő bozótpilóta???? Ezt mondja uram, ne a nevét. A pilóta.

Én nem emlékszem nevekre, kóresetekre, rákokra. De magára sokat gondoltam. Sőt az egész osztály. Olyan jót szórakoztunk a vizsgálatai után, hogy mindenki emlékszik magára. Bocsánat. Nem a rákon, hanem azon, ahogy és amit mesélt. Szóval? Időpont. Mikor jó Önnek?

¬Nekem??? Önnek mikor? Azért telefonálok.

¬Mondja. Mikor akar jönni?

¬Szerda reggel 1/2 7. Megfelel Önnek? Mert 10¬re kell mennem a Lászlóba.

¬Meg. Alkalmazkodom. Én ugyan 7¬re szoktam jönni, de bejövök és az éjszakás nővérekkel megcsináljuk, mielőtt hazamennek. Ők is emlékeznek magára.

¬Nagyon szépen köszönöm. De miért emlékeznek ennyi idő után?

¬Viccel? Az egész onkológiai, gastroentológai osztály emlékszik magára és azt várjuk, azért drukkolunk, mikor gyógyul már meg és megy Alaszkába bozótpilótának. Gyönyörű helyen fog lakni, ahogy mutatta, és annyi vendége lesz a szakmánkból, hogy meg is fogja unni. Jöjjön és megoldjuk minden gondját.

¬Háááát. Köszönöm még egyszer. És most nem tudom sírjak vagy röhögjek?

¬Maga??? Röhögjön. Azt csinálta februárban is. Nem?

Őrző-védő szolgálat

Ma esti szösz. Ha rövid, írok hozzá még 1¬et.

Egy mai TV hir kapcsán ugrott be.

A 90¬es évek közepén agyamba vettem, nyitok egy salátabár, kávézó, borkóstoló közintézményt Fóton. Jól is indult a dolog. Afrikai Szemiramisz kávékülönlegességek, H. M. barátomtól a borok, saját fejlesztésű saláták a világ minden tájáról.

Miután látszott a forgalom, egyik csendes délután, megjelent 3 kigyúrt fazon és nézegettek körbe¬körbe. Megvárták, míg üres lesz a fogadó és odajöttek a pulthoz.

¬Jó napot. Ki a főnök és hol van? Ajjjaj. Őrző¬védő szolgálat.

¬Nincs itt, de bármelyik pillanatban várható.

¬Arra nincs időnk. Ajánlatunk, hogy megvédjük a helyet, havi 100 ezerért. Ide senki nem fog betörni, nem lesz rumli.

¬Pillanat. Én ebben nem dönthetek. Sőt nem is mondhatok rá semmit.

¬Adja át a főnöknek. Ennyi.

¬Egy pillanat. Rögtön felhívom Tasnádi Péter urat. Ő a főnök, odaadom a telefont, és meg is beszélhetik. Megbízható, szavahihető. Nem hallottak róla?

Kb. 15 mp. múlva, üres volt a helyiség. Még hallottam kintről.

¬Ba...d meg! Mondtam, utána kellene nézni ki a főni. Én nem akarok megdögleni. 

Jót röhögtem.

Nem e miatt lett bezárva. Soha többet nem láttam őket.

Rodosz

Ma esti szössssz..

Pár éve munkaadó gazdáim, főnökeim kiküldtek Rodoszra dolgozni. Valami AT&T iroda hálózatba való bekötése, vagy valami ilyesmi. Látszott, hogy ez nem Riga, nem Vilnius. Ezeken a helyeken rendesen megszívtam. Ez most nyugszi lesz. Végül is napokra elosztva, pár órára terveztem és igy is lett.

Gondoltam egy merészet.

Mivel G. már nem fél a repülőtől, mi lenne, ha jönne ő is. Több szösz is történt a pár nap alatt, amiken jót mulattunk. Megpróbálok zanzásitani párat.

Már kifelé repülve megkezdődtek a történetek.

Miután bemutatkozott a személyzet, gurulunk, szólok a hölgynek, (nem stuvi. nem szeretem ezt a szót) ez és ez vagyok, szeretnék bemenni a kabinba a kisfiúval együtt, köszönni. Ő még nem, én már jó néhányszor láttam ilyen nagy kabint.

12 perc és jön a hölgy. A személyzet sok szeretettel vár minket.

Belépünk, köszöntünk illedelmesen. G. hatalmas fekete szeme akkorára nyílt, mint egy tojásbrikett.

A jobb ülésben egy hölgy ült. Ismertük már egymást. A MALÉV, - nem sokan voltak - egyik gyönyörű, bájos, ügyes első tisztje volt. Ráadásul ő még szerette is, értette is a viccet. A durvákat is. Jókat mulatott rajtuk.

G. suttogva:

Karcsi! A NÉNI vezeti a repülőt?

Aha. Miért ne?

De hát ez nem férfiszakma?

Miért lenne? Menj oda köszönj neki külön is. Én addig beszélgetek Sanyi bácsival, mint régi cimborával.

Hallom:

Szia! Én vagyok a Jenő. Téged hogy hívnak?

Na ez már sok volt G.nek.

Nem elég, hogy hölgy, még Jenő is?

Odajött hozzám magyarázatért.

Khhmmmm.

Majd elmesélem.......Te ezt tudtad, hallottad már?

A hölgy vigyorogva.

Persze, de szellemes és jót röhögtem rajta.

A lényeg, hogy G. kikötött az ölében. A mázlista. Ott trónolt majdnem a fine airig.

Igaz, közben Sanyi bácsi egyszer átszólt:

Ne nyúljatok semmihez, mert megint fél óráig fogjuk keresgélni a repteret mint múltkor Korfun. Az életbe nem fogom tudni visszaállítani a navigációt.

Rodoszon jó idő volt. A munka valóban nem volt sok, de kellemes.

Egy notebookkal és egy mobillal a strand homokjáról meg lehetett csinálni egy részét.

Egy földszintes apartmanba laktunk, terasszal, all inclusive. Természetesen G. részét én fizettem. Ő nem hivatalosan volt velem.

Mivel minden du. baromi meleg volt, bevezettem a sziesztát.

G.: - De én nem akarok aludni délután. Az oviban sem alszom már.

- Nem is kell. Elég bent lenni a szobában, míg elmúlik ez a marha meleg. Azt csinálunk, amit akarunk. Játszhatsz, bármit.

Játszott is. Egyik délután azt, hogy odament az ajtóhoz, kopogott, majd megszólalt:

- Ki az?

Mélyebb hangon meg azt, hogy:  - Senki.

Ezt megcsinálta vagy ötször. Utána bejött a nappaliba és felháborodva közölte:

- Képzeld Karcsi. Állandóan kopog valaki és amikor kérdezem ki az, azt mondja: Senki. Ki lehet az?

Én már röhögtem, mert kitaláltam valamit.

- Gőzöm nincs. Kérdezgesd csak szorgalmasan, majd kiderül.

Eltűnik, kopogás, párbeszéd, majd kezdődik megint.

Én gyorsan kimentem az erkélyre és átugrottam a korláton. Úgy bevertem a lábam, hogy ömleni kezdett a vér.

Mindegy. Le van xarva. Körbeszaladtam és vártam a kopogást az ajtón kívül. Jött is. Visszakopogtam, kérdem mély hangon:

Itt ÉN. Ott KI?

Darabig néma csend. Utána síros hangon:

- Deeehááátt één csaaak játszottam.

- Én vagyok, nagyfiú! Engedj be és kísérj el a szanitéchez, mert elvérzek.

Fél óra múlva már bekötöztek és szétröhögtük magunkat ez egészen.

Sanyi bátyó

Mai rövid szösz.

Tiszteletét tette nálam Verőcén, sajna csak fél napra, Sanyi bátyó, a Berek nevű szenzációs Dunakeszi kiskocsma tulajdonosa, pincére, felszolgálója és kedves felesége, Erzsike a fantasztikus, tündéri szakács.

Mióta keszire járok, törzsvendég vagyok náluk és akárkit, néha nem is akárkiket vittem oda, mindannyian teljes megelégedéssel távoztak. A kecskelábú asztalok békebeliesen kockás, frissen vasalt, keményitett terítőkkel leterítve, a székeken párna, hűvösebb idő esetén, fázós hölgyeknek pléd.....

Sanyi bátyó amikor az asztalhoz érkezik, jobb kezét szívére téve, kicsit meghajolva, szeretettel köszönt minden vendéget. Légyen első, vagy akár az ezredik alkalom. Rögtön utána a hölgyeknek kézcsók, uraknak kézfogás jár. Nyáron kerthely, télen zárt, kandallóval fűtött benthely, kellemes világítás, illatok, tisztaság.

Az összes vizslám tálat kap mindig vízzel, Erzsikétől pedig Prágai sonka falatokat.

Nos, egy alkalommal, nyáron, vagyis a kerthelyben ücsörögtünk valakivel és valamelyik vizslámmal, mikor is betévedt 2, hogy is mondjam hölgy. Nem is túl fiatalok, bár ruházatuk alapján szerettek volna 21 évesnek látszani.... Nem a ruhán múlt, hogy meddő kísérletnek számított. A lényeg, hogy már az utcáról látszott: kekecek és még a kákán is csomót keresnek. A mellettünk lévő asztalhoz ette őket a fene.

Sanyi bátyó jön, meghajol, kézcsók.

¬Parancsolnak hölgyeim? Étkezni, üdítőt fogyasztani? Mivel szolgálhatok?

¬Enni szeretnénk, de tiszta a konyhája?

Döbbent csend részemről, bár miért ne lehetne megkérdezni? Én ismerem, ő nem. Bemennek a konyhára, pár perc múlva vissza.

¬Elmegy, Matild. Mondá az önjelölt KÖJÁL ellenőr barátnőjének.

¬Miért nincs elvágólag a terítő az asztalon? Így ferde a kockasor.

¬Pillanat asszonyom, megigazítom -  mondá Sanyi bátyó.

Kb. fél óráig kekeckedtek, hogy az étlapon szereplő kaják között

¬Miért nincs vega kaja?

¬Miből készül a bélszín?

¬Miért nincs zöldbab főzelék?

¬Miért nincs más nyelven is étlap? Meg ilyenek.

Sanyi bátyó, jobb keze mellkasán, enyhén meghajolva mindenre rezzenés nélkül válaszolt. Én már küszködtem a tettlegesség lehetőségével, de látva Sanyit, türtőztettem magam. Jöttek még:

¬Miért csak 1 karika citrom van a limonádéban?

¬Miért nincs lehúzva a citrom héja?

....... stb.

Ezek után jött a főétel rendelés.

¬Pincér! Mit ajánl nekünk?

Sanyi bátyó, fantasztikus nyugalommal, nyájasan, udvariasan:

¬Hölgyeim. Önöknek? Egy másik éttermet. A limonádéra vendégeim voltak. Viszontlátásra. És otthagyta őket. 

Páromat és engem úgy kellett kikaparni az asztal alól, ahova a röhögéstől beestünk.

Sütés olajban

Mai szöszölés. Megint Videotonos régi történet.

Valahol Csehszlovákiában (fiataloknak: ez a Cseh és Szlovák Köztársaság szocialista elődje) Krušné Hory érchegység obszervatóriumában dolgoztunk. Mivel messze volt a várostól, szállodától, a napi odautazás, étkezés kicsit bonyolult volt. Villamossal végállomásig, onnan vagy egy UAZ¬al, vagy Barkasszal esetleg Nivával vittek fel minket a hegyre.

Négyen voltunk. Nagy rendszer volt multiplexerekkel, Pertec magnókkal...... stb.

A kaját úgy oldottuk meg, hogy minden reggel csináltunk valami bőséges (bőséges????) reggelit, kentünk pár szendvicset, ami kitartott amíg visszaértünk a szállodába.

Mivel minden nap más vásárolt be, mindig összeírtuk, ki mit akar enni. Mondjuk P, J, K és én. A harmadik vagy negyedik reggelre elhatároztuk tojásrántotta lesz a fő kaja.

P. szalonnával ¬ hagymával, J kalbásszal ¬ hagymával, K csak tojás, Én mindennel, szokás szerint.

Sorban csináltuk reggelinket. Én voltam az első. Szépen felszerelt konyha állt rendelkezésre, fűszerekkel, olajjal..... Csak nyersanyagot kellett vennünk.

A lábosba olaj, szalonna¬kalbász pirít, hagyma dinsztel, rá 5 tojás.

Jól odaégett. Nézem a napraforgós olajos flakont, teljesen olyan az állaga, mint az itthoni napraforgó olajnak. Talán kicsit hígabb. Éhes ember nem válogat. Kicsit barnás ¬ fekete lett az alja, de azért megettem.

Jön P.

¬Figyu. Több olajat tegyél rá mint otthon, mert nekem odaégett. Ez más minőség. Mondtam okulásként. Elkészül a rántottája. Még jobban odaégett.

¬Mondtam, hogy több olajat tegyél alá, nem?

¬Tettem én, tettem, duplán, mint szoktam. Mondta P. Jön J.

Már ketten mondjuk neki.

¬Bőven olajozd, mert ez egy kalap sz@r. Nem olyan, mint nálunk. Neki is odaégett. Ha lehet, még jobban, mint nekünk.

Basszus. Ez van. A Cseheknél ilyen a napraforgó. Nem is vitték semmire a KGST¬ben agrárügyileg. Megérkezik K.

¬Figyelj. Öntsd rá az egész flakon olajat, mert oda fog égni.

¬Fő a mértékletesség. Annyi olajjal fogom csinálni, mint otthon.

¬Te tudod.

Ugyan olyan lett, mint az enyém. Megette ő is, bár morgolódott, amiért nem hallgatott ránk.

Kezdünk dolgozni. Akkor egy 64 kb¬os gép még akkora szekrénybe volt szerelve, mint otthon a ruhás. Át lehetett látni rajta.

Én az egyik oldalon, P a másikon. Szereltük be a központi egységet. Nézzük egymást, egyeztetünk. Emeld, lejjebb, feljebb....

Egyszer csak az egész súly rám szakad. P sehol. Nagynehezen leteszem, átmegyek a másik oldalra, miarepedtlószartcsinálsz?

De P. sehol. Ez meg hova lett? Nézek körbe, kérdezem a többieket. Sehol nincs. Eltűnt. A többiekkel beszereltük amit kellett.

Egyszer csak megjelenik P. Fehér mint a fal.

¬Mi a franc van? Hol voltál?

¬Baxátok meg. Ha 1 méterrel messzebb van a budi, összefosom magam. Még az is kijött belőlem, amit még otthon ettem. Borzalmas. És semmi előjel. Valami rossz volt a kajában.

Nézünk egymásra. Jól vagyunk.

¬A szalonna bakker. Éreztem én, mintha avas lett volna. Elmúlik fél óra. Egyszer csak eltűnik J, mint a kámfor.

Keressük. Nincs. Megjelenik negyed óra múlva. Hófehéren szintén.

¬Mi van? Te is?

¬Ja, ja. Basszus, ha nem tudom merre a budi, akkor most nagymosás van. Másodperceken múlt.

Mivel K és én jól voltunk, nem értettük. Tojást mindannyian ettünk, különben is, nem volt szaga, szép friss volt. Dél körül, már nem tudom mit csináltam éppen, de bruggyant egyet a hasam és ..... eltűntem. Célállomás a budi. Életemben először és utoljára, majdnem összefostam magam. Centimétereken múlt. A gatyát már a folyosón letoltam.

Visszaértem. Enyhe derültség.

¬Na, te acélgyomrú. Kiértél, vagy mosás lesz?

¬Kiértem b@ssza meg. De arra az Etióp világcsúcstartóra biztos rávertem volna 2 kört 100 méteren.

¬Mivel te mindennel etted, K¬nak semmi baja, csak a hagyma közös. Az lehetett a szar.

¬Várjuk ki a végét.

De tényleg. Múlnak az órák, K¬val semmi. Mi több, röhög.

¬Mondtam én, hogy a mértékletesség fontos dolog. Idegen országban csak azt eszünk, amit nem tudnak elcseszni. A tojás itt is az és otthon is. A tyúkok is.

Elmúlt a nap. Visszavittek minket a városba a villamos végállomásra. Felszállunk, volt 1 ülőhely, ahova levágta magát K. mint aznapi győző. Ballagunk, Egyszercsak K. elsápad.....

Mi nem csak attól kaptunk röhögőgörcsöt, hogy tudtuk, elindult a visszaszámlálás és ez 5¬nél végetér, hanem attól is, hogy van még hátra 2 megálló.

Mivel nem akartuk a röhögéssel személyesen előidézni és kapni se akartunk a zuhatagból, amiben nekünk volt már részünk, kivonultunk a peronra és fetrengtünk a röhögéstől.

Tudjátok milyen gyors a Cseh villamos? Nagyon. A szálloda 2 megálló között volt kb. félúton.

K. az elsőnél leugrott és elkezdett rohanni.

Ez a k..rva gyors cseh villamos nem érte utól a szállodáig. Néztük az ablakból. Simán állva hagyta. A röhögéstől dülöngélve értünk a szállodába. Kerestük, néztük a földön, hol kezdődnek a hasmars összetéveszthetetlen nyomai? Nem voltak. Mi van? Ez gumibugyit visel? Jó szűk szárral és jó nagyot? Hazaért. A budiból óriási nyögések, össze nem téveszthető robajszerű hangok.

Mikor előkerült, már csitult a röhögőgörcsünk. Megállapodtunk, hogy itt a tojás sem az ami.... otthon. Nincs vége!

Kiheverve a nap izgalmait a bárban, kocsmában, utána ágyban, másnap beérünk a melóhelyre. Kaját valahogy nem volt kedvünk venni. 2 napos zsemlét, kenyeret rágcsáltunk.

Bemegyek a konyhába. Épp takarítottak. Nézem ¬ nézem. A k...rva életbe!

¬Gyertek be, ezt látni kell.

Becsődülnek és mit látnak szemeink? A takarítónéni az általunk étolajnak hitt löttyel mosogat. Habzik, mint a franc. Pontosan olyan flakonba szerelik ki a mosogatószert, mint nálunk a Vénusz olajat.

Szi és a TEK

Na még egy szösz.

Ez is akkortájt történt. 90¬es évek közepe. A repteret kibérelte a készenléti rendőrségi különítmény 2 napra. Ez a TEK elődje. Gyakoroltak egy elhagyott, nem nyilvános helyen. Karate, elfogás, ilyesmi. Lődözni nem lődöztek.

Természetesen a klubtagok közül senki nem tudott róla, csak a T. klubtitkár. Elfelejtett szólni, vagy nem gondolta, hogy kellene, már homály fedi.

Aznap szar idő volt, de másnapra már anticiklon hátoldala.... kumók, stb... Jó vitorlázó idő lesz.

Páran megbeszéltük, Szi, Ri, Mic, ....stb hogy este kimegyünk. Másnap így korán nekiállunk kipakolni és repülünk, mint az önfeledt molylepkék.

Mivel a Pavilon nevű vendéglátóipari becsületsüllyesztőben találkoztunk, kicsit későn értünk a reptérre. Gőzünk nem volt, hogy a nagy fiú háló ki van adva fizető vendégeknek.

Szi¬nek vesztükre ott volt az ágya.

Aki ismeri tudja, nem semmi krapek. Kondi, testsúly, erő¬izom. Belép a hálóba. Villany felolt. Egy hang az egyik ágyból.

¬Oltsd el azt a k...va lámpát.

¬Mi van? Te ki a fax vagy?

Erre a többi ágyon is megmozdulnak a takarók. Vagy 10.

¬Na tűnj el kisapám, mert ki leszel rúgva.

¬Mi van? Mit keresel az ágyamban?

Szó szót követett. Tettlegesség lett a vége.

Másnap feljelentés, utána bírósági tárgyalás, melyre mint tanu, én is idézve lettem. A különleges alakulat parancsnoka, egy százados volt a felperes.

Elmondta mi történt.

A bírónő, jó fej volt, röhögőgörcsöt kapott.

¬Ugye nem mondja komolyan, hogy egy huszonéves pilóta fiatalember 8 napon túl gyógyuló sérüléseket ejtett majdnem tíz, különleges kiképzést kapott terrorista elhárítónak.

¬De igen. Itt a tanu is. Ő vitte be a kötszereket, amivel be lettek kötözve az embereim. Hárman kórházba is kerültek 1 napra.

Addigra, már én is csak röhögni tudtam. Tényleg én is kötöztem őket.

Titkos repülés

Életem egy bizonyos időszakában jó sorsom összehozott 2 kisgyerekkel. Egy kislánnyal és egy kisfiúval. A kislány szokásos. Kicsit nagyon hisztis, bájos, kacér, aki terítőből varratott magának libegő szoknyát és úgy grasszált benne és ült le a fotöjbe, hogy az embernek már azon kellett gondolkodni: El kellene kezdeni faragni a kanelhajtó furkósbotot. Legyen a neve F. 3-4 éves volt anno. A kisfiú minden iránt érdeklődő, a pókoktól a csillagképeken át a felhő típusokig mindenre zizzent. Legyen a neve G. 5-6 éves anno. Vagyis a bátyóka.

Van pár szösszenetem velük, róluk, amik számomra nagyon maradandó szórakoztató emlékek. Imádni valók.

G. mint minden iránt érdeklődő, nagyon kíváncsi volt arra a repülőre, amit egy barátommal akkor vettünk és én repültem haza Csehországból. Illetve ő repült, én csak oktatgattam, de ez egy másik szösz.

A lényeg, hogy nyaggatott.

 - Karcsi! Nézzük meg a repülődet, jó? Szeretném.

- Ok.

Kimegyünk a reptérre, megmutatom.

A jelenlévő felnőttek:

- AZTÁN NEHOGY REPÜLNI MERJETEK!!!

- Dehogyis -mondom balgán.

Kiérünk, leszedem a ponyvát.

- Tessék, így néz ki.

- Be lehet ülni?

- Persze.

Beülünk. Jó meleg volt. Ücsörgünk, magyarázom a műszereket, mivel mit mozgatunk, mi mit mutat.

- Te Karcsi! Be lehet ezt indítani?

- Hát, végül is. Miért ne. De nagyon hangos lesz.

- Nem baj. Szeretném.

Lelket vertem a motorba, fejére tettem a fejhallgatót, hogy tudjunk beszélgetni. Megmutattam melyik gombot nyomja, hogy csak én halljam, ne a fél ország, miről beszélünk.

Fékezem, ő nyomja a gázt, leszabályoz, pillanatok alatt beitta, amit magyaráztam.

- Te Karcsi! Tud ez gurulni is?

- Khhmmmm. Hát tudni tud. Éppenséggel. De minek és hova?

- Csak úgy. Előre. Meg kíváncsi vagyok, hogy fordul?

- Aha.

Kérem a repvezt, hogy a szegélyek mellett gurulgatnánk fel s alá. Kicsit. Hmmm.

Mutatom, mi mindent kell ilyenkor figyelni, mit mozgatok, hogy forduljon, olaj, szívótér, fordulat.....

IGEN! Bekövetkezett.

- Te Karcsi! Fel is tud ez szállni?

- Fel, DE NEM SZABAD. Tudod megígértük!

- Aha.

Ekkor Papázott le először. Nagyapává fogadott, vagy mi?

- Te Papa! Mi lenne akkor...... ha ez a..... mi titkunk maradna?

Tegye fel a kezét az, aki..... szóval.... nem tenne erre egy kis kört?

Megkérem az engedélyt. Kigurul, felszáll.

Repültetek már tojáshéjon? Én akkor igen.

Ez a gyerek? Ilyen szemekkel nézni a világra? Egyébként is fekete szeme volt, de most, mint a korom és hatalmas. Az arca meg....

Tojtam én már rá, mi lesz otthon. Megnéztük a Dunát, Szentendrét, Dunakanyart. Tojáshéján repülve.

Leszálltunk, hazamentünk.

Ő ment elöl. Én be se mentem. Gondoltam, belép és ömleni fog belőle az élmény. Gondoltam, megvárom amíg lenyugszik a közhangulat. Tíz perc múlva, mivel senki nem jött kapáért, ásóért, nagy volt a csend, bementem.

Ücsörögnek, nevetgélnek, eszegetnek. G. kijön velem az udvarra.

- Te fiú! Megbeszéltük, hogy soha nem hazudunk. Ugye? Mit mondtál bent?

- Ha kérdezték volna, megmondom, de senki nem kérdezett semmit.

Végül is. A szemét kellett volna megnézni. Az se hazudott.

A fölnöttek:

Tudtuk, nem kell félni, hogy repültök. G nagyon fél a repülőktől. Ferihegyen a teraszra sem jön ki, mert közel vannak a gépek.

G.:

- Neeem.

- Azt hiszem már nem félek repülőktől.

Ha jól emlékszem, 1 év múlva derült ki a csínytevés.

Ja kérem. Akkor kérdezték meg, milyen volt a repülő kívülről?

F, mint már írtam, picit hisztis. Volt.

Egyszer, életében először ott aludt.

Jön az este. Fürdés, fogmosás, esti mese..... jött volna, de becsapott a hiszti.

- Anyához akarok menni!

- Most mese jön.

- Neeeeeeem! ANYÁÁÁÁÁHOZ AKAROK menni!

Na basszus. Éjnek évadján?

Egy darabig ösztönösen, ez be szokott jönni, ráhagytam. Majd lenyugszik. Még biztattam is.

- Hangosabban ordíts! 56 házzal arrébb, ebből már semmit nem lehet hallani. Na, hangosabban!

Nem jött be.

Na, akkor jön a B terv.

Volt egy szokása. Amikor a kocsi gyerekülése felé közeledett, már félúton elaludt. Mindig. Marha mélyen.

- Gyere! Öltözz! Megyünk!

Beülünk. Úgy nézett ki, bejött. Mire én beszálltam, már szemmel láthatóan mély álomba merült.

Tettem vele 2 háztömb körülit és hazagurultam. Megállok, hátra nézek és azt hittem szétrobbanok. Ott ül, tágra nyitott szemmel és kezdené a hisztit.

- Nem is anyához jöttünk!

Elszakadt a cérna.

- NA IDEFIGYELJ TE ANYASZOMORITÓ! ÁTVERTÉL! MOST BEMEGYÜNK, MESÉLEK NEKED ÉS ÚGY LEFEKSZEL ALUDNI, MINT A SICC! MEGÉRTETTED???

Nagy csönd.

Bementünk. Leült az ölembe és 2 és fél percig hallgatta a mesét. Elaludt mint a tej.

Tudományos szocializmus

Az egyetemekről szóló hír kapcsán egy¬két egyetemi szösz.

Mint írtam: BME. Ahol végeztem. Életem végéig büszke vagyok rá. Nem "csak" szakmai szempontok miatt. Mert kötelező volt gépészmérnök, műszaki tanári szakról 1¬1 alkalommal átjárni a hídépítőkhöz, a kifutópálya tervezőkhöz, (volt ilyen szak is) egy¬egy érdekes előadásra és beíratni az indexbe. Semmi különös. Csak a műszaki sokoldalúság, hozzáértés, intelligencia miatt.

Volt azért pár nehéz perc is, vizsgák , kollokviumok, záróvizsgák alkalmával. Na, nem szakmai ügyben, mert azokban lubickoltunk.

Hanem pl. A Tud.Szoc. (Tudományos szocializmus) és egyéb ilyen, még megnevezésében is értelmezhetetlen tantárgyak esetében.

Szegény Dr. Vallach Irma tanította, (próbálta fejünkbe verni, legalább az alapjait) a siker reménye nélkül.

2 nevezetes, szöszre alkalmas, vizsgám volt vele. Az első álljon itt. Megkaptuk a vizsgakérdéseket, Volt vagy 25.

Nem az volt a baj ezekkel, hogy nagy részéről úgy gondoltam, baromság, ferdítés, utópia, hanem gőzöm nem volt arról, mit lehet ezekre, röhögés nélkül válaszolni?

Pl. itt van: ¬Mondja el a Dicső Tanácsköztársaság történetét.

Kur...ra reméltem, nem ezt fogom húzni, mert más nem jött le nekem, mint: 133 nap, a gyerekek ingyen mehettek a Margitszigetre, megnyíltak a Balatoni üdülők, a munkásosztály számára is. Szamuely, Kun Béla. Hogy ezek kik? Baromi kevés egy vizsgához. Sajnos az otthoni neveltetésem nem terjedt ki ezen baromságokra.

Olvasni? Képtelenség volt. Mindegy. Nem ezt fogom húzni. A többi sem volt egyszerű, de legalább 1¬2 percet, a kettesért tudtam volna beszélni róluk.

Várakozunk a folyosón. Ildikó, az osztálybizalmi, percenként jár a budira idegességében, mások fel alá rohangálnak eszelősen.

Én, úgy emlékszem a Ludas Magazint olvastam. Jön Ildikó őrjöngve:

¬Ba....meg. Legalább menj le 1 emelettel lejjebb. Nekem itt ne olvass ilyeneket, mert rosszul vagyok. Miért nem tanulsz?

¬Mit? Ezt? Elolvasni sem nagyon tudom. Ha meg igen, akkor nem értem.

Én jöttem sorra. Bemegyek. Tétel. Na mi??? Igen. Az. A tanácsköztársaság. Nem igaz, hogy 1 Isten van. Legalább 5.

Egy biztos, hogy nem tudna igy kibaxni velem.

Most mi a fax lesz? Van 3¬4 mondatom erről az egészről.

VISZONT. Abban az évben volt valami évfordulója ennek a nagy népi meetingnek. Ennek kapcsán építettek valami nagy repülő makettet, amivel Szamuely és Kun Béla repült Leninhez, vagy valakihez, vagy menekültek el az országból, mit tudom én. Ezt a makettet Dkesziről indították és egy AN¬2 kísérte végig az akkori útvonalon. Ha jól emlékszem, Masznyik Gábor építette. A lényeg, hogy ott voltam az indulásnál. Beszélgettem sokat a tervezővel, a pilótákkal, a távirányitó kezelőjével. Végül is. Ez is repülés. Mindenki baromságnak tartotta, de csak 4 szemközt. Boros Péter nem. Mert ő is ott volt.

Ez eszembe jutott. Na ez jó lesz. Komcsi nem vagyok, de kezdő pilóta igen. Ebbe kell kapaszkodni, ameddig csak bírok.

Elfogytak előlem, én következtem. Kimegyek, hót nyugodtan, leülök.

¬Mi a tétel?

¬A tanácsköztársaság.

¬Nagyon jó. Nagyon szép téma. Tessék.

A következő értekezés az emlékezet homályából van visszacsatolva. Ha van benne elírás, tévedés, az betudható az elmúlt negyven valahány évnek.

¬133 napig tartott népünknek ez a dicsőséges időszaka, ahol megismerhette népünk a proletárdiktatúra minden szépségét. Kóstolót kaphattak abból, amiből eddig társadalmi izéjük miatt kimaradtak. Gyerekek a Margitszigeten, Balaton. Kész.

Viszont most pár hónapja volt az évfordulója ennek a dicsőséges időszaknak és ennek alkalmából megépítették annak a repülőnek a makettjét, amelyikkel Szamuely Tibor és Kun Béla elrepült Lenin elvtárshoz, szakmai tanácsokért. Mit tegyünk most Lenin elvtárs?

Ez a repülőgép a Hansa¬Brandenburg C.I a Császári és Királyi Légierő egyik legnépszerűbb típusa volt akkoriban. Ebből mindössze kb. 1200 darab állt hadrendbe. A sokoldalú, felderítésre, bombázásra, tüzérségi tűzvezetésre egyaránt alkalmas repülőgépet Hefty Frigyes ászpilóta stabil, könnyen repülhető, jó emelkedésű, megbízható gépként jellemezte, kiválóan alkalmas 2 ilyen jelentős személy utazására.

Műszaki paraméterei a következők:

• személyzet: 2 fő

• szárnyfesztávolság: 12,3 m (felső) 11,7 m (alsó)

• szárnyfelület: 38,4 m2

• törzshossz: 8,37 m

• magasság: 3,2 m

• üres súly: 811 kg

• felszállósúly: 1260 kg

• csúcssebesség: 134 km/ó

• emelkedés: 4' 50" alatt 1000 méterre

• hatótáv: 450 km

• hajtómű: 1 db. 200 lóerős hathengeres, soros, vízhűtéses Daimler motor

• fegyverzet: 1 db 8 mm¬es 1907/12 M Schwarzlose géppuska.

A többi korabeli repülőgéphez hasonlóan a törzs favázas és furnérburkolatos volt, a motort alumíniumlemez burkolta. A pilóta és a megfigyelő közös fülkében, egymáshoz közel ült. Fegyverzetét egy Schwarzlose géppuska alkotta, amit egy félköríves sínen helyeztek el, hátrafelé nézett és a megfigyelő mozgatta és kezelte. Egyes szériákon a felső szárnyon is helyeztek el beépített géppuskát, amit a pilóta kezelt. A fülkében helyezték el a fényképezőgépet, a rádiót (a tüzérséggel való kommunikációhoz), a bombákat és a tartalék muníciót. Csűrőkormány csak a felső szárnyon volt. A futóművet erős V alakú acélcső merevítette. Fékként a keréktengelyre erősített kapa formájú szerkezet szolgált, amely a földbe kapaszkodva állította meg a gépet. Az eredeti német szériákba 160 lóerős Daimler motor került; a Phönix 160 és 200 lóerős Daimlert és 200, valamint 230 lóerős Hiero motort alkalmazott. Az UFAG 160, 200, 230 lóerős Hierót és 220, 250 lóerős Benz motort épített be.

Hát.... Ennyi.

Mikor az egyetem háziorvosai felmosták Dr. Vallach Irmát ájulásából, ő elhaló hangon megkérdezte.

¬Maga ezt honnan a pics....ból tudja?

¬Tudja tanárnő, annyira izgalmas és érdekes volt számomra népünknek ez a dicsőséges korszaka, ez a 133 nap, hogy utánanéztem mindennek.

Lehet saccolni hányast kaptam.

Új parkolási rend

Na akkor sorjában. Baromi sok dolgom volt¬van¬lesz még 1¬2 napig. Jó pár napja még olvasgatni sem volt időm a leveleimet.

Első: Új, O.... típusú, fizető vigalmi negyed.

Pénteken kontrollra mentem, rák ügyileg. Jól rám ijesztettek, de letojom. Megoldom ezt is. Viszont. Péntek reggel minden gond nélkül megálltam az Albert Flóri úton. Gyorsan végeztem, rohantam haza, dolgozni. Egy darabig kerülgetett a frász, hogy vissza kell mennem szerdán, mert..... mindegy. Vissza is mentem. Megállok ahogy szoktam, becsoszogok, várok a soromra itt is, ott is, amott is. Baromi sokan voltak.

Egyszer hallom, hogy mellettem beszélgetnek, arról, hogy magát is megbüntették? A rohadt anyjukat, engem is. Hogy dögölnének meg. Itt van 4 kórház, több száz ambuláns beteg. Hogy képzelik, hogy egyik pillanatról a másikra.... és egyből büntetnek. Kiírva meg sehol nincs. Rákérdeztem. Parkoló? Az hát. Okt. 1¬től bevezették a parkoló díjat. Rosszat sejtve kimentem. A kocsi ablakában ott volt az a rohadt piros boríték. Nézek jobbra, balra. Sehol nem látok órát. Visszamegyek, kérdezem, hol a pics....ba kellene jegyet venni. Óra sincs.

¬De van. 2 db az egész úton. (kb 3 km¬en), jól eldugva, hogy ne lehessen látni. Amikor eljöttem, körbefotóztam az egész utcát. Se az elején se a végén, nincs kiírva, hogy fizetős vigalmi zónába értél. Mivel hétfőn, kedden már mindenki, aki kezelésre ment, megszívta, a nővérek kinyomtattak egy papírt és kifüggesztették a bejárat mellé. Köszönet nekik, de ki a fene olvassa a bejárattól 2¬3 méterre kifüggesztett A4¬es papírlapot, amikor ismerős helyen jár és nyitva van a kapu. Senkinek nem jutott eszébe. Azóta a folyosókon több helyen is kifüggesztették. Nem a kib@szott parkoló cég. A nővérek. Felhívom ezeket a kur...kat, hogy képzelik ezt a szemétséget. Épp azt nem mondták: Így jártál haver! Fizesd be a 6200 Ft.¬ot, oszt annyi. Egyébként bekaphatod. És leb@szták a telefont. Lehet valamit csinálni ezekkel a köcsögökkel, azon kívül, hogy halomra lövöm az egész bagázst? Csóró betegeken nyerészkednek, mert nem csúcs autók állnak ott? Volt egy srác, a papáját támogatta be, mert járni alig tudott. Ő is bekapta. Naná, hogy nem keresgélte:

Vajon valamelyik ..... bérenc nem rakott itt ki véletlen 1¬2 parkoló órát???

Egyáltalán, milyen alapon? Az igazgató főorvos sem érti. A kórházak alakíttatták ki a parkoló helyeket, amikor azt a rohadt stadiont kezdték építeni, hogy ne járdán, füvön, szanaszét kelljen parkolni. Kihasználták, hogy munkagépek voltak a helyszínen és olcsón megúszták.

Születésem története

Kórházas szöszök.

Hirtelen sötétből világosra kerültem. Mit kerültem. Csusszantam.

Eddig olyan nyugalomban voltam. Se hideg, se meleg, finom meleg vízben lubickoltam. Néha finom, kellemes hangok szűrődtek át a hely falán, ahol nagyon jól éreztem magam. Mint később megtudtam főleg egy Ravel nevű mesterembernek szerzeményei voltak. Nekem a boleró tetszett a legjobban. A latinos tánc szeretete, szerintem innen datálódik. Ilyenkor mindig vitustáncba kezdtem, mamám és papám örömére. Kaptam simogatást is bőven, ilyenkor. Persze ezt is csak úgy, nem érintőlegesen.

Szóval először, a világosban attól estem kétségbe, hogy fura mondatokat, hallottam fura torkokból.

A második döbbenet, hogy lábamnál fogva magasba rántottak. Egész addig, amíg felháborodásomban üvölteni nem kezdtem.

Az üvöltésre meg bedugtak valami csobogó víz alá, ami nem volt olyan finom, mint amiben lubickoltam eddig.

Ja igen, a hangok. Vékony magas, mély bariton felváltva. Életemben nem hallottam még egyiket sem.

-Jézusom. Mekkora?

-Ne babamérleget hozzatok, hanem mázsálót.

-Hú. Elég lenne egy marha perkelthez 10 személyre.

Kacagás.

Szegény mamám nem kacagott.

Tehát megszülettem 5 kg 15 dkg-al.

Az MTZ és a szárvágás

Szép jó estét. Elkezdtem gyártani az aktuális szöszöket. A napokban.
Szóval, elszegődtem melózni egy kis nyugdíj kiegészítés reményében. Egy itteni jó barátom szólt, hogy ismerem e a régi orosz traktorokat, meg tényleg van-e nehézgépkezelői papírom, meg nem iszom-e meló közben? (sokat)
Mondom stimmel.
Akkor nem végeznék-e itt a Börzsöny lankáin egy kis melót egy MTZ¬vel?
¬Dehogynem.
Szó szót követett és egyik hajnalban egy MTZ ülésében találtam magam Pandával.
Már az meglepetést okozott, hogy mire barátom kipösölte magát a bokorban, én beindítottam. Kicsit memorizálni kellett a karokat, áttételeket, mindenféle biszbaszt a fedélzeten, de barátom némi segítségével meglett minden. Rajta a szárzúzó. Persze nekiálltam kitakarítani a betegágyat. Hát ami ott volt.....? Az egyik sarokban, még harcoló német alakulatokat találtam, akik a felfedezés után tisztelegtek.
¬Heil. Vége már a háborúnak.
Panda kicsit méltatlankodott, amikor ölbe kaptam és betettem egy pokrócra az ülés mellé. Mivel látta, én is készülök, gondolta, nagy baj nem lehet. Mikor beindítottam, rám nézett.
¬Ez mi a lósz@r? Ennyire sz@rul állunk? Ez lett a Merciből?
Ezt nem mondod komolyan. Jó¬jó. Szagra ez is olajkályha, de ez a hang.... És a szárzúzót akkor még nem is hallotta.
Mivel már terepen voltunk, 8 és fél km/h¬val elindultunk a műveleti területre, teljes gázzal. Olaj, víz, nyál, hőfokok rendben.
Felérve a fennsíkra, beindítottam a szárzúzót és hajrá.
A zaj hatására Pandát a nyakamból szedtem le, mert azt hitte, leszakadt az ég. Mondom, nyugszi van. Ülj ide mellém és tanujjjj.
Nézett, nézett, de megnyugodott.
¬Amúgy is majdnem tök süket vagy. Nem mindegy, mi zörög?
Levágtuk az aznapra rendelt penzumot. 2X megálltunk. Ettünk, ittunk, Hallgattuk a csendet. Végre. Közben persze előkerült párszor a 28¬es 18¬as, és még sok más villáskulcs, fogó, sasszeg, ....stb.., mivel MTZ¬ről van szó... Ezen állandóan meghúzni, lazítani, visszaszerelni kell bizonyos el nem hanyagolható és el nem hagyható cuccokat.
Frászt mindössze 1X kaptam. Az egyik pihenőnél Panda eltűnt. Keresem, hívom, és honnan mászik ki? A felemelt szárvágó alól. Azt hittem infarktust kapok, mert néha elengedett a hidraulika és az egész 1 tonnás sz@r óriási csattanással zuhant le a földre. Na, ezt megmutattam neki, tisztes távolból, és a büdös életbe többet a közelébe nem ment.
A meló végeztével, kis hab lett a tortán, a barátom mondta, holnap Zebegény fölött a domboldalon folytatjuk.
¬És ez a sz@r hogy kerül oda?
¬Átmész vele. Jó?
¬Bakker. Az innen van vagy 35 km.
¬Ja. Lehet, kicsit több.
¬Aha.
¬Megvársz itt? Mi lesz a reggeli?
¬Nem, nem. Érted megyek, csak én addig elintézek itt a környéken pár dolgot.
ÁTSLATTYOGTAM. A terepen nem nagyon derült ki, de az országúton igen. Akkora holtjátéka van a kormánynak, hogy a kezem néha kicsavarodott. Úgy 6¬8 km. után már többnyire sikerült a menetirány szerinti jobb oldalon kacsáznom, de nem volt kis erőfeszítés. Jópofa volt nézni a sok szembejövő vasárnapi sofőrt, amikor látták, hogy megindul a dromedár az ő oldaluk felé.
Persze szakember, az szakember. Nem történt semmi különös esemény. Megérkeztünk. 1¬2 korsó Kaiser sör és teljes lett a nap. Hazakerültünk. Panda mondta, hogy vadászkutya legyen, ha még egyszer eljön velem ilyen horrorisztikus akcióra.
De azért élveztük. Holnap 7¬től már Zebegényben vágjuk a sz@rt... izé a szárt. Szárat. Kis erdei tisztásokon. 

Migráció

Migráció, integráció, multikulturizmus, beilleszkedés.

Amit manapság ezekről a szavakról magyar, EU-s politikus és mindenféle outsider hülye nyilatkozik szemenszedett baromság. Nekem személyes élményem van erről, mint sok mindenről. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki ezen az oldalon is összehord midenféle baromságot.

A helyszin Tarnalelesz. Heves megye észak. A Bükk lábánál. Zsákfalu. Akkor. Most nem tudom mi?

Esemény: Vitorlázórepülő Budapest Bajnokság.

Az egyik számon Ajaj Szilárd, alkalmazott meteor, addig dobálta a csontokat a feje fölött szanaszét, jó sámán módjára, amíg ki nem találta és meg is súgta Dezső bának, ma qva nagy idő lesz. Én a 300-on odafelé, 1 óra múlva idáig jutottam. A szám értékelhetetlen lett, bár az egyik leghosszabb én lettem. Szanaszét szórták a mezőnyt. Lesz itt meló a szállitókocsiknak.

A terepreszállás sem volt egyszerű. Frissen szántott, boronázott, puha talaj. A besiklásnál derült ki, hogy tele van 8 centi vastag, levert, földbarna szinűre lefestett fa oszlopokkal. Valami francos növény előkészületeként. Beestem, a Pirat erős, kibírta. Lacsaptam a habot a homlokomról, olvastam még pár sort az imakönyvből, eltettem az imaláncot és körülnéztem. Ház sehol, nagyjából tudtam, hol vogyok. Itt a völgyben egy falunak kell lenni. Tarnalelesz. (Vagy Miskolc, vagy Kairó, de akkor nagyon eltévedtem. )

Kikászálódtam, eje levesz, fényképező kivesz, lajstromjel lefotóz. Akkor még ez volt a ford. pont igazolás rendes módja. Terepen, meg nem telsztár meg GPS. Azt se tudtuk feltalálták e már? Lószart. Telefon: Bp. 950 Laci bácsi. Hol a bánatba lesz itt ilyen szerkezet?

Kezdek rendet rakni a kabinban, hogy majd bezárom és gyalog megkeresem a falut. Csak lesz egy segélykérő. Épp kezdtem megnyugodni, amikor mit látnak szemeim. Egy csomó, nem több, mint 60-70, nem idén lebarnult gyerek, fiatal, kamasz rohan felém. 6-16 év közöttiek.

Körbevesznek engem, meg a repülőt. Persze ordítottam. Megúsztam a leszállást, nehogy rálépjetek a szárnyra, tünés a gép közeléből. Pár idősebb odajön és néznek, mit üvöltök. Na jó. Ez és ez vagyok. Sziasztok. Ez egy kényes szerkezet, stb, stb. Bemutatkoznak ők is és megnyugtatnak. Körbeállták a nagyobbak a gépet és a kicsiket leültették a földre. Csak nézni szabad. Na akkor. Van itt telefon valahol? Kérdezem tréfásan, előre sejtve a választ. Van Karcsi bácsi. De csak 1 segélykérő. A faluban senkinek nincs. Az jó lesz. NA DE!! Itt kell hagynom a gépet. Hmm. Mire visszaérek egy csavar nem marad belőle, támadt fel előitéletes gondolatom. Mondom féltem a gépet, nem merem itthagyni. Mondják, majd ők vigyáznak rá. Mondom, épp ettől féltem. Nehezen győztek meg, de végül is, telfonálni kell. A mozdíthatók eje zsákba, majd a hátamra és aggodalmakkal a lelkemben irány a falu. Megtaláltam a telefont, Laci bá levette a helyet, jön a szállitókocsi. Séta vissza. Közben feltűnt pár dolog. Vályog házak, gyönyörű állapotban, az út két szélén kitisztított vízelvezető árkok, szép porták, szép ALACSONY kerítések. Inkább csak jelzésértékűek. Jó pár .... nem is tudom... faragott, mint olyan totemoszlopok, vagy mik, elszórtan. Nem feltűnően. Visszaérek a géphez. Minden rendben. 2 nagyobb gyerek elszalad. Várjak itt, ne menjek sehova. Hova a bánatba mehetnék??? Cirka 1 óra múlva megjelenik egy kisebb tömeg. Felnőtt férfiak főleg. Hosszú asztalokat, padokat hoztak, meg terítőket. Még 1-2 óra és megjelent a fehérnép is. Kis kézikocsikon lábosok, tálak, tányérok..... Ja igen, 90 % cigány. Mondják. Ebédidő van. És meghívnak. Mivel én a gépet nem szívesen hagyom itt, kijöttek és itt terítenek. Püff neki. Én mit kínáljak? Azt a 3 ótvaros májkrémes szendvicset, meg a 2 terepsört? Baromi nagy kaja volt. Nem nagyon emlékszem, de gazdag húsleves, kakastöke perkelt, zöldséges rizotto, nokedli, rántott hús, csirke.... meg valami rém édes mákos-mézes-tökös cigány rétes. Fehér bor.

Hírnök jő. A Vajda látni akar. Na basszus. Nem tudna kijönni? A Vajda? Na, Ő nem. Oda menni kell. Egye fene. Eddig nem gyilkoltak le, nem tűnt el semmi, megyek. Ilyet gyerekek??? Szép a ház. Döngölt földpadló. Vizes nyolcassal pucolják. Ki tudja mi az? Én ott tudtam meg. Vajda egy trónszerű széken. Mondta, üljek le. Nem látok széket, semmit. Az Ő széke előtt egy sámli szerű valami. Azt mutatja, oda. Miért oda? Az egyik asszony elmondja. Nem lehetek magasabb még ülve sem, mint a Vajda. Na f@sza. Lekuporodtam. Beszélgettünk. Nagyon érdekes volt. Nagyon sok mindenről tudott. Nagyon tájékozottnak tűnt. Az is volt egyébként. És kérlelhetetlen őszinte. Kaptam tőle egy faragott botot. Tegnap találtam meg. Erről jutott eszembe mindez. A repülésről elég fura elképzelése volt. Mondta, hogy az emberek nem láttak légcsavart. Hol van az. Mondom, ezen nincs. Akkor hogy jutottam idáig Dunakesziről. Mondom vitorlázva. Az nem lehet, mert a levegőben nem lehet. Azt csak vizen. Hol a légcsavar? Na jó. Itt van a zsebemben. Ezen még nevetett is. Én is kérdeztem. Miért bánnak így velem? Miért van, hogy majd besz@rtam, amikor megláttam a sok purdét? Miért fostam én maguktól? Miért rossz a hírük? Mindenki úgy tudja, lopnak mint a szarka. Megmagyarázta. Nem tudom, vissza tudom-e adni érthetően? Én akkor megértettem, el is fogadtam. Ők nem lopnak. Nem kérik el. Ennyi. ???? Ahonnan ők jöttek, ez a szokás. Ha valakinek van valamije, az mindenkié. Akkor is, ha portán belül van. Nincs kizárólagos magántulajdon az asszonyt, purdét, házat kivéve. Ami terem, ehető, iható, használható, akkor át és elvihatő, akkor is, ha a mi törvényeink szerinti tulaj nem látja és lopásnak számít. Ha neki kell valami ilyesmi, ő is szerez, onnan, ahol van. Még az is lehet, hogy a sajátját veszi (lopja) vissza. És ezen senki nem háborodik fel. De mondom, ha a repülőmet elvette volna valaki, én itt honnan szerezzek másikat? Nem kell másik. Ott van a magáé. Ha kell megint, elviszi. Azt vettem le, hogy basszus, ez is egy több ezer éves kultúra. Szokások, beidegződések és itt integrálni akarunk. Persze igaz, szétrobbanok és agyonütném, ha lopnak tőlem, de ez meg az én kultúrám. És ennek is vannak alapjai. Na erre mondta. Ez itt náluk egy sziget. Jól elvannak. Hagyják őket békén, na passzítsák rájuk a nekik idegen kultúrát, szokásokat. Jól elvannak. Na itt tegyünk igazságot......Most nem a bűnüzőkről beszéltünk, akik szerinte is léteznek és ők is üldözik, büntetik. Erőszak olyan távol áll tőlük, mint Makó Jeruzsálemtől. Jó beszélgetés volt, NA!

Estére még kicipeltek a géphez egy qva nagy ágyat, dunyhával, párnákkal, hogy kényelmesen aludjak, de nem lett belőle semmi, mert egy csomó fáklya mellett jót mulattunk az asztaloknál, míg meg nem jött a szállitókocsi. Ők is meg lettek vendégelve. Amikor mentünk ki a faluból éjszaka 2-3 órakor, a sok purdé ott rohant a kocsi mellett és kiabálták: K.a r.c.s.i B.á.c.s.i. K.a r.c.s.i B.á.c.s.i. K.a r.c.s.i B.á.c.s.i.

Szabadulás

Új kórház utáni bakancslista:
-Levezetni Panda túláradó örömét. Folyamatban.
-Fürdés. Min.: 2 óra. 3 lett belőle. Túl teljesítve. Az a hülye kutya majdnem beugrott a kádba mellém. Nem szoktam egyébként kádban fürdeni, de ez nap kivétel.
34 nap alatt 1X találni meleg vizet, a többi napon, inni meleget, fürdeni kurva hideget, mindössze 1X hajat mosni.... folytassam?
-Meleg vízben mosógépben kimosni. Folyamatban.
-Vacsorát csinálni. És jóízűen megenni. Pipa.
-Cigit kipróbálni. Hányingerem lett tőle, de le fogom küzdeni az elemeket.
-Leülni, nem ágyszélire, nem a közepire, nem görnyedten, megirni ezt a pár sort.
-Leülni, nem ágyszélire, nem a közepire, nem görnyedten, megírni ezt. Természetes volt. Dec 1-ig. Az óta ezek a világ legkellemesebb dolgaivá avanzsáltak.
Hmmmm.

Hogyan adjunk be egy tablettát egy vizslának?

Vegye a vizsla fejét a karjába. Tegye a fejét a könyökére, mintha egy kisbabát akarna cumiztatni. Gagyogjon biztatóan:
- Jaj de jó kis kutya vagy ...
Ejtse a tablettát a vizsla szájába.

Vegye le a kutyát az állólámpa búrájáról, és keresse meg a tablettát a dívány alatt.
Ismételje meg az 1. sz. alattit, azzal a különbséggel, hogy most szorítsa le a kutya első lábait a bal kezével, a hátsókat meg a jobb térdével. Pöckölje a tablettát a jobb mutatóujjéval a vizsla szájába.

Húzza ki a vizslát az ágy alól. Vegyen ki egy új tablettát az üvegből.
Álljon ellen a kísértésnek, hogy egy másik kutyát hozzon. Ismételje meg az 1. sz. alattit, azzal a különbséggel, hogy mikor a vizslát a cumizó helyzetbe hozta, üljön ki teljesen a szék szélére. Hajoljon a felsőtestével egészen a kutya fölé, tartsa a jobb kezét a bal könyöke fölé, nyissa ki a száját úgy, hogy a felső állkapcsát felemeli, és dobja be a tablettát - nagyon gyorsan. Mivel a feje a térdén van, nem látja, mit csinál, de ez nem számit.

Hagyja a vizslát a függönykarnison lógni. Hagyja a tablettát a hajában.
Ha nő, sírja ki magát. Ha férfi, sírja ki magát.
Most szedje össze magát! Fogja megint a kutyát és a tablettát. Az 1. sz. pozícióban mondja határozottan :
- Tulajdonképpen ki az úr a háznál?
Nyissa ki a vizsla száját, fogja a tablettát, és ... hopp!

Ugye, ez így nem megy? Roskadjon magába, és gondolkozzon:
- Aha! Ezek a kurva körmök minden baj okozói!
Másszon a szekrényhez. Vegyen elő egy nagy fürdőlepedőt. Terítse ki a padlóra. Vegye le a kutyát a kredencről, és a tablettát a virágcserépből. Fektesse le a fürdőlepedőre, mindjárt a sarkához, hogy a feje lelógjon a hosszabbik végéről.
Hajtogassa össze a kutya mellső és hátsó lábait a hasa előtt. Álljon ellen a kísértésnek, hogy a vizslát is összehajtogassa. Tekerje be a fürdőlepedőbe. Dolgozzon gyorsan. Az idő és a vizslák nem várnak.
Vegye megint fel az 1. sz. pozíciót. Hajlítsa a bal kezét a kutya fejéhez. Gyengéden nyomja össze az állkapcsát úgy, mintha egy mérges kígyó száját nyitná ki. Ejtse bele a tablettát a szájába, és finoman nyomjon rajta egyet. Tessék! Ennyi volt az egész.
Porszívózza össze a szőrszálakat (a kutyáról). Tegyen kötést a sebeire (a magáéra). Vegyen be egy aszpirint, és feküdjön le.

A zene

Az alábbi történet első része egy újsághír. Nem oly rég olvastam.
A második rész erről jutott eszembe. Papírra vetettem.

1,
Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.

Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt.
Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett.

Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka tovább húzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.

A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.

A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.

Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését
szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben.

A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?

2,
Volt feleségmmel, szerelmünk hajnalán, metróztunk. Igen. Néha volt olyan, mostanában megint, hogy nem kocsival közlekedek.
Az Astoriánál szálltunk le.

A mozgólépcső közepe táján meghallottunk távolról valami elképesztő zenét. Harmonikaszót. Néztünk körbe, kinél szól valami lejátszó? Nem nagyon szoktam felkapni igy a fejem, de akkor ott, ez melybevágott.
Felfelé az aluljáróba menet, a harmonikaszó egyre erősebb lett.
Ledöbbenve, Feleségem sokkal jobban, lévén zenész Ő is, konstatáltuk, hogy ez bizony ÉLŐ zene.
Egy szimpatikus fiatalember ült egy széken és játszott. Behunyt szemmel, kotta nélkül, a legváltozatosabb zenéket, minden stílusban, fejből, örömzenélt. Nem tudom, meddig álltunk csak és döbbenten hallgattuk. Fantasztikus volt. Előtte, azt hiszem doboz is volt, némi pénzmaggal, de ez nem biztos. Valami pénzt dobtak oda páran.
Egy idő után megszólalt nejem. Mivel a rádióba mentünk, azt hiszem a márványterembe egy Zorán koncertre vagy lemezfelvételre, szólt a fiatalembernek.
-Uram, ha lesz ideje, jöjjön be a rádióba egy meghallgatásra. Amit produkál, az fantasztikus.
-Jó. -mondta a fiatalember.
Mi siettünk tovább. Feledésbe is merült pár hétre - hónapra. Illetve nem feledésbe. Néha beszéltünk az élményről.
Egyszer az egyik rádióműsorban megszólalt, meghallottuk újra az ismerős virtuóz hangzást.
Atya Isten. Ez egy Zorán koncert. És itt a harmonika???
Igen. 98-ban találkoztak és örömzenéltek.
A fiatalembert Orosz Zoltánnak hívják.

Következtetés:
Ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?
ÉS TI??? :-)

Na. Az alábbiak miatt, többek között, szólt-szól nálam sokszor órákig, Orosz Zoli harmonikája.

https://www.youtube.com/watch?v=qANAIyNpwnY

https://www.youtube.com/watch?v=kA3L7x7t2mI

https://www.youtube.com/watch?v=Ukmgv7VGXWQ

https://www.youtube.com/watch?v=tNMI8hrsKhE

https://www.youtube.com/watch?v=iI9vTRNp6ls

Jó éjszakát.

Egy vicc

Akkor kicsit röhögjünk is:

Bankárok üzleti tárgyalásának szünetében megcsörren az egyik mobil, egy bájos női hang van a vonalban:

- Hello, szívem! Az előbb láttam egy új estélyit. Megvehetem?
- Miért is ne?!
- Cuki vagy!
Láttam egy hozzá illő kutyust is a luxus- állatkereskedésben.
- Ha valóban illik hozzá, legyen az is a tiéd,
de gondoskodnod neked kell róla!
- Nem gond, tudod, hogy szeretem az állatokat.
Viszont akkor át kell alakítani a lakást a kutyus miatt !
- Rád bízom az ügyet, de tízmilliónál többet ne költs a munkálatokra.
- Nem, dehogy. Kösz és szia!
A férfi elmosolyodik, lenyomja a telefont, majd a magasba emelkedve elkiáltja magát:
- Nem tudja valaki, kié ez a mobil?!

Nem szösz, mese!

Szösz? Nem. Mese? Mese!

Egy férfi sétál kutyájával az úton.

A férfi élvezi a tájat, mikor ráébred, Ő már halott...
Emlékezett arra, mikor haldoklott és akkor hirtelen az is beugrott neki, hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott volt. Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi őket az út, amin sétálgatnak. Egy idő után elértek egy magas, fehér falhoz. Drága márványnak tűnt. Hosszú sétány vezetett fel a domb tetejére, ahol egy magas boltív húzódott, ragyogva a napsütésben. Mikor elsétáltak a boltívig, akkor látták a hatalmas és lenyűgöző kaput, az oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna. Megindultak a kutyával és ahogy közelebb értek, észre vettek egy asztalt az egyik
oldalon, ami mögött egy ember ült. Mikor még közelebb értek, megszólalt:
- Elnézést, megmondaná, hogy hol vagyunk, kérem?
- Ez a Mennyország, uram! válaszolt az ember.
- Remek! Kérhetnénk egy kis vizet? - kérdezte.
- Természetesen, uram. Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohár jeges vizet Önnek, invitálta be az ember és a kapu elkezdett megnyílni.
- Bejöhet a barátom is? kérdezte a kutyusára mutatva.
- Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be.

Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és visszament az útra a kutyussal együtt, hogy akkor inkább folytatja útját.

Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy földútra, ami egy farm kapujához vezetett. Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak be. Kerítés sem volt.
Ahogy közeledtek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó embert, aki épp olvasott.
- Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet? -kérdezte.
- Persze, ott egy kút, jöjjenek; - érkezett a válasz.
- A barátom is bejöhet? - kérdezte az utazó, a kutyusra mutatva.
- Van egy tálka a kút mellett- bólintott az idegen.
Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat. Az utazó megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és letette a kutya elé. Mikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak a férfihoz a fa mellé .
- Mi ez a hely?- kérdezte az utazó.
- Ez a Mennyország- válaszolt a férfi.
- Ez furcsa, egy fickó lentebb ugyanezt mondta - Úgy érti az arany út a márvány kapukkal? Neeem. Az a pokol.
- Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?
- Dehogy. Örülünk neki, hogy előre kiszűrik az olyanokat, akik hátra hagynák a legjobb barátjukat.

Jó éjszakát Gyerekek.

Megfigyelés

Egy nagyon fura dolgot hallottam. Volt kollégám mesélte:
Videotonos kollégámmal "Jenőkével" rengeteget dolgoztunk együtt külföldön. Igy a nagy Szojuzban, azon belül Dubnában is hónapokat. LJAP. Akkor a világ legnagyobb részecske gyorsitójaként tartották számon a céget, az ottani munkahelyünket. Persze otthon se kutyánk se macskánk, csak a szűk család. (Ilyen munkahely mellett, csoda lett volna, ha valaki más is, mondjuk egy hölgy kibírja mellettünk.) Naná, hogy volt ott (is) barátnőnk. Mint a tengerészek. Ahány kikötő, annyi feleség, szerető, miegymás. '82' -ben 8 napot voltam itthon.
Na szóval. Volt kollégám iszogat a lakóhelyéhez legközelebbi kocsmaboltban és beszélgetésbe elegyedik egy addig vadidegen krapekkal. Bizonyos mennyiségű legális kábszer eltűntetése után az addig ismeretlen ficekó, mosolyogva mondja:
-Ismerem ám én magát. Nem kell bemutatkozni.
Mondja is a nevet.
-Na és. Kérdi Jenőke.
Mondjuk ebben semmi meglepő nincs. Hallhatta mástól, máskor, mivel aránylag többször is előfordulhatott cimborám az italkimérésben.
A döbbenet ez után jött.
-De ismerem Roszkos Károlyt is. Maguk együtt voltak Dubnában 1979. okt. nov hónapan és egy táncdal koncerten is voltak nov 8-én Dubna város művelődési házában Ninával és Lenával. Ha jól emlékszem maga volt Lenával. A LJAP-ban dolgoztak maguk is, a lányok is.
Jenőkét felsegítették a padlóról ahova kénytelen volt leülni.
-Mi van? Az biztos, hogy maga nem volt kollégánk soha és Dubnábann Karcsin és rajtam kívül nem is járt nagyon senki más. Na és a lányok. Honnan a frászból tudja ezeket ilyen pontosan?
-Mert leírtam.
-Minek?
-Mert jelentenem kellett, magukról. Mit, mikor, kivel, hányszor és minek csináltak.
-Ki a bánatnak?
-Maga szerint?
Hááát ennyi.
A mellett, hogy akkor is most, is leszartam ezeket a dolgokat, egy vagon kérdés jutott eszembe. Ilyen fontosak lehettünk? A LJAP miatt volt? Csak Dubnában követtek és figyeltek meg? Csak minket vagy mind, a közel 150 kollégát, akikkel együtt dolgoztunk? Megérte a rengeteg kiadást, hogy valaki-valakik végig kövessenek a fél világon át? Miért nem bízták a helyi KGB-re, Stazira, .....stb-re?
Még hasonló, jó pár kérdés is felmerült Jenőkében és bennem, persze válasz nélkül maradt mind.
Vajon ezek a jelentések hol vannak lefűzve? Mert én kutattam a levéltárat, magamról, egy ideig, de ezekből egy sort nem találtam. És itt beugrott, hogy a Lengyeleknél, Bulgáriában, az NDK-ban, máshol is találkoztam, fura ismeretlen magyarokkal, de eszembe nem jutott, hogy bármelyik is, ilyen ügyekben követhetett.
Mindegy. Legalább Ők is világot járták, Általunk.

A hét mondata

Szösz. Nem én vagyok az eredet.

A hét mondata volt, vagy 8 éve. Tanult, szuperzseni kollégám ejtette el egy belső tanfolyamon.

... Azt kell csak megértened, hogy az egyes regionális subnet-ekbõl az encrypted tunneling segítségével létrejövő 10-es tartománybéli supernet miként jeleníthető meg az Interneten a hide típusú network address translation alkalmazásával...

A mondatot Sz. Z. alkotta. Értelmét azóta vagy tízen kutatjuk folyamatosan.

A Kis Herceg kicsit máshogy

Ez a szösszenet, jó pár éve, egy olyan ismerősöm miatt született, aki csak és kizárólag informatikus volt. Semmi más.

Az utazásai során a Kis Herceg egy furcsa, kocka alakú bolygóra ért. A bolygón drótok, telefirkált papírok, félig telt kávéscsészék voltak szétszórva. A szeméthalmok közepén egy borostás, szemüveges alak ült.
- Szia. Hát te ki vagy? - kérdezte a Kis Herceg.
- Pill, rögtön - válaszolta a férfi.
- Mi a neved? - folytatta a Kis Herceg, ugyanis ha egyszer valamire kíváncsi volt, azt nem hagyta annyiban.
- A programozó vagyok. Mindjárt beszélhetünk, csak most egy hibát keresek a logban. - felelte az ember.
- Mi az a log? - kérdezte a Kis Herceg. Körbenézett, de sehol se látott semmit, amire ez a szó illett volna.
-Mi az a log? Ismerem a szemétkupacot, látom a kávéscsészét és a drótokat is, de nem látok logot. Hol van?
A férfi hitetlen arccal fordult a jövevény felé.
-"Te ugye a javításért jöttél?" - kérdezte, és beletúrt egy paksamétába. Mindjárt megnézem a listát, szerintem a következő patch már tartalmazni fogja - és elkezdett a körülötte heverő papírok közt kotorászni.
A Kis Herceg elbizonytalanodva nézte a Programozót, ahogy az az egyik halom legaljáról kihalászott egy színes filctollal összefirkált szöveget, és hümmögni kezdett felette.
- Mi az a log? - kérdezte megint. A Programozó nagy levegőt vett:
- Nem tudom rendesen elmagyarázni egy felhasználónak, de a program a hibáit egy naplóállományba írja, amit csak az írás idejére zárol. Ezért aztán ha a rutin elszáll, akkor a logban az abortálás előtti utolsó bejegyzésből tudjuk kitalálni a hiba pontos helyét, és ez segít a javításban. De ennek semmi köze nincs a patchhez, amiért jöttél.
- Te nagyon furcsán beszélsz - felelte a Kis Herceg.
- Mi az a felhasználó?
- Az emberek két részre oszthatók - válaszolta a programozó, miközben lehajtott egy fél csésze hideg, állott tejeskávét.
- Azok, akik írják a programot, azok a programozók. Akik csak használják őket, azok a felhasználók. Én is egy programozó vagyok, és - mivel nem tudtad, mi a log - Te valószínűleg felhasználó vagy. Milyen programot használsz?
- Nem használok programot. Van egy rózsám, és három vulkánom. Ezek programok? - kérdezte a Kis Herceg.
- Nem, nem ezekre gondoltam. Tudod, mikor leülsz a gép elé, és elindítasz valami szövegszerkesztőt, levelezőt, vagy ilyesmit. A munkahelyeden, az irodában például.
- Nincs irodám. Egyszer találkoztam egy Hivatalnokkal, de eljöttem a bolygójáról. Unalmas alak volt - felelte a Kis Herceg.
- OK, akkor otthon, mikor szabadidődben benyomsz egy játékot, az egy program. - magyarázott türelmetlenül a Programozó.
- Szabadidőmben szeretem megnézni a napfelkeltét. Mindig úgy húzom a székemet, hogy épp lássam - felelte a Kis Herceg. - De az én bolygóm kerek, nem ilyen négyzet alakú. Milyen itt a napfelkelte? - kíváncsiskodott tovább.
- Nem négyzet, kocka. A négyzet az síkidom, a bolygóm meg test. - mondta a Programozó. - Az ilyen fogalmi zavarok miatt kevernek mindent össze a felhasználók, mert képtelenek a legalapvetőbb szakkifejezéseket is megjegyezni. Meg hogy kockás füzetnek hívjátok a négyzethálósat, az agyam száll szét ettől is.
- Milyen itt a napfelkelte? - kérdezte újra a Kis Herceg, mert nem szokott eltérni a tárgytól.
- Mit tudjam én? - válaszolta a Programozó.
- Nem szoktam látni, én olyankor dolgozom. Mondd meg a GL-ednek, hogy a patch az esti upgrade-ban benne lesz, addig meg hagyjanak békén, mert a debug magasabb prioritású task, mint a support. - és visszafordult a munkájához.
- Milyen barátságtalan figura - gondolta a Kis Herceg, és otthagyta a bolygót. Útközben azon tűnődött, vajon el tudná-e magyarázni a Programozónak, hogy ő nem használ semmilyen programot és mégis normálisan él, vagy hogy a Programozó képes lenne-e elmondani neki, mi az a log úgy, hogy megértse. - Valószínűleg nem - summázta végül. - A fölnőttek nagyon-nagyon furcsák tudnak lenni.

Állatkert

Mondtam már? Gyűlölöm az állatkerteket. Kivéve a Göteborgit és a Tampere-it, ahol nincsenek rácsok. Úgy van kialakítva, még a veszélyes fajoknak is, a területe, hogy képtelenség testi konfliktusba bonyolódni velük.
Pár éves koromban Szüleim elvittek (először és utoljára) az itteni állatkertbe. Sírógörcsöt kaptam a tigris ketrecénél.
Mert:
Átbújtam a korlát alatt és megpróbáltam, persze nem tudtam, hogy reménytelen, kiengedni. Be is dugtam az ujjaimat a rácsokon. Mamám majdnem infarktust kapott. Papám először megijedt, aztán hagyott, mert a tigris csak a szemével reagált. Az meg semmi támadó jelről nem árulkodott. Az őrök emeltek ki. Én üvöltöttem, sírtam, hogy engedjék ki, mert szomorú. Szüleimet lebaxták, miért nem vigyáznak a hülye gyerekre.
Ők meg soha többet nem erőltették az állatkertet.
Nem oly rég, pár éve lebaxtak, hogy még az állatkertbe se vagyok képes elvinni az unokámat. És nem értették miért?

Csibész, a malac

Csibész. Egy kismalac kapta ezt a nevet Kisbudméron. Juhász Gyula, anyai nagyapámtól, mielőtt elküldte születésem alkalmából. Tényleg!

Ezt volt az ajándék. Mamám igen, Papám kevésbé értette, de Csibész be lett fogadva.

Bobi kutyánk, állítólag, abban az időben költözött el az örök vadászmezőkre, kertes ház, semmi háziállat, jól jön a kertben. Papám mindent, aminek elképzelhető hogy van értelme, meg tudott ideologizálni.

Mamám amondó volt, hogy jó lesz majd húsnak. Ritkán ugyan, de most nagyot tévedett. Csibész ezt vastagon felülírta. Na meg én is.

Nyáron kirakott egy járókát a kertbe, én meg abban heverésztem hátul gombolós gyorstüzelő pelenkában. Csibész leheveredett a rács túloldalán és vigyázott rám. Oly annyira, hogy szüleimen kívül senki nem jöhetett a közelembe. Egyszer, amikor Mamám vásárolni volt, átjött a szomszéd. Halálra váltan mesélte később, hogy alig tudott kimenekülni a kertből, mert egy szörnyű vadállat támadt rá Csibész személyében.

Amikor járni kezdtem és kikerültem a karámból, Csibész odatartotta a fülét, hogy abba kapaszkodhatok. Bicegett mellettem, hol jobbról, hol balról, ha fel akartam borulni megtámasztott. Mikor végül is elestem, lefeküdt mellém és a hátába, fülébe, farkába kapaszkodva segített felállni megint. Mivel se ólunk, se karámunk nem volt, szabadon járt a kertben és néha a lakásba is bejött. Megnézett engem és ha látta jól vagyok, kiment.

Mikor elérkezett az idő, megjelent Ernő bácsi, Mamám sógora, aki hentes volt, hogy, miként ő gondolta, nyers hús lesz Csibészből. Óriásit tévedett.
Papám ki akarta baxni a böllérkéssel együtt, Mamám finoman mondta: - De hát Ő Karcsika legjobb játszótársa. Szó sem lehet róla.

Csibész 9 évet élt, vagyis a kilencedik születésnapom körül holt meg, végelgyengülésben.
A XX. ker. Felvidék u. 6. szám alatt a hátsó kerítés mellett lett a sírja, kis kereszttel meg egy irka-firkával, amit én alkottam egy furnér lapra. 

A szomszédok szörnyülködtek, hogy lehet ennyi húst elásni, de apelláta nem volt.

Egy futóra

Ez is Keszin. A kép címe, az eseménytől függetlenül lehetne az, hogy: Tökéletes leszállás. Alcím: EGY FUTÓRA.

A történet? És miért az alcím?
Az öreg, több százunk példaképe, elment egy növendékkel ellenőrző repülésre. Felszállás közben meglepetten tapasztalták, hogy a bal futó megunva eddigi szerepét, fogta magát és otthagyta őket. Kitört és kész. Persze a földről is láttuk. Pánik, rohangálás. Telefonok, tűzoltók, mentők.... ami ilyenkor default, mert kényszerleszállás lesz.
Öreg elment üzemanyagot fogyasztani, minél kisebb legyen a súly.
Közben konstatálja, mi történik lent. Villogó tűzoltók, mentők, köjál, patyolat, ÁNTSZ.....
A rádióban:
- Baxátok meg. A Kossuth rádióba nem akarjátok bemondani? Ácsoljatok tribünöket, hogy az unatkozó katasztrófaturista nagymamáknak legyen hova leülni. Menjetek Ti a Pixába. Mindjárt megyünk leszállni. Hülyék. Mellesleg. 1 méter 80 centi magas vagyok. Hogy tudjátok, mekkora koporsót kell rendelni. Idióták.
És... Utána leszállt. 1, azaz egy futóra. A jobbra. Felfogni felfogtuk, hogy mi történik, de hogy mitől, azt sokáig csak találgattuk. Egy keréken gurult, közben teljes gáz, kis szög. Már majdnem megállt, amikor motor leáll és hasra esik. Nemhogy személyi sérülés nem történt, hanem a képen látható bal szárny és vezérsik megroggyanásán kívül semmi más nem történt. Még a légcsavar sem tört. Egy közepes szerelőnek pár napi meló, ha van tartalék cucc. Ha ilyet oktattak volna nekünk, vagy mi oktattunk volna ilyet, akkor elméletben ezt így kell csinálni. De hogy gyakorlatban melyikünknek sikerülne...... A mai napig a NAGY ÖREG példaképem.

(Sajnos a kép nem elérhető - Cs.I.)

Eladó egy mobil

Szösz. Plusz. A sok hülye állásajánlatok között néha értelmes és érdekes is befut az önéletrajzomra. Kaptam egyet, még valamikor ősz végén, tél elején. Számítástechnikai és kommunikációs vackoknak kellett volna piacot keresni, felderíteni és el is adni ezeket a xarokat.

A személyzetis, vagy mi, ejdzs áre, ahogy mostanában hívják, levizsgáztatott angolból, németből és a végén sejtelmes mosollyal felvette a super okos mobilját.

- Ismeri ezt?
- Háát igen. Szőr mentén.
- Beszéljen rá. Próbálja eladni nekem.
- Hmmm, -Ok.

Zsebre vágtam és eljöttem.
Pár perc múlva csörgött a telefonom. Nem vettem fel.
Fél perc múlva csörgött az övé. Azt se vettem fel.
Pár mp. múlva, jelzi a telefonom: emailje érkezett.

#Azonnal adja-hozza vissza a telefonom. Nélkülözhetetlen dolgaim vannak rajta#
#Ok. Rendben. 300.000.- Ft. kp. és viszem.#

Én és az "Öreg"

Az Öreg. A repülés dojenje a szememben. Rengeteget tanultam tőle. Repülésből, emberségből, határozottságból..... Nekem gyerekkoromtól meghatározó minta. Nem messze lakott családjával szüleimtől, így már kisgyerek-serdülő koromban megismertem édesapám révén. Gyerekként már tanúja voltam, mikor arra jártában - keltében beköszönt Ancsával, Trénerrel, mikor mivel hozzájuk és hozzánk. Papám temetésén Ő volt a kegyeleti repülő egy Z-142-vel. 2 remek fiát is volt - van szerencsém ismerni. Tibivel a nagyobbikkal, majdnem egszerre kezdtünk repülni. Ő egy versenyen szenvedett repülőhalált, innen, ahol lakom, 3 km-re. Attila a kiváló közforgalmi pilóták csapatát gazdagítja. Őt volt szerencsém oktatni is. Megtisztelő volt számomra, hogy az Öreg, többször rám bízta, repülésen kívül is. Ez néha okozott némi bonyodalmat, de problémát, bajt soha. Mitöbb. Egyszer olyan dicséretet kaptam tőle, nagy nyilvánosság előtt, hogy a mai napig elérzékenyülök és büszke vagyok rá, hogy tanítványom volt és barátom lett.
Az Öreg tiszteletére álljon itt egy szösz, ami egy konfliktushelyzet okán született.

Anno, a nem idén lebarnult honfitársainknak, rendszeres elfoglaltsága volt az ürgeöntés. Nem zavart volna minket, de csinálták ezt repülés alatt is, hova tovább, a csőrlési mezőben, leszálló jel mellett, mindenhol. Még ez is elment, de a módszer baromi balesetveszélyes volt. Gyerekfürdőkádnyi árkot ástak a lyuk köré és abba öntöttek, 2-3 vödör vizet, hogy csóró ürge ne másik vészkijáraton, hanem ott próbáljon meg menekülni. (Ezek a gödrök életveszélyesek voltak a gépek futójára és a gépekre is.) Mikor kijöttek elkapták és perkeltet főztek belőlük. Egyszer kíváncsiságból megkóstoltam. Kevés volt benne a hagyma de fűszerezése kiváló volt. Naná. Azokat is a reptéren szedték frissen, mint jómagam. Az óta teszek a perkeltbe én is gombát pl. (szegfű, tinoru, csiperke.)
Na de vissza a szöszre.
Távon voltam vitorlával, Pér hurok. Jó volt az idő, mentem - jöttem mint a golyó. Elhagyva a Pilist, láttam vastagon érek haza. Ami a csövön kifér a 2B-ből. Kicsit talán többel is. Bejelentkezési szokásaimhoz híven lenyomva alacsonyra, 200 fölött átszáguldani a célvonalon, elegáns felhúzás, jobb vagy bal 180 fokos forduló és leszállás. Rosszakaróim szerint azért csináljuk ezt ilyen látványosan, aminek persze semmi igazságtartalma nincs, mert állítólag ettől lesz nedves a lányok bugyija. :-)
Most is, már a Duna fölött benne volt a 220. Nyomtam le földközelbe. A lópálya fölött látom, hogy egy kis csapat matat a reptér közepén.
Na várjatok csak gaz, ürgeöntők. A szokásostól eltérően nem 2 méterre nyomtam le, hanem csak félre. Sebesség jóval 200 fölött. Hangja, mint egy MIG29-nek. A magasabb fűszálak csapkodták a gép orrát. Mellesleg, látványos lehetett.
A csoport előtt, (már észrevettek és működött a gyalogsági ásó, beásván magukat a föld alá), felvettem 2 és fél méterre. Így suhantam el felettük. Egy pillanatra, kinézve, mintha az Öreg, K. bácsink, Porub... és mások arcát véltem volna látni, de gondoltam ez marhaság. Minek öntenének ürgét. PEDIG. Ők voltak. Sőt, Ott volt a MALÉV akkori vezérigazgatója és más prominens személy is. Valami új MALÉV-os reklám feliratot terítettek ki, és nézték, hogy mutat majd ez a földől.
De könyörgöm. Miért a munkaterületen belül. Na mindegy.
Már az emelkedő fordulóban megszólalt a rádió.
- 62-es. A leszállás után gyere be a szakszóddal (pilóta jogosítvány) az irodába.
Leszálltam, slattyogok befelé. Látom az Öreg, őrjöngve jön le a lépcsőn és kiabál visszafelé.
- Baxátok meg. 40 éve repülök. ENGEM még senki nem fektetett meg eddig. Válasszatok. Vagy ez a .... vagy én. Ketten nem leszünk együtt, a klub tagjai. Sziasztok. Bevágódott a Ladájába és elviharzott.
Na, kész. Ezt megcsináltam. Én hülye.
Bááááár.... Tényleg. Mit kerestek a reptér közepén repüzem alatt???
A szakszót persze nem adtam oda, volt egyéb bajom is.
Letörten, hazamentem és nem tudtam mit csináljak? Tökölődtem, tépelődtem.
Legjobb, ha felhívom és elmondom az igazat.
- Szia Tibi. Karesz vagyok.
- Szia. Mondjad! Valami gond van, hogy késő este hívsz?
Húúúú. Ezek szerint még nem tudja.
- Az a helyzet, hogy voltatok ott vagy 8-an. A többiektől nem, de Tőled bocsánatot kérek. Megpróbálok keresni egy másik klubot. Maradhatok a reptéren? Mert akkor átigazolok a Postába.
- Mi a fax van? Hova akarsz menni?......
Pár perc csend.
- Bazeg. Te voltál a Jantárban?
- Igen.
- A qrva életbe. Engem még soha senki nem fektetett meg.
- Gondolom nehéz lett volna. Bocsánat.
Csönd.
- Na jól van. Illetve legközelebb... Mindegy. Ne menj te sehova.
- De Öreg. Hallottam mit kiabáltál vissza. Nehogy már te....
- Na olyan szerencsétek nincs..... De maradj te is. Letiltalak 1 hónapra az oktatásról. Nem oktathatsz 1 hónapig.
- ..... Tessék?
- Nem érted? Holnap beírom a repvez naplóba is.
- Tibi! TE most engem megbüntetsz vagy jutalmazol?
- Szia. Jó éjt. Klatty.

Sokan nem értettük, jómagam se. Most ez bünti, vagy jutalom? Többet nem esett szó erről.

Falköping felé félúton

Én 5 éves külszolgálat után másfél évvel előtte jöttem haza a DDR-ből. (Dojcse DRAMATISE Republic) Ezek meg közben egyesültek. A 2 Németország. Na. Csoszogunk az általam unos untig ismert Rostoki autópályán, egyszercsak egy Wartburg rendőrautó megelőz szirénázva. Megállítanak. Kiszáll 2 DDR egyenruhás rendőr és odajönnek kötözködni. Túl hosszú az utánfutó, megbüntetnek. Értettem én a Wartburgot meg az egyenruhát is. Még egy éve sincs, hogy egyesültek. Mindent sorjában. Erre még nem jutott idő. Na de, erre alapoztam a védekezést.
Mondja a rendőr, hogy fünfciss Deutsche mark a büntetés. Mivel még a bőröm alatt is maradt a beragadt NDK-s valutából szépen előszedtem, hogy fizetek.
Néz a két rendőr, mint kezdő homokos a gőzfürdőben.
- Na de hát drága herr/genosse. Ez már nem jó.
- Mi van? Mi az, hogy nem jó? A DDR-ben mivel fizessek?
Néznek mint vak a lyukon.
- Hááát ez már nem DDR. Ez már a Bundesrepublik Deutschland. Már itten, náluk csak német márka van.
- Hogy-hogy? Mi van?
- Hát izé.... Mióta egyesült a 2 Német állam..... Nem tudok róla?
- MI VAN? Hogy mondhat ilyet egy DDR rendőr. Át akar verni? A kocsijuk a ruhájuk, a címerük.... Ne szórakozzanak. Fel fogom magukat jelenteni. Én itt dolgoztam 5 évig. Honecker elvtárs megmondta a DDR ezer évig állni fog. Saját fülemmel hallottam. Meg a pénzük a világ legstabilabb valutája. Nem szégyellik magukat? Ha ezt genosse Honecker megtudja, miként akarnak csalni, megnézhetik magukat.
A két szerencsétlen nézett egymásra, ruháikra, a Wartburgra...
Itt van egy idióta, aki nem tudja az egyesülést és nem tudják neki bebizonyítani.
Ráadásul itt van még 2 másik utánfutó is. Mi a xart lehet itt csinálni? Már majdnem sajnáltam őket.
- Na jó. Nem teszek feljelentést. De máskor viselkedjenek rendesen és ne próbáljanak meg külföldieket átverni. Auf viderschan. Álljanak kicsit arrébb, mert nem férünk el.
Oszt továbbmentünk. Meg röhögtünk. Lehet, még mindig ott állnak és billegnek a sarkukon.

Falköping 1

Falköping, 1991. Vitorlázórepülő Junior Európa Bajnokság. Engem kértek fel csapatkapitánynak. Szerencsénk volt. Sikerült szponzorokat szerezni. Elsősorban Mezei András úr segítette csapatunkat bőkezűen. Semmi felesleges dologra nem költöttünk. Hazatérés után utijelentést csináltam költéseinkről, a maradék pénzt visszafizettük. Mert maradt. Pedig, minden csapattagnak járt reggeli, ebéd, versenyzőknek terepszendvics, terep cola, és mindenkinek vacsora. Ezt általában én főztem, otthoni és helyszíni alapanyagokból. 2-3 naponta sör is akadt. Jutott keret kirándulásokra, fizetős reptéri programokra, berepülésekre, Cessna, Piper típusvizsgákra nekem.... Megismerkedtünk egy Magyarországról származó nagyon kedves családdal is. Vendégszeretetükért ma is hálás vagyok. Szerepelnek a fotókon. Legnagyobb sikerünk Kornél volt, mert felpeckeltük a dobogóra. De jól végzett Ricsi és Veréb is. A dobogós hely az utolsó nap realizálódott. Nem csekély üzemanyagot tankolva a Nivába, kimentem az útvonalra, (néha máskor is) közvetítetni a hazatérő időjárási és szélviszonyokat. Na mindegy. Nem rólam szól ez illetve ezek a szöszök. Mert keletkezett jócskán. Majd részletekben megírom.

Az első:

Kivittünk egy kisfiút. Kabalának, meg hogy lásson világot, meg különben is.... A neve: Roszkos Ádám. :-)
Na, ő az utolsó nap felrakta az I-re a pontot. Elveszett. Mint az aranyóra. Majd az egész mezőny, a város fele rendőrsége, 3 rendőrautó, ..... stb. Jártuk a várost, a repteret. Mindent felkutattunk, ahova ép kéz-láb el lehetett jutni. Fél éjszaka zajlott a kutatás. Persze, meglett. Összehaverkodott egy Dariusz nevű lengyel kisegítő sráccal, még a verseny elején. Este, mivel mi buliztunk, ő meg elfáradt, elmentek Dariusszal az ő sátrába aludni. A kiabálásból, ordítozásból semmit nem hallottak. Aludták az igazak álmát, míg engem a kétségbeesés kerülgetett. Főleg, hogy az egyik rendőr elém tett egy albumot, amibe rossz arcú krapekok fényképei voltak. Nem láttam-e valamelyiket a reptér környékén? Mert ezek nyilvántartott pedofilok.
Azután az éjszaka közepe után, egyszer csak megjeleni Ádi. Ásítva. Mert hogy ő szomjas. Dáriusz sátrába nincs víz.
ÓÓÓÓ hogy az a..... Te ott voltál eddig? Nem szoktam csókolgatni, de most kapott belőle bőven.

Falköping 2

Végül is, ez is egy Falköping-i szösz. Privátban írtam egy haveromnak, de felteszem ide is. Ricsiről és Verébről dumáltunk:

De nagyon szófogadóak voltak. Bár Ricsi egy alkalommal megpróbált ellenállni. Kimentem eléjük végsikláshoz vagy 30 km-t. Szerencsére a végsiklás, pont egy autópálya fölött volt. Az uccsó 30 km. Mondom Ricsikének a rádióba:

- A pálya bal oldala fölött gyere. Sőt. 2-300 méterre még jobban balra. Kérdezi: minek?

- Mert neked jobbról fúj a szél és ha valamit kidob a beton, akkor az emelés ott lesz.

Kicsit alacsonyan volt már, de mondtam, ne törődj semmivel.

- Optimum és gyere. Megtalálta a csiklópályát, de állandóan meg akart állni csavarni. Már pipa voltam. KUSS! GYERE!

Jött, jött, de egyfolytában rinyált. Én meg közben kitoltam a lőcsön, ha így folytatódik, akkor koppra beér. Biztos voltam benne. (este megnéztük a végsiklást. Jantár ST-re, úgy érzem jó a 40-42 körüli. Nem tudom siklottak-e már valahol ekkorát, 35 km-en? A képet kicsit árnyékolja az utolsó 3 perc, amikor már biztos volt, hogy beér.

- BAKKER. ÚTBAN VANNAK A ZÁSZLÓRUDAK. Volt egy Shell kút, pont a küszöb előtt és hát a reklám zászlók rúdjai......

- Baszki, itthon vagy. Kerüld ki és szállj le. Mindent én csináljak?

Hófehérke

Akkor jön a ma esti szösz.
Anno, a cég, ahol lehúztam (élvezettel) 25 évet, a Videoton, amíg Sz. Gábor le nem nullázta (hogy a féreg rágja a máját és dögölne meg cipőben), súlyt fektetett arra, hogy a fél, vagy az egész világot bejáró szakemberei ne álljanak hülyén egy idegen ország-város közepén, úgy, hogy azt se tudják elmagyarázni, hogy kerültek oda, beirattak minket nyelvtanfolyamokra. Az orosz kicsit röhejesre sikeredett, mert kiderült, hogy a sok orosz installálás miatt a nebulók jobban beszéltek, többet tudtak, mint a tanárnénik-bácsik. Amikor kijöttünk a kapun, így búcsúztunk egymástól.
-Jeszli szneg. JESZLI SZNEG. Másnap megkérdezték mit ordibálunk egymásnak amikor elmegyünk? Mit akarunk a hóval?
-Ajjjaj. Nagy a baj. Nem érti? Hát jeszli=HA, szneg=HÓ. Vagyis: hahó.
A vizsgán, már mi javítottuk ki a kérdéseket is. Nagy blama volt ez a sulinak. Mert ugye... mi tudtuk a szlogent és a helyi nyelvjárásokat is.
Az angol tanfolyam már sokkal jobb volt. 3X3 hónap és angol anyanyelvű tanárokkal. Tökéletes.
Ekkor született az alábbi szösz egy mindenki által ismert meséből. Hófehérke, vegyes nyelven prezentálva. Ha hiszitek, ha nem, értették az angol anyanyelvű tanárnénik és a csak magyarul beszélő ismerősök is. Szerintem nemcsak jópofa. Bár jó pár évtizede keletkezett, de szerintem be lehetne vezetni az oktatásba egy ilyen tematikát.
A nyelvsuli a Tűzoltó és a Thaly Kálmán utca sarkán volt. A nevére nem emlékszem.
Akkor lássuk a szöszt.
------------
Hófehérke kicsit másképp

Hole volt. hole nem volt, lived egy king meg egy queen. Egy day, nekik lett egy daughter. Her haja volt mint ében. s her skin like hó. Így lett her name: Hówhite.

Mindenki volt happy, de a queen meghalt in TBC. Hówhite's apja lett nagyon sad and Hówhite too. But nem sokkal after the king gondoled that: "Kell feleség to me!" So after pár hét, the king megérkezedett with egy nő. She lett a new queen. But jött influenza so the king elpatkoled too.

Maradt hát Hówhite és the mostoha. The mostoha was very gonosz and she had a tükör. She often kérdezte a tükröt: "My tükör, my tükör tell me: I am the legszebb or nem?" Erre a tükör: "You are so-so, but Hówhite is szebb, mint you!" Erre a Mostoha very angry lett. Felbéreled a vadász to kill Hówhite. But the vadász's szíve was lágy as méz, so he nem tudta kill Hówhite. Hówhite így stayed in the erdő, where sok állat van. Hówhite találed egy house, ami was very kicsi. Be is mened és rögtön el is sleepedt.

End of the day, the törps coming haza, és they látják that valami nem o. k.. They with ész like Colombo's rájöttek, hogy one itt valaki. Erre már Hówhite ís felébrededt és fast elmondta me az ő troubleja. A s e v en nyomorék befogadni Hówhite, hogy majd she cook and takarít rájuk.
Meanwhile the gonosz mostoha rájött, that Hówhite még lives. Főzött gyorsan almakompót, with méreg, hogy kill Hówhite with saját kezűleg.
Másnap the törps went to bánya for arany, and Hówhite was left egyedül.

Aztán came the gonosz mostoha, mint egy granny, with the almakompót and said to Hówhite: "You voltál with me so kedves és adtál water to me, hogy now én give you kis almakompót. " So, hát Hówhite meg is ate it, and meg is dögled tőle. When the törps arrived at házukba, they láted that Hówhite is halott. Their szívük were zokoging, and they építetted big-big koporsó with üvegfedél, to beletenni Hówhite. Then came the királyfi on fehér horse and csókoled

Hówhite on ajak, mert he was kicsit necrophil, but Hówhite feléleded a meglepitől. The törps heart hypertrophysaled from the öröm. and the királyfi felülteted Hówhite on his fehér horse and they elmened a lemenő nap felé. The törps were very boldog, mert know that the mostoha lebucskázed hazafelé menet egy big stoneról. And mindenki volt happy, and lived happy, míg el nem jött a pestis. End of mese.

Látássérült oktatása

Na akkor. Elő a könnyekkel. - Nehogy már!

Csak olvasni, nem érzékenykedni. Elévült. Sőt. Egyvalaki, aki akkor csapta a habot a homlokáról, sajnos már nincs is közöttünk. Bocs. Majd mit mondtam. Közöttük.

Szöszös mese az Igazság pillanata sorozatban.

Volt egyszer egy vitorlázó repülő oktató. Szerette, szereti a szakmáját, mert ez az. SZAKMA. Nagyon is. Kevés rátermettnek lenni, rengeteg odafigyelésre, foglalkozásra, időre van szükség. Igényel sok minden, mást, mint egy iskolában, egy jobb sorsra érdemes tanítótól, ahol meg kell tanítani, valamire a gyerekeket. Mint tudjuk, a majmot is meg lehet tanítani biciklizni, maximum a láncot nem fogja tudni felrakni. Viszont nem hal bele. Ebbe a szakmába gyerekek - emberek élete van az oktató kezében. Nem akkor, amikor mögötte ül a növendéknek, hanem amikor elengedi egyedül. Ennek az oktatónak egy növendéke csapódott csak be a több, mint ezer közül, de nem ő hibázott. Nem ő engedte el. Nem volt jelen, amikor elengedték. Ő még nem érezte érettnek erre. Mikor kiért a reptérre, akkor jött a MediCopter.... Nem lett belőle katasztrófa, mert a szerencse éppen ráért....Ennek (IS) sok sok éve.

Abban ez időben, mint előtte és sokáig utána is, hősünk rendszeresen járt az u.n. Juli kávézóba, lehörpinteni 1-2 sört, meginni pár kávét, baráti körben.
Rendszeresen melléjük - közéjük ült egy hölgy beszélgetni, hallgatni a friss pletykákat, jópofa történeteket mesélni és hallgatni. Egyik alkalommal elhozta süldő leányát és beültette a társaságba. Be lett mindenki mutatva: Ő a lakatos bácsi, ő a kőmijes, ő a fuvaros, ....ő meg a pilóta bácsi... Akikről már meséltem neked. Hősünk felfigyelt, mivel a szakmához tartozott ilyen dolgokra figyelni, az ifjú hölgy bizonytalan mozgására. A koordinációval valami nem stimmelt. Kiderült, hogy látássérült. az egyik szemével 20, a másikkal 45 %-át látja annak, amit más 100 %-al.

Beszélgetésbe elegyedett hősünkkel. Kifejtette, hogy ki van már békülve látássérülésével, amit a bekapcsolt inkubátor lámpának köszönhet (elfelejtették kikapcsolni), viszont egy valami, amíg él, bántani fogja.

-Szeretnék repülni. Egyedül, mint a madár. Csendben, a szelek szárnyán. Csak egy kicsit. De nagyon.

Mama:
- Hát igen. Műtéttel állítólag lehetne segíteni, de nem garantálnak semmit. Viszont 2-300.000 Ft.-ba kerül. Akkor is, ha semmit nem javul. Én meg ugye, csak takarítónő vagyok. Ha lenne is ennyi pénzem, bizonytalanra nem szívesen fizetnék. De semmi gond.

Közben a lakatos:
- Mit akarsz vele? Látom jár az agyad.
- Ja. Meg akarom tanítani repülni. Ez a kunszt. Nem?
- Te hülye vagy. Nem fog sikerülni. Nem fogják engedni.
- Meglátjuk. Fogadunk?
- Ok. Egy üveg Junájkum.
- Rendben.

Hősünk épp aktuális orvosira készült.
Felhívta az intézet szemészeti osztályán, a majdnem világhírű egyetemi magántanár, professzor, docens..., szemész főorvosát, hogy megnézné-e az ifjú hölgyet? Mármint a szemét. Vállalta.
2 hét múlva vizsgálat.

Eredmény:
- Hát sajnos, a nagyon gyenge szemen egy műtéttel lehet segíteni, de maximum a másik szintjéig. Oly mértékben sérültek a nem tudom én micsodák, hogy ezen csak szemcsere segítene, ami pedig, NEM létezik.
- És Ön meg tudná műteni?
- Meg. De kije Önnek a hölgy?
- Senkim. De beküldöm a mamáját. Sokba fog kerülni? Mert nem igazán vannak elengedve.
- Ok. Értem. Megbeszéljük a mamával. Maga meg váltsa ki már, a fehér bottyát fiiiijam!

Műtét megvolt. Jó fél év gyógyulás. Majd a nagy kérdés.
- Ön szerint, professzor úr, kaphat rep. orvosit, így a műtét után?
- ????? Mi van???? Maga nem normális fijjjjam. 2 szemmel még csak 50 %-ot sem fog látni.
- De hát Ön írja alá. Nem megy neki semminek, nem akar vadász vagy közforgalmi pilóta lenni. Szeretne egyet vitorlázva repülni. Egyedül.
- Hmmm. Hát megvizsgálom még egyszer és ha úgy látom, az alkalmas pecsét mellé kap egy megjegyzést, hogy oktatóval. Oszt azt csinálja, amit akar, fiiijjaam. Ha úgy adódna, a Junájkum felét állom.

Nem kellett.
Igaz, nem ott, ahol a történet kezdődött, igen minimális publicitással, rengeteg habbal, verítékkel 2-3 homlokon, de valakinek élete végéig tartó boldogságot sikerült szerezni. Igaz, csak 1X, de ez örök életre szólt.

MALÉV nap Dunakeszin

Esti szösz. Nehogy hiányérzet legyen.

Anno még Dunakeszin a MALÉV rendszeresen csinált évente 1-2-3 u. n. MALÉV napot. A nem repülő, de a működés miatt nélkülözhetetlen dolgozókat meghívta a vezetőség Dunakeszire. Kaja, pia, sétarepülés.... este zene, tánc... általában a Favágó együttessel (Vágó István és zenekara). Hivatalos volt mindenki, aki a MALÉV-nél dolgozott. 

Jó buli volt ez mindig. Kivéve, ha 35-38 fok volt és az ember fia be volt osztva sétarepültető pilótának.  Reggeltől-napnyugtáig csak ülsz a bal egyben szomjasan, izzadva, szenvedve a pálinka-bor-sör, néha fing...miegymás szagától, amit az aktuális vendégek hoztak, a hostessek meg cserélik őket. WC-re alig van idő elmmeni, mert van még arra a gépre 358 utas napnyugtáig. A haverok, kollégák ülnek a teraszon, röhögnek és néha intenek a kezükben tartott korsó sörrel, borral, miegymással. Hogy a szél lengetné a bokájukat. Te meg iszod a 45 fokos, hugyízű ásványvizet literszámra. 

Na egyszer, kitaláltam, had szórakozzak már picit én is. A diliboltban vettem egy vakszemüveget meg egy fehér botot amin van villogó, halogén lámpa és egy biciklicsengő, hogy halljanak is, ha jössz.
Úgy 2 óra felé, mondom a hostess hölgynek, amíg cseréli az utasokat, elmegyek budira.
Bementem a szobámba, szemüveg fel, bot kézbe és kezdtem kitapogatózni az előtérbe, teraszra, és le a géphez. A teraszon pár kolléga felismert, és elhűlve nézték, mi a franc lesz ebből.
Nagy nehezen megtaláltam a Wilgát, kitapogattam a kapaszkodót és beszálltam. Az új utasok már bent ültek a hostess hölgy hanyatt esett a röhögéstől, de vette a lapot. 

- Pilótát cseréltünk és most csak ő ér rá.
Én tapogatom a pultot, botkormányt, kapcsolgatom az AZSZ-eket (kapcsolók) vagyis, látássérültként matatok, mint tóth a p...án.
- Pedig tegnap már ment. Beindult. A francba. Hol az az izé....
Mikor az utasok reakcióját láttam majdnem elrontottam, mert kis híján röhögőgörcsöt kaptam.
Próbáltak kiszállni, hogy ők inkább megvárnák a másik pilótát, hogy kell ezt kinyitni. Csak hát, ugye, a Wilga ajtó kilincs teljesen speciális, laikus a büdös életbe nem tudta hogy működik.
Közben sikerült beindítanom.....
- Hurráááá. Mondtam én bent, tegnap már sikerült, fog ez menni ma is.
Utasok felvették az utolsó kenetet, hófehéren, lesték, most mi lesz?
Persze a teraszon a sok G.. nép dőlt a röhögéstől, mert rájöttek, hogy minek kellett a felszerelés.
Gurulgattam erre-arra, kacsázva, közben beszéltem a rádióba is.
- Halló. Van itt valaki? Szeretnék felszállni. Hali!!! Merre menjek? Izé... Arra nem jó nekem. Még nekimegyek valaminek.
Aha. Jó. Akkor innen. Jó irányban állok?
Na, ekkor levettem a szemüveget, és elröhögtem magam. Ránéztem az utasokra.
- Semmi gond. De valami nekem is jár egy ilyen szép napon. Mit akarnak megnézni? 

Jó kis repülés lett. Alternatív útvonalra vittem őket. Visegrádi vár, Pilis, hegyek - völgyek 5-10 méteren.... ilyesmi.

Őcsény

Egy régi riportot találtam. Repülő emberrel, Őcsényben. Velem készítették, de megszólalnak rajta komoly, rendes pilóták is. Többek között Pintyő néni, Kóré Vili, Koller Józsi és még sokan mások.

Közkinccsé akarom tenni, annál is inkább, mert Őcsény nevét mostanában a politika megpróbálja lejáratni. Ez úton közlöm, hogy én még nem találkoztam Őcsényben, olyan emberrel, akikről a lejáratás szól. Az egész falu olyasképp néz ki, amilyenné mi, pilóták váltunk benne. Azt hiszem ez a riport kellő alátámasztása ennek a ténynek.

Példa még erre a következő beszélgetés mely egy idős őcsényi parasztbácsi és közöttem zajlott úgy 35 éve minima, amikor is első ott töltött napom után, kimentem a faluba.

Velem szemben jött a bácsi és előre akartam köszönni. Nem sikerült, megelőzött.

- Jó reggelt pilóta úr!

- Jó reggelt uram - bátyám. (próbáltam jópofizni.) De honnan tudja, hogy pilóta vagyok?

- Háát kérem. Még az életbe nem láttam magát, pedig még a nagyanyám is itt lakott. Rendes, idegen embernek néz ki. Alig tudtam megelőzni a köszönésben. Nameg a reptér felől gyütt. Arról meg már jött mindenféle náció, még japán meg fekete is. Oszt mind rendes ember volt eddig. Mi itt a nem ide szülteket gyüttmentnek hívjuk. NEHOGY megsértődjön az úr, ha ezt hallja, mert csak annyit jelent, hogy nem ide szülte a kedves mamája. Csak úgy gyütt. Ide közénk.

Na kérem. Ennél szebb fogadtatást még az életben nem kaptam. Csoda, hogy nem csak a reptérért, hanem a faluért is élek halok. NEM hiszem el azt a mocskot, amit nem oly rég rákentek.

Hallgassátok figyelemmel, mert benne van egy történet, amiért - egyébként mindenért - imádtam Pintyő nénit. Nem tudom maradt-e fent ilyen nyilvános hangfelvétel vele, ha nem, akkor ezt ajánlom KisCsáknak is archiválásra.

(Sajnos a hanganyag nem elérhető - Cs.I.)

Pintyő néni

Volt (van és lesz emlékeinkben) Pintyő néni az Őcsény Repülőklub örökös tagja (alapító) akit mindenki szeretetett. Van róla a sok száz között, pár emlékezetes, szép emlékem, abból az időből, amikor sivár B, C és D vizsgásként, később pilótaként megismertem.

A legelső:
- Mindannyiunk által ?szeretett? Cs. Feri bácsink, aki csak az én szemem láttára tört össze 2 nagy Cirrust és egy St 2 Jantart berepüléskor (bentfelejtett futók miatt), egyszer lerepült Őcsénybe egy MHSZ delegációval.

Mindezt tette M. Ernő bácsi Cessna Skymasterével. Én épp, mint sivár kisegitő ott tébláboltam Pintyő néni felségterületén, ahonnan a repülést irányította. Feri bá' élet és halál ura volt az MHSZ-nél. Ellent mondani, megkérdőjelezni nem lehetett, mert az az öngyilkossággal volt egyenlő. Nos, bejelentkezik a rádión, közelítés, leszállási kondíciók ügyében, Pintyő néni megadja az információkat, majd megkérdezi:
- Ferikém! Kiengeded a futót, vagy küldjem a fiúkat, akik megemelik a gépet?
Én összeszartam magam a röhögéstől és a frásztól. Pucoltam az irányító szobából, hogy én nem is hallottam semmit.

Pintyő néniről, aki már akkor legenda volt, lemondtam, kész. Ezt nem lehet megúszni. Nem a fenét. Hál' Istennek jóval túlélte ezt a sok balfaxt, akik próbálták megkeseríteni a repülés szerelmeseinek életét.

Emléke, nem csak ezért, sok minden más miatt is, örök időkre megmarad lelkemben.

Reptérlátogatás

Ez a szösz volt már? Egy nagyon jó időszaka volt az életemnek, amikor jártam ezekhez a gyerekekhez. Magát a várost, ma már látni se akarom, más miatt. A gyerekeket bevállalnám. Páran vendégeskedtek is nálam, még Dunakeszin.

Egy átdolgozott éjszaka utáni hétfő hajnal.
Szabin vagyok. Gyerekcsősznek kértek fel. Mi több. Szervezzek meg egy Varsányhoz közeli, közepes forgalmú repülőtér látogatást. Ahol el lehet intézni, hogy lehetőleg ingyenesen, foglalkoznak a gyerekekkel, meséljenek a múltról, stb. Kvázi tárlatvezetés szintjén, mutassunk valami különlegeset.

Adott a helyszín. Tököl. Van múltja, jelene hál Istennek, és jövője is, tanult repülő cimboráinknak köszönhetően. Neveket, mert nem ez a fontos, nem írok, aki olvassa és illetékes, úgy is tudja.

- Szia Talab! Pár sanyarú sorsú kisgyereket vinnék hozzátok, Tökölre. Mennyi lenne a tárlatvezetés? Tudom, csináltok ilyeneket.

- Viccelsz? Gyertek. Ingyen természetesen. Hét végén itt lesz Besenyő is. Biztos nagy élmény lesz nekik.

Annyit tudtam előzetesen, hogy rehabos (Spec. Nev. igénylő SNI) gyerekek. A társadalom perifériájára szorult gyerekek, akik önhibájukon kívül kerültek oda. Nem voltam még ilyen közegben. Tartottam tőle, de vártam is kíváncsian. A kíváncsiságot megbántam.

Szembesülve ilyen sorsokkal, nem a kíváncsiság kategóriába tartozik. Próbálom az érzelmeim kizárni, de ez felejtős lett gyorsan, mert lehetetlen.

Az első találkozás velük, megdöbbentő volt. Egy csomó zabolázatlan csikó, egy csomó szomorú szemű, éjszaka családi és nem családi perpatvarok miatt nem alvó, éjszakai cirkuszokat átélő, végignéző vegyes képzavaros, átláthatatlan világnézetű, néha köpködő, néha káromkodó, nem cigány és cigány származású 9-16 év közötti, nem tudok jobb szót, lurkó, akik közül, párról megállapíthatatlan mikor fürdött kádban, zuhany alatt, egyáltalán.... Jézusom. Mit is vállaltam? Egy szigorú szabályok között működő, fegyelmezett környezetbe, egy félig-meddig közforgalmi repülőtérre viszek vadakat?

Amúgy az iskola szerencsére, az állami felügyelet átvállalásával, jól ellátott, jól fizetett pedagógusokkal kellemes benyomást nyújtott. Később kicsit árnyalni látszott a képet, hogy a pedagógusok és a szülők zsebből dobják össze a pénzt a gyerekek reggelijére és ebédjére, mert némelyiknek még nem adatott meg az otthoni EGYSZERI étkezés sem. Így, hogy legalább mindjüknek adasson legalább kétszeri fix kaja, azok a szülők, akik megengedhetik maguknak, bedobják a közösbe a gyermekükre szánt napi étkezési összeget, némi plusszal, hogy egyenlően jusson mindenkinek a csekélyke jóból. A pedagógusok az 50-70 ezer forintos albérlet kifizetése után, mert szolgálati lakás, csak a csókos, 3 éve regnáló takarítónőknek jut, a maradék 20 - 30 ezer forintjukból vígan, örömmel segítenek, az amúgy támogatásra szoruló szülőknek, ezen összegek pótlásában. Az, hogy a géppapírt, ceruzákat, nyomtató patront, festéket, fűmagot, krétát szintén saját pénzből vásárolják, gondolom már csak hab a tortán. Érdekes kontraszt, hogy a regnáló kormányzat, önkormányzatában maradt, állami iskolában, mely az utca átellenes oldalán van, műfüves futballpálya vigyorog, olyan jópofa kis lelátóval, ahova a rehabos gyerekek még nézőként sem mehetnek be. Ezt én a tortán lévő, habon elterülő, igen híg ürülékként könyveltem el, de gondolom, ez a döglött lőtéri kutyát nem érdekli, rajtam kívül.

Nos. Amiért a történet íródott. A nevek egy-kettő kivételével költöttek. Az egyik, amelyik igazi: Bogi azaz Boglárka. Gyönyörű, világosbarna hajú, kék szemű, csinos, 10 éves leányka. Kis csattal a hajában. A történet igen produktív másik szereplője, akinek a neve szintén igazi, Panda, azaz Pandi, mert ilyen hülye név, hogy Panda, nem adható egy ilyen gyönyörű vizsla hölgynek, aki-ami az én kutyám is mellesleg. Fura, de nekem eddig tetszett a Panda név. Mint mindenhova, ide is, hűséges társként elkísért.

A gyerekek szállítását, nem lévén pénz bérelt buszra, az állami iskola busza, éppen valami fontos meccsre vitte a félig és\vagy teljesen alkoholista szurkolókat, a szülők és én vállaltuk be. Busás kilométerpénz elszámolásával megterhelve az adófizetők bukszáját és az állami büdzsét. Hehe.

Sorkatonaság

Különös dolog volt ez a kötelező sorkatonai szolgálat. Én ajánlanám a mai fiataloknak, mert sok mindenre megtanított, amit később hasznosítani lehetett.

Megtanultam különbséget tenni barát, ismerős és ellenség között. Megtanított szélsőséges körülmények között élni, mintha az lenne a normális. Utána a civil élet már smafu. Persze belém ivódtak nem szimpatikus szokások is. Amiket utána vagy le tudsz küzdeni, vagy együtt kell élni vele. Nekem a magánéletem alakulásában, alakításában hozott olyan változást, amiket a mai napig érzek és néha utólag látom, hogy NA EZT NEM KELLETT VOLNA. Mivel úgymond a fejlődésem korában történt, ez - ezek bele is ivódtak természetembe. Az u.n. civil életem lehetne akár egy sikertörténet is. Magánéletem, ha úgy vesszük, meg csődtömeg. A munkáim, munkahelyeim mind olyanok voltak, amiben lubickoltam, élveztem és soha nem jutott eszembe, hogy unom és nem örömmel csinálom. Változatos, érdekes, precíz, nehezen megtanulható szakmákat választottam, vagy választottak ki a szakmák engem. Megtanultam, hogy amit ember alkotott, ember talált ki, ember rakott össze, azt kis rátermettséggel, fantáziával, ötletgazdagsággal más is meg tudja csinálni, meg tudja javítani, szét és össze tudja szerelni újra, tud alternatív megoldást találni a javíthatatlanra is. Mivel előfelvételes voltam, a BME még ráfejelt erre. Annak is minden percét élveztem. Más szakok előadásaira is szívesen bejártam. Kivéve persze a szocpolt, meg egyéb baromságokat. A filozófia órákat is élveztem. Persze ez köszönhető az előadónak, mert egy zseni volt.

Mindenesetre, visszatérve a katonaságra, aki ott nem a rendszer által diktált hülyeségektől szenvedett, hanem megtanulta bevenni a leszarom tablettát és megtanulta, hogy kell bizonyos dolgokról nem tudomást venni, megtanulta a tényeket nem elfogadni, hanem mögéjük nézni, véleményt formálni, a hülyeségeket kiröhögni, viccet csinálni belőle. Baromi jó kezdet, jó lökés volt a későbbi civil életére.

Kaptam, hideget - meleget erre a bejegyzésre privátban. Többen írták, hogy lehetett ezt élvezni. Mások példákat írtak, hogy ő vagy családtagjaikat megnyomorította vagy megnyomorította volna ez a közeg. Voltak borzasztó élményeim is, de mint írtam, felvettem a túlélő szerelést és felhúztam a korlátokat. Csak azt fogadtam be, amiknek hasznát tudtam később venni. Igazán azért is voltam, szempontjaik szerint sérthetetlen, mert tudtam olyan dolgokat, amiket elborult katonatiszti, tiszthelyettesi, sorkatonai elmével nem tudtak felfogni. Ez egy lövészlaktanya (nyulak) volt. A katonák 25 %-a XX-el írta alá a zsoldkönyvét. A 80 %-nak nem volt 8 általánosa. Az előfelvételire azt hitték, valami bajom van és kórházba fogok vonulni utána.

Egyszer egy hadosztályparancsnok jött látogatóba az ezredhez, és küldtek egy LABE (telex) közleményt, hogy helikopterrel hozzák és készüljenek fel a repülő fogadására. Az ezredparancsnoktól az utolsó segédfékezőig rohangált mindenki, hogy ilyenkor mit kell csinálni? Hogy kell fogadni egy helikoptert? Teljes murga (ott így mondtuk ha fosás volt valamitől) volt minden szinten. Meghallottam. Darabig hagytam főni őket a levükben, aztán mondtam, mi sem egyszerűbb. Kell 15 méter hosszú, 1.5 méter széles lehetőleg sárga vagy fehér színű zsákvászon, majd csinálok belőle jelet. Kell még 4 kis piros zászló egy hosszú, olyan 2-3 méter magas alumínium rúd, meg 2-3 centi széles 3 méter hosszú zöld, sárga, piros, fehér selyem szalag bulónak. -MINEK? AZ MI? Szélzsák. Te sima agyú!

Kiraktam a leszálló jelet, letettem a négy piros zászlót, kioktattam a sok hülyét, hogy amíg forog a rotor, tilos belépni a zászlók által határolt területre, felállítottam a bulót, (szélirány és sebesség jelző) oszt vártam.

Jött a heli. Beállt szélirányba, leszállt az X-re és kész. Kiszáll a küldöttség meg a pilóta. A pilcsi csak les, mint tanyasi csaj az angol WC-n. Keres, kérdezősködik. Egy százados volt. Mutogatnak rám. Odajön.

-Szia. Bameg. Azt hittem rosszul látok. Hát ilyen fogadás még laktanyánál nem volt. Beszarok. Mikor szálltam le, biztos voltam benne, hogy van itt egy pilóta. Gyere dumáljunk a tiszti kantinba. Meghívott sörre, vodkára lebaszott mindenkit, hogy mi az hogy honvéd nem mehet a tiszti étkezdébe.

Persze voltak borzalmak is. 2-3 öngyilkosság. Az egyik azon az emeleten, ahol én is hédereltem. Lőttek le az ablakom alatt kiszökött kiskatonát, a szakács belevizelt a reggeli tea kondérba. Hiába üvöltöttem le, hogy ne tüzelj te állat. De addigra végig csinálta a helyi protokollt: - Állj ki vagy? Állj vagy lövök! Egy sorozat a levegőbe. A következő a katonába. Megdicsérték, előléptették.
Na most ezeket csak lexarom tablettával és hülyeségekkel lehetett ép ésszel kibírni.

Szoktatás

Na, hamár Őcsény. Egy kis röpke szösz. 

Első szülött fiamnak felcseperedően, egészen másfél éves korig, talán kicsit (pár héttel) több, elérkezettnek láttam az időt bevezetni a repülés, ezen belül Őcsény szépségeibe. Levittem egy versenyre, azt hiszem akkor még csak csapatkapitány voltam, nem versenyző.

Ő még ilyen, már csak néha pelenkás, ifjú versenyző volt és minden áldott reggel, 5 ELŐTT nem sokkal, rákezdett az üvöltésre. Nem sírt, ordított. Aki volt már ilyenen, vagy aki nem is, el tudja képzelni, hogy egy sátortáborban ez mit jelent a többi ottalvónak. Főleg azoknak, akiket pár órája szállítottak haza terepről és még aludtak volna a másnapi versenyszám előtt. Kicsit, vagy valamennyit.

Nos ezt a tervet és minden más hasonló indíttatású célkitűzést fiam romba döntötte. Egész Őcsény zengett attól, hogy Ő ébren van, mindenki kelljen fel. Soha nem derült ki, mi motiválta. A harmadik vagy negyedik ilyen reggel után, na meg az életveszélyesnek hangzó beszólások apropóján eldöntöttem, megpróbálom megoldani a problémát. Reggel fél 5-kor, bármilyen nehezemre is esett, felkeltem és vártam a kis hátulgombolós - gyorstüzelő gatyában szendergő utódom ébredését. Miután megtörtént és kezdődött a cirkusz, ölbe vettem egy pokróccal és kivittem a reptér közepére.

- Na bakker! Itt üvölts. Majd jövök vissza, ha kifogy az üzemanyag.
Visszaindultam a sátortáborba, de még a hangártól visszanéztem. Látszani már nem látszott a hely, ahova elhelyeztem de nagyjából sejtettem, merre lehet. És azon nyomban meg is fagyott a vér az ereimben. Egy Ancsa (AN-2) helyezkedett be leszállásra és kb. ott ért földet, ahol én a kisdedet hagytam. Kihagytam a számításból, hogy ez egy R.SZ. reptér, innen hajnalban eljárnak dolgozni a kukacbombázók. És persze vissza is jönnek. Nyálért (üzemanyag) vagy vegyszerért. Rohanok visszafelé, vad gondolatokkal, melyben már az is szerepelt, van itt most orvos, hol a kórház és a többi..... Félúton az ancsa mellé értem. Az megáll, üvegablak elhúz Győző (cimbora) kiszól:

- Mi van? Repülni akarsz? Mára befejeztük.
- Nem láttad a kisgyereket, ahol leszálltál? A fiam ott van kint.
- Mi van? Milyen kisgyerek? Most zárt az Izobár, hogy még mindig koki vagy? Hogy kerülne oda?
- Én vittem ki. Na rohanok.
- Ez nem koki, hanem totál részeg. (ha jól hallottam, amit Győző mondott.

Kiérek. A gyerek a leszálló mező irányába tágranyílt szemekkel, amúgy kicsit riadtan, de néma csendben félig ülve, félig fekve mozdulatlan.
Sérülés nincs. Nézem a harmatos füvet. Hát nem sokon múlt, hogy megközölje a 2 főfutót. És akkor még hol a farok kerék?

Szóval megúsztuk. Felkaptam, vittem vissza. Pintyő nénivel találkoztam, kérdi:

- Kirándultatok? Ilyen korán?

- Ja persze, mert bőg reggelente.
Elmesélem mi történt.

- Hagy szokja. Tudod Karcsikám, akkor tanul a gyerek, ha kérdez.

A további reggelek, mondanom se kell, békességgel teltek. Max. apró gügyögések hallatszottak 5 körül, de semmi hangosabb. Tényleg akkor tanul a gyerek.......?

Morci

Ma esti szösz.
A főszereplő szokás szerint nem én vagyok, megint.

Morci.

Akinek ez a név mond valamit ráismer, akinek nem, annak meg remélem szórakoztató történet egy kemény, tisztességes, rendes embörről.
Időpont: 1997. Első Duna-Maros-Tisza Eurorégió Motoros Rally-Repülő Nemzetközi Bajnokság
Helyszín: Szeged-Arad-Déva....... -Szabadka-Szeged.

Még Dkeszi-n. Morci:
- Karesz. Nincs kedved eljönni velem erre a versenyre?
- Ez meg mi a lófax?
- Mit tudom én. Majd kiderül. De nekünk nem ez a fontos.
- Mönnyünk. Mivel megyünk? Mikor?
- Kértem kölcsön egy betegágyat Haltól. Cessna-172. Ja igen. Holnap.
- Még jó, hogy nem egy óra múlva. Benne vagyok.

Na. Lecsoszogtunk Szegedre kocsival, átvettük a repülőt és még aznap sikerült is pozdorjává törni. Nem volt hibás egyikünk sem. Az első leszállás közben elöregedés miatt a szétrohadt futószár tört el. Repülő fejre állt, Morcival mi is. Senkinek semmi baja nem lett szegény röpüllőt kivéve.

Gyorsan, mivel nem volt különösebb vizsgálat, levén nem voltunk hibásak, kunyiztunk egy másikat. Az is betegágy, csak kisebb. Cessna-150.
Mindketten 80 kiló körül voltunk anno.

Beülünk. Úgy éreztük magunkat, mintha egy budira ketten akarnánk ráülni egyszerre. Ha Morci becsapta az ajtót, az én oldalamon a vállammal kilöktem a sajátomat és fordítva. Mindegy. Ez van. Kicsit féloldalasan ülve befértünk.

Én még mindig nem tudtam mi a faxt keresünk itt, Ezért előző este úgy 11 tájékán, megkérdeztem a hangár kocsmában:
- Te Morci. Mi a fenét fogunk csinálni és hol?
- Itt a versenykiírás. Olvasd el.
- De hát.... ha esetleg elmagyaráznád.... Hmmmm? Vélemény?
- Mit tudom én. Én se olvastam. De az első száron, te leszel a navigátor, neked kell tudni. Az első száron én vagyok a pilóta. A másodikon már te. Na, olvasd. Egészségedre.

- Aha. Értem. A tiédre is.
Nem akarok untatni senkit. A nevében benne van. Precíziós útvonal. A gépbe való beülés előtt 10 perccel a navigátor kap egy valag térképet és egy halom egyéb papírt, fényképet, rajzot. Az első lapon le van írva a feladat.
- Motorindítás 10 h. 3' 02''
- Gurulás a startra 10 h. 8' 16"
- Felszállás 10 h. 11' 42''
- Felszállás után 3.15 NM után (nautical mile) (tengeri mérföld) 270 fokon repüljön 2' 37''-et majd forduljon 110 fokra és itt repüljön 5.6 NM-et. Ott fordoljon...... Nem folytatom.

Ehhez az idóta leíráshoz kapsz egy üres térképet, amin be kell rajzolni pár perc alatt az első útvonalat, lehetőleg a felszállás előtt, mert a pilóta kezébe kell nyomni, hogy tudja, hova a pixába kell menni és milyen útvonalon? Persze a térkép 5-8 perc alatt elfogy és késznek kell lenni az újnak addigra, mert e szerint folytatja a pilcsi az utat. Ezeket értelmezi, rajzolgatja a navigátor repülés közben. Néha lecsapva a habot homlokáról.
Közben felismerni előre elkészített fotókat, tereptárgyak rajzait, amikkel tele a kabin, műszerfal, plexi. Ezeket a pilóta megszámozza és bejelöli a térképre.
Közben persze, vannak titkos földi megfigyelők, akik mérik, hogy a sportbizottság által kiszámolt időpontban érsz e oda. 1 mp. késés vagy sietés egy büntetőpont.
Szóval, egyszerű, mint a faék.
Ja igen. És van negyven valahány versenyző. A startok 3 ' 10" eltéréssel.
Mikor elolvastam, égnek állt a hajam. Mondom Morcinak:

- Menjünk haza a pixába. Várnak a csajok, feleségek.... Még az is jobb, mint amit itt akarnak tőlünk. Na meg ott vannak a gyerekeink. Nem jó az ha apa nélkül nőnek fel.
Morci:
- MICSOOODA??? Holnap repülünk és kész. Egészségedre.
- Hát te tudod. Egészségedre neked is.

Na. Másnap. A motorindítás, gurulás.... még úgy - ahogy.
Én izzadt homlokkal és hónaljjal kezébe nyomom a térképet.

Morci:
- Ez mi a szar? Nem Aradra megyünk?
- De. A vége az lesz. Közben kisebb kitérőkkel. Te akartad.

26-dik startolók voltunk.
Morci az első pár kurflit még megcsinálta, de utána besokallt.
- Bakker. Mi a szarnak megyünk északra, ha Arad nem arra van???
-????? Ez a feladat.
- Na meg a köpcös kis .... -t
Direkt Arad.

Darabig még rajzolgattam, de utána már csak navigáltam, mert a térképek teljesen feleslegessé váltak.
Megérkezünk. Udvariasan magunk elé engedünk egy DC10-et, mert nemzetközi reptér és leszállunk.

Morci:
- Na bakker. Minek rinyáltál? Itt vagyunk. ÉS!!! MI VAGYUNK AZ ELSŐK. MÉG SENKI NINCS ITT A SOK BALFAX KÖZÜL.
- Aha. Hát igen. Csak hogy nekünk 26.-nak kellett volna érkezni, ha ..... áááá mindegy. Hagyjuk.

Apró kellemetlenségek Aradon.
Morci igazi Kolozs Megyei MÓC származású. Mivel ott éjszakáztunk, szép szállodában, meglátogattuk az éttermet is.
Valahanyadik ser és otthoni pálesz után, mivel volt zene is, Morci odarendelte a zenekart.
- Osztán azt ismeritek, hogy....
MAROKNYI SZÉKELY, ŐRT ÁLL MINT A SZIKLA.... stb.
Nekem itt ne gazsulálj minden hülyeséget. Ezt játszd cigány!!!!
Éreztem én, hogy ebből még baj is lehet, végül is nem a Mátyás Pincében vagyunk, hanem Románia közepén.
- Kareszkám! Ezek bénák. Énekeljünk. VAGY NEM ISMERED A SZÉKELY HIMNUSZT?
- Dehogynem. Énekeljünk.
ÉS. Elénekeltük. 2X.

Na jött 1-2 ballonkabátos izibe, szúros szemmel végigmértek, de miután tájékozódtak, hogy kik vagyunk, nem jöttek oda.
Megmondom őszintén, akkor már én se fostam. Xarok a nyustyukra. Ha nem tetszik, hát nem tetszik. Kapjátok be.
Ilyen derék rendes embörrel a világ végére is. Eszembe jutott, hogy a Keleti pályaudvarról rendőrök vittek el, mert megkérdeztem, miért kell nekem útlevél, ha Kolozsvárra akarok menni?
Nem vagyok irredenta, tudom ez így végleges és egy büntetés, amiről az elődök tehetnek, OKKAL, de akkor is.....

Másnap ugyanilyen céltáv Dévára. Akkor Morci navigált. Fordulópontok lexarva, megint mi győztünk. Illetve mi értünk először a reptérre. A tabellán persze csak a pótlapra fértünk fel, mert az utolsó utáni huszadik helyen álltunk.

ÉS!!! A KÖVETKEZŐK MIATT SZÜLETETT EZ A SZÖSZ!!!! ANNO. Huszon valahány éve.
Jött a harmadik szár. Versec, ami már Szerbiában volt. Láttam Morci izgul..... Nem értettem. Mi ez az izgalom?
Felszállás. Sikerült, ahogy. Qrva rövid reptér C-150-el 2X 80 kilós pilótával, rövid volt na.... DE eljött. Pár falevél jött velünk, de felestünk a levegőbe.
Repülünk 20-25 perce, mikor Morci a direkt útvonalra merőlegesen 90 fokkal elfordul.
- Morci? Hova megyünk? Ez se a térkép, se a direkt útvonallal nem stimmel.
Morci csillogó szemmel.
- Majd meglátod.

Elöttünk egy kis falu. Elfelejtettem a nevét. Bocs.
Morci nyomja a botot, mint akit fizetnek érte. Egyre lejjebb és lejjebb. 300-200-100-50-10-5 méter.
A falu főutcája fölött pár méteren dübörgünk, mint a meszes.
Ebből mi lesz???
Morci:
- Kareszkám. Itt születtem. Ott van a kútgyűrű, amiben gyerekként fürödtem, mikor tele volt esővízzel.
Apámnak jó pár éve megígértem, hogy fogok én itt magyar pilótaként, magyar lajstromjelű géppel repülni. Érted Te ezt?

Értettem. Azonnal. És már nem csak Morcinak, de nekem is könnyes lett a szemem. Kicsit vagy nagyon? Nem is tudom.
Addig is szerettem, mert .... de most átfogtam a vállát a felhúzás után és magamhoz öleltem. Imádtam ezt az igaz, őszinte, rendes, jó embört aki így betartja, amit ígért.
- Bakker. Ezért jöttünk erre a versenyre?
- Persze. Na, akkor érted már miért kellett nekem ide eljönni??? És azért veled, mert nem tudom ki vállalta volna még be, ezt, így? Nagyon rendes kollégáink vannak, de eddig nem tudom hányan kísértek volna el? És ez 2 fős verseny. Egyedül nem ment.

Jó éjszakát.

Találkozás a migráncsokkal

Mai szösz.
Voltam ma reggel gasztroenterligiaeige (franc tudja kimondani) szondás, kontroll vizsgálaton. Letolják, feltoltolják a szondát. Egy kérésem volt: Ha lehet választani, akkor a sorrendet szeretném én eldönteni. Én balga, azt hittem csak egy szonda van. Ha lehet, kezdjék már fentről lefelé. Utána jöhet a visszája. Nem. 2 szonda van. Az eredmény kiváló. Semmi kóros elváltozás. A lecserélt alkatrészek kiválóan működnek. Most jön a szösz.
Vidáman, danászva, fütyürészve távozva az intézményből bementem vásárolni kedvenc Közértembe, némi élelmiszer beszerzése ügyében.
Amikor kijöttem, látom, hogy egy, nem idén lebarnult kisfiú, leselkedik be a kocsiba, kacérkodva Rezessel, aki mindenhova velem jön. Közel érve, a kisfiú nekiállt bújócskázni. Hol a motorház előtt, hol hátul bukkant fel. Persze vettem a lapot és nekiálltunk bújócskázni. Kicsit fura volt a gyerek ruhája, de annyi baj legyen. Egyszer mögöttem fura, idegen hangokat hallottam. Fordulok és egy szemmel láthatóan rémült nőt és egy krapekot látok, aki dühösnek is néz ki. Széttárom a kezem:
- Bakker. A gyerek kezdett el játszani. Én csak beszálltam. Szerintem tetszik neki a kutya.
- Hebzscsemcse zsevemcse, ajdeblabla, ababla.
- Aha. Na akkor: Do you speek english?
- Yeeehh.
- What???
Szóval: Beszélt angolul, de kicsit soroksári akcentussal.
Kezdtük előlről.
Bemutatkoztam, mondom a kutya érdekli a gyereket és éppen bújócskáztunk. A bújócskázást nem tudtam, de elmutogattam.
A bizalmatlanság alább szállt, de nem csökkent jelentősen. Megsimogatom a gyerek fejét, Ő meg valamit hablatyol és mutogat Rezes felé.
Hát jó. Kiengedem pórázon, nehogy szökésre fogja.
Gyerek ölelgeti, Rezes nyalogatja. Szent a béke. A szülők, mert közben kiderült, azok, kicsit enyhülnek. Próbálom én érteni a krapekot, de a kiejtése, vagy milye, iszonyatos. Néha azt se tudom, milyen nyelven nyomatja. Gondolom valami arabbal, anyanyelvével keveri.
- Bakker. Akkor mutogatunk javarészt, Ok?
- All right.
Mellettünk persze áramlott a vásárlók sora. Nem sokan, de nekem elegen. Majd mindegyik tett megjegyzést.
- Nézd már Juli, ez a szemét csalja ide ezeket a trógereket. Haverkodik velük.
- Már láttam itt ezeket, valamit karattyoltak, de odabaxtam a szatyorral.
- Ez a szemétláda mit enyeleg ezekkel?
- Gyűjti a szavazókat. G.ci fityeszes.
Volt itt minden.
Kezdett elegem lenni. Lassan rüheltem a magyar rendszámom, mert a kocsim körül zajlott mindez, meg azt is, hogy magyar vagyok. A nő és a férfi, biztos vagyok benne, tudták milyen beszólások hangzanak.
NA ELÉG VOLT.
- Hölgyeim, uraim. Lehet egy áthidaló javaslatom?
- Mit akar?
- Tűnjenek el a jó büdös pixába. Zavarják a barátaimat.
Húzzanak haza, mert nem állok jót magamért és még a kutyát is magukra uszítom. NA TÜNÉS. MOST.
Próbáltam menteni a helyzetet a pár előtt. Van itt egy cukrászda, együnk valami édeset. KV? Hmmmm?
Persze hogy ráéreztek a helyzetre.
Szabadkoztak, de a gyerek és Rezes döntött. Pontosabban Rezes, mert kezdte húzni a pórázzal, pont a cuki felé. Na ja. Ott mindig kapott fagyit. Na de télen???? Kap egy tölcsér tejszínhabot.
Be is mentünk. Csak a kinti sátor alá, ahol dohányoznak, Rezes miatt.
A felszolgáló mondta, bemehetünk, mert a tulajnak is van kutyája és ez kutyabarát hely.
Bent: Ne tudjátok meg. Pár perc múlva elültek mellőlünk. Mint kiderült, nem Rezes miatt. Először azért reménykedtem, hátha. De nem.
A lényeg, hogy jól éreztem magam velük. Jó megérzéssel, mert utazásaim okán, emlékeimben élt, nem szabad őket fotózni, rákérdeztem.
- Fotózhatom a gyereket és a kutyát együtt?
- A kutyát igen, őket nem.
Sejtettem. Ill. tudtam. Náluk a fotózás, megmerevített élet és az a halál, vagy valamii ilyesmi. Próbáltam megérteni most is, de megint nem ment. És apelláta nincs.
Feljöttek ide a havasokba is. Hogy miként mennek el, nem tudom. Szigorú szabályok szerint, amit a vallásuk diktál, élnek. Lassan, lassan, már értik ha viccelek.
- Mondom vacsira finom disznósültet csinálok.
Látták, hogy röhögök és értették a viccet. Naná, hogy savanyú zöldség leves lett, utána mazsolás kuszkusz szaftos csirkemellel. Desszertnek mazsola, almaszirom, vaszabis mogyoró. 

Hát ennyi. Ezek szerint találkoztam az egyik betelepített migráncs családdal. Mert dolgoznak. Albérletben laknak Vácott amit még nem ők fizetnek. A gyerek meg valami ukrán nemzetiségi óvodába jár.
Hú. Na, a fürdés volt csak na. A férfiaknak, nekünk, az utcára kellett kimennünk, amíg a mama fürdött. Még jó, hogy a gyerek maradhatott, mert szakad a hó. Hogy holnap, hogy megyünk le.... Gőzöm nincs.
Az ima felejtős, de jó volt hallani. Kár, hogy nem volt szabad felvenni.
Reggel korán kell riadni. Nekem Gödi strand, nekik meló, ovi.
Jó fejek, na.
Most először. Gratulálok Vitya. Most már csak a sok szarságot vondd vissza és világosítsd fel az embereket, hogy hazudtál. Illedelmesen leveszik a testbombát ha bejönnek, leteszik a golyószórót, nem hajtanak a tömegbe, ha normálisan kommunikálnak velük. És még a viccet is értik.

Tolatás Ancsával

Pár kép és egy szösz Gödöllőről. Papám ott kezdte repülő pályafutását. Mivel 3-4 éves koromtól jártam ki vele, sok emlék fűz hozzá. Pár név is beugrik. Rimbauer Ottó, Kis Ottó, Sumák, Takács Ottó, Fűszál Erzsi -nekem akkor néni.. Katona Sanyi (bácsi) .... stb.

Az első szösz, nem a régi időkből való és egy mostani jó barátom, Both Lajos a főszereplője.
Akkoriban kezdtem tanulni az Ancsát - AN-2 ami egy nagyon jóindulatú repülőgép. Amikor hülyeséget csinálsz, a kezedre üt, és ha el tudod felejteni hogy néz ki kívülről, akkor gyönyörű is. 

Na kérem. Átmentem Gödöllőre, valami dolog miatt, találkoztam Lajossal, aki éppen ejtőernyősöket ugratott. Nem poénokkal, hanem a levegőből. Épp ment tankolni, amikor megláttam. Beültem mellé, mert a jó pap holtig tanul és szakembertől amúgy sem szégyen. Feltöltöttük nyállal és készültem segítő kezeket toborozni, hogy kitoljuk a benzinkút elől, mivel szemben állt vele.
Lajos.
- Hagyd, kitolatunk.
- Aha. Gondoltam már lezsírozta és majd jönnek tologatni.
Beülünk a kabinba. Várom, hogy jön a csapat, de NEM.
Lajos beindította.
- Te Lajos. Szemben egy benzinkút van. Ha most elindulsz el lesz baxva az egész napunk. Hatalmas tűz kiséretében fog megjelenni Füst Milán szelleme.
- Tudom. Ezért nem is előre megyünk, hanem hátra.
- ??????? Bakker ezen nincs rükverc. Nem lehet negatívba állítani a srófot. Hozom a brigádot. Magamban: Fasza. Én is jótól tanulom az Ancsát.
- Maradj már nyugton és tanulj. Szerinted, amikor nincs kint senki, hogy állok ki?
- HÁT bakker. Kíváncsivá tettél. Ezt megnézem.
- Ne szálj ki. Itt bent történik a lényeg.
Kis gázt ad. Pisszegteti az egyik futó féket - utána a másikat, lépkedi az oldalkormányt, megint pisszeg, nagyobb gáz, alapgáz..... egyszercsak zökken egyet a 7 tonna. Nem előre, HÁTRA! Megint tamagocsi a gázkarral, fékekkel, oldalkormánnyal, megint egy zökkenés. És, megint hátra. Néha még a magasságival is játszott, de azt nagy gázzal. A lényeg, hogy pár perc alatt hátragurult annyit, hogy jobbra kifordulva kijöttünk a tankolóról.
Komolyan azt hittem, csodát láttam. Azóta próbáltam rábeszélni, sőt magam is próbáltam, pár tanult barátomat, hogy csináljuk meg. Próbáljuk meg. Én láttam ezt. Simán lehülyéztek, nekem meg nem sikerült. Pedig már egyszer majdnem, mintha.... De csak 3 és fél milimétert. Hát a tehetség és a tudás mindig utat tör.

Wilga 2x

2 kép a SEM-ről. Kedvenc Wilgám (volt). Kb. két nagyjavítási ciklus közötti időt kirepültem belőle. Légifotó, akció- és reklámfilmek, vontatások, csak úgy.... Lehetett, mert rengeteg pénzt kerestem vele a klubnak és nem részesedést, hanem repidőt kértem érte.

Valamikor 19XX-ben erre a lajstromra adtam le az első plant Magyarországon, amiben repülési célnak turisztikai cél volt megjelölve. Lefka Józsi fel is hívott, hogy:

• Te hülye vagy? Ez még majdnem egy kommunista ország. Mi az, hogy turisztikai cél?
  - Elviszem a családom egy országjáró körútra repülővel. Mi ebben a fura?
  - Na jó, beírom. Meglátjuk mi lesz belőle?

Semmi nem lett. Elvittem a családot.
Mivel sokat és bonyolult körülmények között is repültem vele, kellett, hogy legyen egy nagyon megbízható műszaki ember is, akiben úgy megbíztam, ahogy csak lehet. A belváros V. kerület fölött, 150 méteren, egy motorral, reggel 6 órakor...... folytassam? Na ugye. Kellett vagy nem?
Csak Misi bácsiban (Hámori Mihály) bíztam meg. Ha ő átnézte, ő ápolta, készítette fel aznapra, éreztem magam teljes biztonságban. Tudom sokan nem szerették, de én igen.
Olyan szakember volt, aki ütött-vágott mindent, ami szakszerűtlen, pancser, tökéletlen megoldás volt. Nem volt pardon. Párszor, e miatt nem volt vontatógép sokáig, a pilóták fele el lett zavarva, velem együtt a pixába, mondván:
- Mer mind mérnök. Mind jobban tuggya.
Beképzelt, nagy arcú volt, ha a szakmájáról volt szó. DE VOLT MIRE!!
A kisujjában volt a motor, a hajtómű, a sárkány, az aerodinamika, a szerkezettan, a SZAKMÁJA.
Ráadásul jól repült. Engem tanított vontatásra, terepvontatásra....
Fantasztikusan oktatott elméletet is. Egyszer végigvitt egy csoportot beugró oktatóként és csodáltam előadói képességeit is. Szó nincs róla, nyers volt mint a smirgli, de VOLT MIRE. Pár éjszakát eltöltöttem vele a műhelyben, vagy a hangárban, amikor egy-egy rakoncátlan motorral bíbelődött. Rengeteget tanultam meg tőle, amiket idegen reptereken hasznosítottam, hogy ne kelljen szerelőt hívni. Megoldottam, saját hatáskörben. Nem tudom, szeretett-e valakit? Nyers modora ezt soha nem engedte meg. Mégis azt gondoltam akkor is, most is, engem kedvelt. Megváltozott a modora, ha csak én voltam ott. Ha csak velem beszélt. Magyarázott. - Ezt, miért és hogyan, mikor?
Ha hülyeséget mondtam, röhögött. De nem ordított és nem dobálta szét a CROVA készletet, mint másoknál.
Engem egyszer, minden kérés nélkül, eszembe sem jutott kérni, nagyon megvédett.
Lehetne ez egy szösz is.
------
WILGA tervezési és típus hiba.
Bagolyt vontattam. A Nimbus 4-ben ült.
Aznap ő volt az első felszállás.
Átvettem a Wilgát. Üza: 35 és 30 liter a 2 tankban. Ebbe belefér 2-3 vontatás, ami aznapra várható volt.
Start után a Duna fölött, rottyan a motor.
- Mi a lofax? Evvel mi van?
Megint rottyan kettőt.
- Bagoly!! Oldj le. Valami gáz van a motorral. Innen még visszaérsz, talán.
Leold, visszafordulok. Check list.
Bakker. Ebbe nincs benzin. Az üvegcsőben a két golyó nem látszik. Az 0-5 litert jelent. Ami belefér a közösítő tartályba. Innen már folyamatosan kihagyott. A lópálya fölött átment, utána álló motorral leszálltam. A földön már be sem indult.
Fegyelmi bizottság. Felelőtlenség. Életveszély okozás. nem megfelelő átnézés stb.
Bizonygatom: De hát 65 liter volt benne. Plusz a közösítő. Senki nem hitte el. Az elmeszelés a küszöbön volt.
Jön Misi bácsi.
- Na gyertek, mutatok valamit.
Odamegyünk a hangár elé. Misi kitol egy szétszedett Wilgát. üres tankokkal.
Kihoz egy 10 literes marmonkannát. tele benzinnel. Felét a jobb tankba, másik felét a bal tankba tölti.
- Na? Mennyi nyál van benne?
- Mennyi? mennyi? 10 liter.
Megnézzük. A golyók nem látszanak. Vagyis, ha valaki így felszáll, az hülye és egy motorpróba, valamint 3-4 perc repülés után érvényes jegyet váltott az örök vadászmezőkre.
- És akkor mi van? Ez történt. Így a bizottság.
Misi bácsi:
- Segítsetek letolni a betonról, oda a fűre.
Letoltuk. Alig-alig lejtős, kicsit erre - kicsit arra.
- Na most, mennyi van benne?
A bizottság. Meg én is.
- A qrva életbe. Jobb tank 30 liter, bal tank kicsit több.
Misi bácsi:
- Tervezési hiba. Szar a visszajelző. Az a két üvegcső, amit nézegettek, szart sem ér, ha kicsit is lejt a talaj.
- Nem tudtátok? Te se főnök? Szegezte nekem.
- Hallottam róla, de eddig nem tapasztaltam.
- Mer mind mérnök. Te is. Tanuld meg a tíipus minden gyíkját, utána ülj bele. 

Hmmm. Megtanultam. Ezt tutira.

Gyerekbicaj

Mai szösz.

Mi tagadás, velünk pilótákkal is előfordul, hogy néha bizony felöntünk a garatra. Ne adj Isten, tábortűznél, szülinapnál, típusrepülésekkor, vizsgák alkalmával, szóval táborok, versenyek alkalmával, na jó, néha napján, nap mint nap.

Aznap egy sápasztó 500 km-t repültem vitorlával (Nimbus4-el Őcsényben), mindenkit xarrá verve, Halas kollégámmal együtt és az este folyamán kissé több fogyott, szeszes italból, az átlagosnál. Hál Istennek 2 fiam segedelmével visszataláltam a sátramhoz, ahol az éjszakák kisebb részét szoktam, általában alvással, eltölteni.

Reggel felriadva, konstatáltam, hogy egy gyerekbicaj van nekidöntve a sátor oldalának.

-Ez meg mi? Kié ez a bicaj?

A BARÁTAIM, (Sziszi, Ricsi...stb) mindig velük kezdődik a baj, kaptak az adott alkalmon és kiokosítottak.

-Nem emlékszel? Este kijött a Pógi a kisfiával és hagyta a gyereket bicajozni. Te meg begurultál, hogy bicajozni akarsz. Lelökted a gyereket és elvitted a bicajt. A gyerek eltörte a kezét, a kórházban bekötözték, sínbe rakták, téged meg feljelentettek.

-MI VAN? ÉN EGY GYEREKET BÁNTOTTAM???? A büdös életbe soha. Esküszöm. Nagyjából emlékszem, de az hogy gyerek, bicaj... nem létezik. KIZÁRT. Nem nyúltam, nem fogok gyerekhez nyúlni soha.

-Háááát, pedig....

Alátámasztva mondanivalójukat, bekanyarodik a reptérre egy rendőrautó. Megáll az izobár előtt, kiszáll 2 rendőr.

-Na látod. Érted jöttek.

Én a szégyentől, szomorúságtól letaglózva odamegyek a rendőrökhöz.

-Jó napot kívánok. Én vagyok az.

-Jó napot. Kicsoda?

-Hát R.K. pilóta aki ugye... tudják.... értem jöttek... Szégyellem és sajnálom. Én löktem le a pogi kisfiát a bicajról, de esküszöm nem direkt lehetett, nem szoktam ilyet.... SOHA.

-Én meg Kovács 12 János rendőr tizedes és gőzöm nincs miről beszél, mert a póginak nincs is gyereke, mi meg 2 kólát akarunk meginni a Törpénél itt az Izobárban, mert szomjasak vagyunk. Ja igen. És gőzöm nincs, miről beszél?

Nézek mint vak a lyukon, mikor a moziban ellopták a botját....

-MI VAN?

Visszapillantok a sátor felé. A BARÁTOK a földön fetrengenek a röhögéstől.

Visszaindultam, tömegvérengzési szándékkal, de közben azért lehiggadtam. Mi tagadás. Először kínosan, majd, miután megjelent Piró, (Piroska) Csori és Icás kislánya, majd felpattanva a bicajra elkerekezve, már harsányan röhögve.

Még az egyik rendőr odakiabált:

-Pilóta úr! Ha már délelőtt be van nyomva, ne üljön ma már repülőbe! Viszlát!

Mára ennyi.

B. Zsuzsi

Van egy nagyon jó barátom. Nagyjából majdnem egyidőben kezdtünk repülni. Ő Őcsényben, én HHH-n. Mivel imádta a hosszú hajat, tipikus akkori fiatal, tisztességes (a mai napig is) kemény legény volt, tartotta magát hozzá. E miatt ráragasztotta valaki a Zsuzsi nevet. Minap leánykájának képére csudálkoztam rá, akinek a szemébe visszaköszön a papa nyíltsága, tisztessége, vagánysága. 

Nos Zsuzsi (Banó a papa), egykor, vagy 15 éve, szépen bevonult magánéletembe, mint VÁLÓOK.
Egyik nap hív telefonon, hogy megbeszéljük a 7 végi üzemnap beosztását Őcsényben, ahova akkortájt rendszeresen jártam, mint klubtag.
Persze az akkori, a zasszony, kapásból, már alapból utálta, minden repülős cimborámat, így nem is jött velem, 1 alkalmat kivéve (még a babrálós időszakban történt) semmiféle reptérre.
Na szóval. Hív Zsuzsi, megoldandó a beosztás.
Természetesen nem kihangosítóval beszéltem, így csak az én hangom zengett a lakásban.
-_____
-Szia Zsuzsi.
-_____
-Persze, hogy megyek. Te mikor jössz ki?
-:_____
-És aznap nem is látlak? Ne bax...
-______
-Na jó. Valahogy kibírom a szombatot egyedül, de estére és vasárnapra, megjössz, ugye?
-____
-Zsuzsi!!! Tudod, hogy szeretlek, Persze, hogy végigcsinálom. De csak szombaton. Vasárnap repülni akarok. Mi lenne, ha ketten mennénk egy gyors 300-ra?
-_____
-Remek. akkor élvezkedünk egyet.
Telefon letesz. Megfordul. Ott áll a zasszony 2 m 28 cm-re
Szem szikrázik. Ajak legörbül. Ahogy a szokás diktálja.
-Hogy nem sül ki a szemed!! Nem ég le a bőr a képedről.
-??????
-Innen a lakásból beszéled le a qrváddal a 7 végi programod.
Tudtam én, hogy valaki miatt jársz le olyan messze és ilyen gyakran.
-??????
-Ne tagadd. Megvan a bizonyíték, amit sejtettem már rég. Már a nevét is tudom.
-Kinek?
-A qrvádnak.
-????Zsuzsi? Ő a haverom és nem a qrvám.
-Nekem beszélhetsz akármit. ÉS MOST HA HÍVSZ, HA NEM LEMEGYEK ÉN IS. Kíváncsi vagyok erre a ribancra.
-De hát...
-Nem érdekelnek a hazugságaid. megyek és kész.
-... Jó...Gyere. Tőlem. Eddig hívtalak párszor. Ha most akarsz, egye fene. Ha akarod be is mutatlak neki, mert Ő tud rólad.
Lementünk.
Szombat meló. Repvez, vontatás, oktatás. A zasszony egész nap lesi a társaságot. Ki lehet a ribanc?
Este jön Zsuzsi.
Egymásra borulunk. Örülünk.
A zasszonynak:
-Akkor engedd meg, hogy bemutassam a qrvámat, a feleségét és milyen szerencse a leánykájukat is. Ime Banó Zsuzsi.
Hogy mi lett a vége? Rövid távon: Másnap az első, emberi időben elérhető Sexárd Budapest Volán busszal visszament. Nem is én vittem ki, hanem az egyik növendékem.
Hosszabb távon? Elválás.
Tanulság? Először kérdezünk, megvárjuk a választ, elemezzük, amit nem értünk rákérdezünk (normálisan), elemezzük és elhisszük, hogy nem született akkora és olyan különleges ember, akiknek megéri hazudni.

Csori

Mostanság, manapság van szülinapja egy nagyon jó barátomnak, tanítómnak, bizonyos jól meghatározható helyzetekben példaképemnek. Eszembe jut jó pár dolog a repülős barátságokról, amit Józsa Pisti egy szöszben nagyon jól lefestett. Igen ez is ilyen. Rengeteg az összekötő kapocs, mert bizonyos esetekben a másik élete függ, attól, hogy én mit és hogy csinálok, mit tanítok.
Tehát a szülinapra álljon itt 1-2 epizód-szösz? barátomról, arról az embörről, aki a madarakat is tanította repülni.
Csori.
Motoros kiképzés. Az enyém. Útvonalrepülés. Valahol Hatvantól északra. Annyi áttervezés volt már addig, hogy csak abba voltam biztos, a FIR határt nem repültük át.
-Gáz le. Menj le 20 méterre.
-?????
-NA!!
Süppedünk. Szerintem már 20, de nem.
-Lejjebb.
-30 fokon 15 perc.
Megvan.
-90 fokon 18 perc.
Megvan.
-Mi lesz a következő jellegzetes pont 8-10 perc múlva, amiről tudod micsoda?
-A faxom tudja. Azt se tudom most hol vagyunk?
-Tájékozódj. Mit látsz. 360 fokos holding amíg navigálsz. Ne a térképet bámuld. Nézd meg mit látsz kint, hány fokra, milyen messze és az utolsó tuti helytől számítsd ki, mitől mennyire lehetsz? Ezt a pontot keresd meg a térképen.
-Aha. Jó.
ÉS MŰKÖDÖTT.
-Megvan?
-Meg.
-Na, akkor mi lesz amit a legközelebbi domb mögött meglátunk?
-A Dagonya. (Egerszalók. Sóbánya. Agyagos meleg vizű fürdő. Ide jártunk telente dagonyázni Pipishegyről.
-Na nézzük. Úgy van. Na így kell ezt csinálni. Érted? Mönjünk haza.
------------------------
Terepvontatás oktatás Pipisen. Miként lehet a Mátravidéki hőerőmű rekultivációs dombjának tetejéről vontatmányt elhúzni Gawronnal, intenzív olvadás után.
A kerék átmérője leszállás után cirka 80 centi volt a rárakódott sár miatt. Én már abban sem voltam biztos, hogy szólóban el tudunk innen menni.
-Csak nem hagyjuk itt az asszonyt?
Mivel a feleségét készültünk elvontatni.
-Atya Isten. Innen szólóba sem tudunk felszállni.
-Muszáj lesz. Mert Gawronhoz nincs szállítókocsi Pipisen.
5 m-es öcsikötél. Feszítés.
És következett egy olyan varázslat, amit még este a kocsmában sem sikerült teljesen kielemezni.
Nagy gáz, pisszeg a fék, hol jobb-hol bal, kis fékszárny-nagy-vissza 0-megint kicsi-nagy......
Gurulunk, csúszkálunk és egyszer csak kiugrik a sárból a Gawron a Pirát meg szánkózik a sárban. Szerintem 45 és fél km/h. Persze akkor már több lehetett, Vagy mégsem.
Vége a placcnak. Fejre nyom. A Pirat dübörög utánunk. Sebi megvan. Felvétel. A baromi sáros kerék miatt, a reptéren újra korcsolyázás a megállásig. Részemről, aznapra lejárattam a szakszóm és pár üveg sör mellett próbáltam elemezni, mi és hogy történt? Egyáltalán, megtörtént?
----------------------------
Klubfoglalkozás után, egy pénteki nap indulunk hazafelé. Na persze.... Először pár sör a sarki talponfekvőben. Majd utána mögyünk tovább, haza a családhoz. Állunk a villamosmegállóban. Csorinak feltűnik egy nagy táska a járdaszigeten. Rajtunk kívül senki, éjszakai járatra vártunk.
-Nézd már, valami okos-koki itt felejtette a batyuját. Vegyük már fel, oszt adjuk le a végállomáson.
Ok. Odamentünk, megnézni, hátha van benne valami, ami a tulajra utal.
2 egész mp. sem telt, megtelt a járdasziget álarcos, talpig felfegyverzett alakokkal. Mi a földre szorítva, pofánk az aszfalthoz szorítva. Ordibálás, üvöltözés. -Ott is van egy. Kapjátok el. .....stb.
Csori.
-Mi a lófax? Hívjon már valaki egy rendőrt. Ezek itt gengszterek. Pénzünk nincs annyi, hogy ezt a cirkuszt megéri.
-KUSS. Itt mindenki rendőr.
-???? Ezek???
Bilincs. Rabomobil. Rendőrség. Fogda. Külön-külön mindenki. Verni mondjuk nem vertek, de kék zöld foltok azért lettek.
Reggelig mukkanni nem lehetett. Aki megszólalt veréssel lett fenyegetve.
Reggel éhesen, halálra rémülve, bilincsbe kivezettek valami kihallgató szobába. Civil, nyomozónak látszó közegek elé.
Kérdések:
- Mi volt a tervük az anyaggal?
- Kitől kapták az üzenetet?
- Mióta csinálják?
.
.
.
Nézünk mint vak a lyukon.
- Mi van???? Miről beszél? Mi a klubból.....
- KUSS. Ne beszéljen mellé.
Pár perc múlva, belép egy igazi rendőr. Odamegy a kérdezőhöz és súg neki valamit, jó hosszan.
- MIIIVAN?
Na ezt kint beszéljük meg.
1 kivétellel kimegy mindenki.
Negyed óra múlva, bejön egy poszt, leveszi a bilincseket, odaadja az elvett papírokat, személyes cuccokat.
- Na menjenek haza.
Állunk mint a lőtt medve.
-Mi van????
-Semmi. Menjenek haza és felejtsék el.
-Eeeeezt??? Maga nem normális. Mi a lófax volt ez?
-Hááát izé... Szóval az a helyzet, hogy az a táska egy csali volt. Egy kábszeres banda kiszivárgott hírei szerint, ott és akkor akarták átvenni az anyagot. Vagyis maguk rábaxtak. De mostanra mindenki lenyomozva és mehetnek haza. És erről ne beszéljenek senkinek.

Mivel ennek több mint 25 éve, gondolom elmondható.

Kerozin

Tükröm - tükröm mond meg nékem,
Hova tűnt a rákom kérem?
Jelentem, hogy tegnap és ma, kora reggel sikerült összetaccsolnom a gastroentorologia rendelőt. Ahogy illik, faltól falig. Jó fej a doki. Tegnap már kérdezte: Hova a pixába tette, amit februárban találtam? Akarta is folytatni, mivel simán átjutott a nyelőcsövön, de én ledobtam az ékszíjat. Illetve a gyomrom. Tiltakozott az orális (mélytorok) gyönyör ellen. A befejezést áttettük mára. Kár volt. Megúszták volna 1X-i takarítással. Némi reményre ad okot, hogy a tegnapi csodálkozás a dottore részéről ma folytatódott. A szonda tegnap is, ma is, akadály nélkül lement. A daganat helyett, apró pörsenéseket talált a helyén. Ma azért kellett a chekkolás hogy nem húzódott e le gyomorszályra vagy egyenesen a gyomorba. Megkönnyebbültem, hogy nem.
-Na. Az onkológusaink lassan csodára is képesek. Mondja a doki.
-Meg a kerozin. Mondom én tréfásan.
Tényleg tréfás lehetett, mert vigyorgott a nővérekkel együtt. Elmondom a zölddiós, kerozinos, aszkorbinsavas (1 kiló havonta) kúrát és meg is fagyott a levegő.
-Hát nekünk ilyeneket nem tanítottak az egyetemen, de való igaz, hogy léteznek ilyen népi kutyulások, amit néha hiszek is meg nem is. Februárban az orvosi javallathoz azt írtam, minél előbb műtét. Most azt, hogy nincs javaslat. Azt mégsem akartam írni, hogy nem értem teljesen a dolgot. A kemó általában szokott segíteni a műtét előkészítésében, meg egyébként is, de nem ilyen gyorsan. A mintákat elküldöm szövettanira, de amit láttam, nagyon biztató.
Ebben maradtunk.
Hazajöttem és folytatom a kerti és a medence világitás körszerűsitését. Értsd, kiépítését, mert eddig nem létezett.

Ja, és Sámán is vagyok. Látom a jövőt. Este felé bé fogok baxni. Saját magam főzött Unicummal, vörösborral, sörrel. Maximum a sorrend lesz más. Egs.

Sereg 1

Miket nem talál az ember, ha kutakodik a régi cuccok között????
Az első kettő egyértelmű. A néphadseregnél, anno, jegyet kellett váltani a fogdába. :-)
A harmadik kép egy színielőadás záróképe. A képen Poni, Csencs kukac, Lacocska gyönyörű huga és csekélységem. A darab Mockinpott úr kinjai és meggyógyíttatása, Peter Weistől. Kis kultúrát vittünk (próbáltunk) a Bajai lövészezred kotonái közé. Hogy minek, számunkra sem derült ki egyértelműen, de megcsináltuk
Erről jut eszembe egy szösz a seregből.
Kivezényeltek havonta egyszer, ilyen izébe, járőrbe. Persze teljes fegyverzetben. Golyószóró, gépágyú, gázálarc, gyal ásó, kulacs, (az enyémben pálesz), ..... stb. ahogy illik. Rambó apácának nézett volna ki, mellettünk.
Ketten bakák, lehetőleg egy tök idióta, magát tábornoknak képzelő hadnagynak vagy századosnak vezetésével, jártunk, keltünk a városban és gőzünk nem volt, minek?
Na egyszer kiderült. A kilógott kotonákat kellett (volna) összeszednünk és fogdába csukatnunk. Egy alkalommal Baja főterén, nyáron, ezren sétáltak.... mi meg ott dülöngéltünk a hőségtől valamelyik sarkon. Egyszercsak, nicsak, egy flig meddig honvéd et. fordul be a sarkon. Gyakorló gatya, tornacipő, feltűrt ing... Naná. Kilógott és a kedvesével évődött éppen.
Tyityak vezérezredes, JÁRŐR pk. mellesleg százados, ráordít.
-Honvéd elvtárs! Hozzám!
Ez a marha, tétován, zavartan, félénken elindul felénk.
Én integetek a szememmel, lábam mellett a kezemmel, mondván:
-Tünj már el. Szaladj a pixába. Úgyse tud mit csinálni.
Na végre, kapcsol a srác és kezd szaladni át a téren.
Erre ez a barom szertábornagy rám ordít.
- Honvéd elvtárs. Tölts. Sorozatlövés. Cél a futó katona. Tűz.
-Mi van? Jelentem. Magának elment az esze.
Lőjön az akinek 7 anyja volt. Lövöldözzön maga a stukkerjával. Bár én azt se engedném. Maga nem normális.
Persze a srác eltűnt már, mint a kámfor.
-Honvéd elvtárs. Adja át a fegyverét a járőrtársának. Le van tartóztatva, parancs megtagadásért.
Nesze vaze. Akkor se vagy normális.
Na. Bevittek a fogdába. Lecsuktak. Fenyegetés:
-Holnap hadbiróság, 1-2 év futkosó, akasztás, főbelövés, igy orjában, megkövezés, jeltelen sir, meg ilyesmi.
Átfutott az agyamon, hogy ezt a faxt kellett volna lelőni, mondván, nem talált, de most már mindegy.
Láttam én a nyulaknál, hadbírósági tárgyalást, a miatt, mert valaki nem mosta fel a budit. Fél év futkosó, Kaposváron.
Jól rábaxtál Kareszkám.
Egész éccaka Bastille. Másnap reggel rabláncban kisérnek az üti elé. Ott áll már az ezredparancsnok is.
Na bakker. Tényleg rábaxtam. Ha már Ő is foglalkozik vele....?
Odalép hozzám Szűcs ales. Ő volt az ezred pk.
Néz egy darabig. Nem haragos. sőőt.
-Na mesélje el maga is..
Elmondom.
-Köszönöm szépen, amit tett honvéd élvtárs. A feleségem és a 2 gyerekem is ott sétált a főtéren akkor.
-Tessék?
-Lehet, hogy Ők is az áldozatok között lettek volna.
-De a többiek? És a katona? Evvel a szarral ezt az épületet le lehetne bontani.
-Ezért is, külön köszönet.
Levették a rabláncot és elengedtek. :-)

Hogy a százados mit kapott, nem tudom, de mi már nem láttam többet.

Sereg 2

Szintén a sereg.
1, Mint említettem volt, Kuk mester, mindig súlyt fektetett arra, hogy le legyek kötve és ne tudjak gondolkodni. Nem tudta, hogy multi funkciós vagyok és ez nekem megy egyszerre is. Majd mindig megszívta. Na jó. Én is kikötöttem néha a fogdában, de végül belátta, hogy ott, ugyan az a helyzet velem.
1. Berakott kapuügyeletesnek. Baja - Vaskút nincs messze egymástól. Vaskúton kiterjedt cigány, bocs, roma vagy nemzetiségi terület, akikkel egyébként jóban voltam. A kerítésen ők nyomatták be a jó kis páleszt, mindenféle cserekereskedelem keretei között.
Már esteledett az üti valahova elment, csajozni, gondolom. Végül is mi történhet egy laktanya kapuban? Semmi. A NATO messze van, migráncsok még nincsenek, Soros mostanság disszidált csak.... Max. jön egy két részeg katona, akit át kell segíteni a kapu résén vagy éjfél után a kerítésen.
Álldogálok, egyszer csak jön a cigány-roma-nemzetiségi karaván. Lovaskocsikkal. Nézem a haverok azok. Néznek Ők is.
-Mi van szógálat?
-Az. hazafelé, hazafelé?
-Ja. Csak itt ez qrva laktanya. Meg kell kerülni. Mert pont mögötte lakunk.
-Tudom.
Ott a hátszó kerítésnél szoktunk bótolni.
-Figyelj. Ne kerüljetek. Kinyitom a kaput, átvágtok az alakuló téren, viszem a riadó kapu kulcsát kinyitom és már otthon is vagytok. Rendben.
-Ok főnök. Ez 2 lityi pálesz. Rendben.
-Persze.
Én nem tudtam, hogy az elh. tiszt irodájában valami parancsnoki izé van és az ablak pont az alakuló térre vezető útra néz.
Folytassam?
4 vagy 5 lovaskocsi, megpakolva cihával, színesfémmel, gyerekekkel.... és ami ilyen konvojon lenni szokott, blattyog az alakuló tér felé. Legalább 50 db aranycsillag villogott az ablakban. Majd kiestek, úgy bámultak, HOGY EZ MI A FRANC?
-Óóóóó nagyon rendes ez a Karesz. igazi Úr. Nem kell annyit kerülni. Átvágunk és már itt se vagyunk.
Én ezt hallottam és már fűztem is ki a bakkancsot, mert a fogdában el fogják venni a cipőfűzőt meg a derékszíjat, nehogy felkösd magad. Tiszta hülyék.
Még annyit megcsináltam, hogy kinyitottam a riadókaput kiengedtem őket és mentem az elh. tiszthez mesztélláb, kezemben a kifűzött bakanccsal nadrágszíjjal. 3 nap fogda. Amit.... másfél nap után revidiáltak, mert éles közlemény, forgalmazás jött a LABE-ra,(szupertitkos katonai kapcsolat) amit csak morzézni lehetett. Ahhoz meg, hát ketten értettünk. A másik srác szabin volt. Másfél nap után szabadultam.
2, A 28 hónap szógálat vége felé, miután LABE, telefonközpont, riadó háló, ami a városba vezetett ki a tiszti lakásokba, és egyéb kommunikációs eszközökhöz igen jól értettem, egy idő után kezdett respektem lenni a tisztek körében. Is. A tisztek nagy része állandóan városi vonalat kért, hogy fel tudja hívni barátnőjét és rendszeresen ki is tudtunk járni. riadóvonal javítás ürügyén. A végére és ismerősök birtokában ezt már az ügyalos GAZ 69-el csináltuk. Első út a vaskúti kocsma. Onnan aztán zárórakor vissza, mert kamu volt az egész javítás.
Egyik alkalommal, ücsörgünk, isszuk a sert és egy döbbenet. Megjelent Pa....r szakaszvezető, akiben túltengett a rosszindulat irányomban szinte az egész 28 hónap alatt.
-Na megvan Roszkos. Végre. Fél 12-kor körletszemlét csinálok a híradó századnál. Lebukott. Ilyen gyorsan nem érnek vissza. He he. Kérek egy bambit.
Szerencsétlen nem is gondolta, gépesítve vagyunk. Végül is?? gépesített lövész ezred volt. Csak eldugtuk a GAZT a kocsma mögött.
Kimentünk, beültünk, oszt irány vissza.
Lefürödtünk, pizsama, lefekvés. 10 perc múlva... a beígért körletellenőrzés. És a döbbenet. Álmosan, kócosan, pizsamában minenki....

Így néztünk ki. És amilyen.... szerintem a mai napig nem érti.

Sereg 3

Valaki itt most eszembe juttatta a kotonaságot vagy sereget. Kinek mi tetszik?
Na!!! van egy két szöszöm onnan is.
Szerettem mindig vagy csak felrázni vagy sokkolni esetleg ledöbbenteni a környezetem. Lehet, apai-nagyapai örökség! Mert Mamám egy áldott, nyugodt lélek volt.
1, Kuk mester félelmetes századparancsnok. Szokásaim miatt állandóan beosztott valami, szerinte alantas szolgálatba.
Hetente 2 ügyelet. Állni kellett egy asztalnál 24 órát és csak xarni, hugyozni, enni (ha volt kedvem azt a xart) lehetett eltávozni az asztal mellől.
Egyik éjszaka merész ötletem támadt. Mivel a fegyverszoba kulcsa is az asztalban volt, szépen kinyitottam és felfegyvereztem magam. 3-4 tiszti revolver az övembe, 4 sűrű puska (géppisztoly) a vállamra, szuronyok bajonettek a stukkerek mellé betűzve. Bicska nyitva a kezemben. Sajnos aknavetőt, vállról indítható RPG-t nem találtam. Viszont a tiszti stukkerekbe a lőszer ott volt, papír dobozokban. Ezeket jelentőségteljesen szétszórtam az asztalon-földön. Reggel jön örgy et. Meglátott. Olyan, kb. negyed óráig döbbent csend. Pedig soha nem jött eddig zavarba.
-ROSZKOS HONVÉD!!!!! MI A LÓFAXT CSINÁL ITT???? MI EZ AZ ARZENÁL???
-Őrnagy elvtárs!! Roszkos honvéd jelentem... kis hatásszünet.... JELENTEM FÉLTEM.
Soha többet nem osztottak be ügyeletesnek.
2. Kuk mester allergiás volt a bajuszra. Ekkora faxság!!!!
A szolgálati szabályzatban volt egy pont, aminek ez volt a szövege. ESKÖSZÖM!
-Bajusznak kijelölt terület. (Mintha Czinegétől függött volna)
-Az orr és az ajak felső része közötti területet, bajusznak kijelölt területnek nevezzük. A bajusz hossza nem érhet túl a felső és alsó ajak találkozási vonalán.
Na kérem. Az enyém akkor is, most is, jóval túllóg.
Kuk mester. Reggeli sorbaállás. (sorakozó, eligazítás)
-Roszkos honvéd. A bajusz nagy. LEVÁGNI A FELÉT. MOST. IRÁNY A KÖRLET.
Én fel. Olló, borotva...Na de melyik felét vágjam le? Azt nem mondta. Ec-pec-kimehetsz.... kijött a bal. OLDALI. Nem mindegy melyik oldal? A fele hiányozzon.
Megyek vissza. Kuk mester háttal, a század meg szembe.
Már 20-25 méterről láttam, hogy a fijug felénél kezd beállni a rekeszizom görcs. A visszatartott röhögéstől. Mer ugye, eligazítás közben, mégse illik.
Kuk mester megfordul, újra pár perc döbbenet.
-ROSZKOS!!! Mit csinált????
-Örnagy et, Roszkos honvéd jelentem nem mondta, melyik felét vágjam le. Muszáj volt döntést hoznom.
-Na Roszkos. kibaxok én magával. De nagyon. Így hagyja. Hozzá ne merjen nyúlni. Így megy eltávozásra. Megértette?
-Jelentem meg
Na ekkor tettem ki a lábam 18 hónap után először a laktanyából.
Persze erre is Jó Kuk mester baxott rá.
Kérdezték a városba:
-Hogy néz....nézel ki. Bolond vagy? Fél bajusz????
-Kuk örgy parancsba adta, hogy a felét vágjam le. A parancsot meg tilos megtagadni.

Rajta röhögött fél Baja, hogy lehet valaki akkora hülye, hogy ilyet ad parancsba?

Wittinger Kálmán

Nem tudom honnan... Itt pihengetek, voltaren-tigristapasz kezelés a derekamra és előkerült-olvasgatom a régi jegyzeteimet.
Találtam Wittinger Kálmán bácsiról pár szöszt. Az idősebbek, talán a fiatalok is , biztos ismerték. Mindene a repülés volt és nekem, szerencsémre, kisgyerek koromban sikerült megismernem. Papám barátja volt és gyakran találkoztak, beszélgettek. Engem is elvitt egyszer Super Aeróval. Az első szösz, már mentőpilóta korából való. A Super Aeroval hordták a betegeket, sérülteket, sebesülteket. Az SZTK tagokat ingyen, a többieket pár forint ellenében.
Egyszer kint ültek a kertben papámmal és könnyesre röhögték magukat egy 2 napos történeten, bár az eset súlyos volt, ami a fedélzeten zajlott.
Valami vidéki város repterére hívták, ahonnan egy súlyosan sérült férfit kellett felhozni Pestre. A Nisa mentő elindult már vele a reptér felé. Súlyos az eset. Igyekezzenek.
Megérkeznek. A hordágyon egy eszméletlen férfi, hason. A háta, úgy nézett ki, a kötések alatt, mintha először a Winer Walzer ment volna neki, majd a felrobbant mozdony a hátán égett volna el. Randa volt na.
Amennyit ott megtudtak, hogy a mentőket a szomszédok értesítették. Gyanús robbanás hallatszott az egyik házból. Bentről senki-semmi nem reagált, betörték az ajtót. A fürdőszobában egy krapekot találtak, fenti állapotban, meztelenül. Ahol a WC lehetett, nagy kormos lyuk. A fajansz miszlikbe törve, kormosan, beterítette a fél lakást.
-Na ez aztán jó nagyot fingott. Próbált valaki humorizálni.

Óvatosan beemelték a fazont a gépbe az orvos folytatja az élesztést, már felszállás közben is.
Na félúton éledezik a beteg. Először csak pislog, hol van, miért?
Mikor nagyjából észhez tért, kérdezik, tudja e honnan hozzák és, hogy ott mi történt.
Pár pillanat után ealtorzul a feje és kezd borzalmasan szidni valakit.
-Megölöm azt a rohadt ribancot. Kitekerem a nyakát. A qrva anyját. Hogy nekem egy ilyen hülye pixát kellett....
-Na de uram. Kiről beszél?
-Kiről kiről? A feleségemről.
-Kiről kiről? A feleségemről. di robbant fel. Mi köze ennek a....
-Mi köze. Melós vagyok és gyakran olajos a ruhám. Mondtam a ribancnak, hogy ne benzinnel pucolja, inkább mossa ki rendesen. Ami benne marad fóót, le van xarva.
-???? És? Mi köze ennek ahhoz, ami történt?
-Mi mi? Megint avval pucolta és a benzint beleöntötte a budiba. Én meg dohányozni szoktam a budin. Rágyújtottam és az égő gyufát bedobtam a tököm mellett a budiba.
Kálmán bácsi, (gondolom a doki is) úgy röhögött a maradék úton, hogy a könnyektől, alig látta az iránytűt.
-----------------------
Egyszer Esztergomban összetörtem egy Esztergomot. Az első egy város, a második pedig egy repülőgép, amit ott gyártottak.
Bár típus vizsga volt, gyakorlatlanság, ismeret hiány is közrejátszott, de egy kicsit én is elbaxtam.
Mindegy na. Összetört a reptér szélén. Nagy nehezen kikecmeregtem, a romokat leporoltam magamról és kezdtem vizsgálni, egybe vagyok e? Megúsztam. A gerincen mellett volt egy ovális, nem vészes lila folt.
Akkor Kálmán bácsi már hatóság volt. Ő jött helyszínelni.
-Na mi van kis Roszkos? Mit műveltél?
Szabó Miki bácsi ott kőrözött, hogy ez skandalum.
-Idejönnek vendégségbe és avval kezdik, hogy rögtön összetörik a repülőinket.
Ő csinálta az elméleti típusvizsgám. 10 perc.
-Idejönnek vendégségbe és avval kezdik, hogy rögtön összetörik a repülőinket.
Kálmán bácsi fotóz, rajzol, kihallgat, (mindenkit) jkv-et ír.
A legjobb a konklúzió volt. Páran azt hittük, rossz a szemünk. Talán az archívumban még megtalálható egy pld. belőle.
Szóval!
Ha ilyen intenzíven megváltozik a szélirány, szélsebesség a felszállás és leszálláshoz behelyezkedés közben, típusrepüléskor, AKKOR az ISTEN PILÓTÁJA sem tud repülni.

Ennyi.

Check-list

Egy kis szösz. Jó, jó. Rövid lesz. De tanulságos is, kezdő pilótáknak a cseklist fontosságáról.
Anno, amikor a III. ker. bekerült az NB 1-be és még Tarlós is .... szóval normális volt, egy közös ismerős közreműködésével megkeresett, hogy a fantasztikus teljesítmény hatásának növelésére, minden meccs előtt műrepüljek kicsit a pályák fölött, ahol játszanak, pár perccel a kezdés előtt.
Végül is miért ne? A klubnak hasznos bevétel, én meg repülhettem, gyűjteni az óráimat.
Sorra jártam az összes pályát, vidékieket is, ahol játszott a csapat. Ha messze volt, a tankolás kis gondot okozott, mert ugye a műrepüléshez bizonyos maximált üza. mennyiség tartozik. Akkor még a Z-142 nem volt letiltva műrepülésről így a választás erre esett.
Általában vittem is valakit. Klubtagot, vendéget, aktuális feleséget, utánuk barátnőt..... mikor kit.
Misi bácsi tankolta mindig a gépet. Kiszámoltuk, hova, mennyi idő, az én stílusommal mennyit fogyaszt, visszafelé meddig elég, le kell e szállni tankolni hazafelé, ilyesmi....
Engedélyekkel nem volt gond, mert akkor más munkából kifolyólag minden tiltott légtérbe volt berepülési engedélyem és 50 m-ig műrep engedély.
Egyik alkalommal, saját pályájuk fölött (III.ker.) fölött kellett virgonckodnom. Megint volt utas, egy klubtárs, aki lelkesen örült. A gépet már órákkal előtte felkészítettem és várta az akciót az állóhelyen. Eljött az idő valamikor kora délután. Na gyerünk. Mivel délelőtt már repültem és az üzanyagot is beállítottam, a cseklistet kicsit elnagyoltam. Elstartoltunk. Éreztem, hogy....mintha... kicsit nehézkesen emelkedne, meg olyan lustának tűnt. Meleg van, híg a levegő, gondoltam balgán. Pár perc, megérkeztem a pálya fölé, szokásos bemutató. Magasról egy pördület dugó egy sturclooping, kicsit, nem nagyon, lejjebb mint 50 méter. Na ilyen szilvamag looping még soha nem sikerült. Mi van itt? Elfelejtettem repülni? Az orsót már nem is csináltam meg, mert valami nem stimmel. Vége a bemutatónak, látom állnak a középkezdéshez, menjünk haza. Na egye fene. Egy búcsúzó orsóval elköszönök. Rányomom a középkörre, emelem, pörgetem és megbolondult a szerkezet. a vezetett átment egy szétkent palástorsó szerű valamibe. Még háton, látom jön szembe az Óbudai szemétégető kéménye, de gyorsan. Sikerült, kikanalazni valahogy. Na. vízszintes szárny, habot lecsapom a homlokomról, az utason is látszik, gondolkodóba esett, döntését illetően. Mi a xar van itt??? Nézem műszerfalat, befejezve az elmulasztott csekklistet és... DÖBBENET. A póttartályokba üzemanyag van. Nem is kevés, Nem is egyforma mennyiség. A főtartályok, meg majdnem dugig. A qrva életbe. Én 15-20 litert tettem bele. Honnan a pixából került ebbe ennyi nyál? Kérdeztem hangosan. A srác mondja: Én tankoltattam meg, hogy neked ne kelljen.
De hát ma nincs is Misi bácsi. Kivel? Hát van itt még szerelő. Vele. Aki nem tudta, milyen céllal mennyi nyál kell, csak annyit, hogy a Roszkos messzire megy. Okolni nem okolhattam senkit, mert az utasom vitorlázó pilóta, szerelő nem tudta. Én mulasztottam el a csekklistet,
Nem sokon múlt, hogy mi beledöglünk a szemétégetőt meg lebontjuk.

Na akkor jó éjszakát.

Két vicc - két szösz

Na akkor, esti szösz -ök. Kettő is. Kicsit rendhagyó, mert mindkettő egy-egy vicchez kötődik. Szösz lett belőlük, mert életre keltek a rég-múltamban. 

1. A vicc.

Tóth bácsi gödi lakos fia Japánban kap munkát több évre és elutazik. A Papa elhatározza meglátogatja fiát, de fél a repülőtől és vonattal akar menni. Kimegy az állomásra a pénztárhoz és kér egy jegyet Tokióba.
-Ajaj, nem úgy van az. Én csak Moszkváig tudok adni. Ott kell majd megvenni Vlagyivisztokig. Ott már kérheti a Japán határig. Ott meg már egyszerűen vehet egészen Tokióig.
Na az öreg 2 hét alatt el is jut a fiához, jól érzi magát, de hát haza kell menni. A zasszony, a jószágok, a föld... miegymás már várja.
Infarktus közeli állapotban megközelíti a Tokiói pénztárat, hogy jegyet vegyen. A tolmácsgép segítségével kommunikál.
-Háááát. kérek egy jegyet a határig, majd ott aztán a többit.
-Miért? Hova utazik?
-Messze. Qrva messze.
-De hát hova?
-Gödre. Magyarország.
-Ok. De vigyázzon, mert van Göd felső és Göd alsó. Ön hova kéri? 

Fenti vicc ellenkező előjellel. 

A rádióban hallottam egy riportot egy fiatalemberrel, aki bizony lenyúlta az alábbi történetetünk. Jó régi és már hallottam mástól is.
Akkori munkahelyemnek volt érdekeltsége Kínában. Pekingben. Páran már voltak kint tőlünk. Sor került kollégámra és rám. Ő irtózott a repüléstől.
-Menjünk vonattal.
-Te hülye vagy. Mire kiérünk lejár az útlevelünk.
-Márpedig én repülővel nem megyek. Moszkvába is, máshova is csak vonattal mentem.
-Baszki. Nem is megy oda vonat innen.
-Kérdezzük meg.
Fatornyos falujában kimentünk a pályaudvarra én kaján vigyorral, ő komolyan.
Én meg se szólaltam. Kolléga:
-Kezét-csókolom. Mi Pekingbe szeretnénk menni. Tud jegyet adni.
-Persze. A nyugatiból indul, holnap után. Moszkvában át kell szállni. Běijīng Zhàn a főpályaudvar. oda érkezik.
De most nézem csak. Menjenek Vietnam felé. Olcsóbb és időben ugyanannyi. Hanoin át. Igaz ott a Ga Ha Noi pályaudvaron megint át kell szállni, de megéri.
-Köszönöm. Kérek két jegyet. Mennyi lesz? Ja és számlát is kérek.
-3980.- Ft. (Jó régen volt. Fél havi fizu) Tessék.
Én, részemről negyed óráig nem kaptam levegőt.
------------------
2, A vicc
Krapek bemegy a patikába óvszert venni. Gondolom ismeritek.
Suttogva kéri, mit akar, de az összes helyi erő ordítva közli a kollégákkal.
-3 db. koton lesz
-3 db koton fizet
-3 db koton kiad
Krapek izzadtan lealázva megy ki az ajtón.

Na akkor ez élőben.
Anno, 5 éves kiküldetésem töltöttem a Dojcse Dramatische Republik fővárosában, Berlinben. Mivel voltak Ny.Berlinben is a kiküldő cégnek érdekeltségei, egy idő után megkaptam az állandó diplomata ausweist. (átlépő útlevél) Ez persze ragyogó alkalom volt a belnémet kereskedelem általam történő fellendítésére is, no meg a haverok különleges vásárlási igényeinek kielégítésére is. Hogy mi mindent hordtam én át a Checkpoint Charlie-n csak a Jó Isten a megmondhatója. Régen volt, elévült, meg hasznot se húztam belőle, csak szerényen, vagyis lehet publikus.
A lakásom nagy elégedettségemre egy kisebb átjáróház volt. Többek között itthoni céges munkatársak, MALÉV-es barátok pilóta kollégák, amikor a paplanossal jöttek, (késő esti járat, 2 nap múlva ment vissza) nálam éjszakáztak. Nagy beszélgetések, röhögések jellemezték a hangulatot. Na meg a megrendelések,
-Tudnál holnap ezt-azt áthozni.
-Persze.
Na, az egyik megrendeléstől lementem hídba.
-Tudnál hozni narancsízű kotont?
-Hogy mit?????
-Azt. Állítólag ott lehet kapni.
-Na jó, de..... mindegy, megnézem.
Másnap átröppenek, és irány egy patika.
Nem sokat, mindössze 1 órát álltam a bejárat előtt, hogy miként adom elő, mit akarok? Ilyen Candy Camera show érzésem volt. Biztos több helyről figyelnek és a fél világ rajtam fog röhögni, mert kizárt dolog, hogy ilyen létezik.
Na mindegy. Próba - szerecsen. Nem a nyelvi nehézségtől féltem mert akkor már jártam a Humbold egyetemre, TIT alapon, a Kereskedelmi Kirendeltség ajánlására, valami közgáz diploma megszerzése miatt.
A tény idegesített, hogy mit akarok....Attól tartottam, röhögőgörcs kíséretében fognak kivágni, mint elmebeteget. Amit előadtam, kb. így hangzott magyarul:
-Jó napot. Izé.... Szóval... Óvszert szeretnék venni. Na de.... Létezik e pl. olyan.... hogy mondjuk... rá, narancsíze van?
Pfhűűűűű. Ez kijött.
Hölgy rám néz.
-Persze. De van banán, alma, ananász ízű is.
-Tessséééék? Ez biztos?
-Most akar venni, vagy csak kíváncsi?
-Igen kérek. De ha kérdezi valaki, engem nem is láttak.
2 x 5 db-os kiszerelésben magamhoz vettem, kifizettem és izzadó hámlokkal kimentem.
Persze átadtam megrendelőnek, viszont napokig-hetekig gondolkodtam a következő dilemmán.
1, Ha céltudatosan, rendeltetésszerűen alkalmazzák, NEM MINDEGY, MILYEN AZ ÍZE?
2, Ha nem úgy, akkor meg minek használják?
Ezekre a dilemmákra a mai napig nem találtam értelmes magyarázatot.

Most nehogy egy vulgáris magyarázat áradat induljon. Csak a szösz miatt meséltem el.

Hogy nem lett diplomám?

Hogy nem lett diplomám, amikor szerettem volna? 

Szösz.
Gyerekkorom óta foglalkoztam elektronikával. Mindennel, ami evvel kapcsolatos. Erősítőket, puskamikrofont.... stb. Építgettem már általános és középiskolás koromban. Evidens volt, hogy a kitérők után, (szerszámkészítő, vegyipari technikum, amik szintén érdekeltek) a Kandóba jelentkeztem. Írásbeli az értesítés alapján kiváló lett, behívtak szóbelire. Ahogy éreztem, az is sikerült, bár szakmai kérdések alig voltak. Pár nap múlva, jött az értesítő, nem vettek fel. Persze meg is lepett és elkeserített.
Bementem a tanulmányi osztályra, valahol a Kolosi tér környékén volt.
Kérdeztem, hogy ha 20 főt vesznek fel, hogy lehet ez. Ennyien voltak jobbak nálam?
- Hááát igeeeeen. Jött a válasz.
- De az írásbelim kiváló lett. A szóbelin a fizikai előadó csillogó szemmel érdeklődött a puskamikrofonomról. Úgy érzem, ennyivel több Einstein nem lehet egy hazában.
- Iiiiiigen. Ezekkel nincs is semmi baj. Nagyon jó pontszámokat ért el. De vannak, akiknek megdobta a pontszámát, más dolog.
- Mi a franc számított még?
- Amikor beadta a jelentkezési lapot, volt egy rublika, ahol szerepelt, hogy családtagok, felmenők munkásmozgalmi múltjáról kellett nyilatkozni. Maga azt kihúzta.
- ??????
- Vannak sokan, akik nem. És ez hozott annyi pontszámot, hogy.......érti.....nem?
- Nem. Igaz, hogy a nagyapám harcolt-repült Spanyolországban. Kapott is érte, valami Losonczytól '63-ban valami plecsnit, de ennek mi köze a felvételihez?
- MICSODA??? Tényleg? Adok új jelentkezési lapot. Azonnal töltse ki. Ezt írja be. Szerintem lesz annyi pontja, hogy azonnal felveszik.
- Hmmmmmm.
Tudja? A nagyapám seggét ott szétlőtték. Alig élte túl. Az én diplomámat, amit kaphatnék, nehogy már az ő múltja döntse el. Szerezzen maguknál diplomát, akinek 7 anyja van. Menjenek a pixába.
2 év múlva jelentkeztem a BME-re. Azon a lapon nem volt ilyen rubrika. Horpácsi Józsi hozta el, aki ott is dolgozott és halálra röhögte magát a történeten. Szegény, már ő sem él. Szabókámmal haltak repülőhalált egy baromság miatt.
- Apám. Nehogy már ne szerezz diplomát. Töltsd ki, add be. BME Villamosmérnöki kar.
- Jó.
Megfejeltem még a műszaki tanári szakkal és had szóljon.
Oszt meglett. Nagyapám, meg nyugodjon békében. Ezért nem neki kellett megküzdeni. A plecsnijét azért őrzöm. Bár erről is van egy jópofa szösz. Tévedésből kapta, mint később kiderült.

Filmforgatás Dunakeszin 1-2-3

A nagy érdeklődésre tekintettel, még egy-két szösz a zónából.

1, Amikor Kaszás Géza, illetve dublőrei Nándi és/vagy Gyuri próbáltak felmászni a Wilga kabinba, több kamerával filmeztek. Volt egy stráfkocsi a szárny alatt, egy mögötte, egy előtte 4-5 méterre hátrafelé filmezve. Persze ezek nem UAZ-ok voltak. Mindegyiken több millás kamera, operatőrök, segédek...... Mielőtt kezdtük a forgatást eligazítást tartottam a gépkocsi vezetőknek.

- Uraim. Ha valami gáz van, akkor OSZOLJ. Kifelé a szárny alól, aki elől van, az kotródjon el az útból, aki hátul, az qrvára fékezzen. Ha a motor itt, két három méteren, berotyog vagy leáll, minima 10 millát és 2-3 embert temetünk. Világos?

Azt mondták világos.

Nem történt ilyesmi, hála a Teremtőnek, de én csináltam egy tesztet, valóban értették-e? Mivel mindenkin volt fejhallgató a rep. frekire behangolt rádióval, így tartottuk a kapcsolatot a stábbal, az egyik próbafelvételen beleüvöltöttem a rádióba:

- Oszolj, GÁZ VAN!

Majd mindenki tudta a dolgát. Sajnos pont az nem, akinek a legfontosabb lett volna. Na melyik? Aki előttem robogott pár méterrel. Én csak azt láttam, hogy kigyullad a féklámpa és füstölgő gumikkal megáll. Én meg mögötte a légkapóval, 90-110 Km/h-val 2-3 méteren........Úgy robogtam át fölötte, mint kés a vajon. Tényleg. Utána számolgattuk, fordulatszám-sebesség vonatkozásában. Az egész miskulancia, kamera-2 operatőr-az egész Toyota átment a légcsavarkörön és egy karcolás senkin -semmin nem történt. Az operatőr látta a villanást az orra előtt, amit az egyik légcsavartoll csinált. A segédje a másikat. A sofőr csak simán összeszarta magát, amikor elrobogott 2 oldalt a 2 Wilga futómű.

Aznapra ÉN leállítottam a forgatást és elmentünk a büfébuszba, nagyobb tétel sör-Unikum elfogyasztása céljából.

2, Volt még egy ilyen sör-Unicumba fulladt forgatási nap. Gyuri bemászás után kicsúszott a gépből. Már magasan voltunk, vagy 10 méteren, így nem koppant a földön, mert volt egy biztosító kötél, ami a gépben volt rögzítve. Ezt a kötelet bemászás közben csatolta át. Előtte ezt a kötelet az UAZ-hoz biztosította egy ugyanilyen karabiner. Na akkor most mi legyen? Szerencsétlen ott lóg 2-3 méterrel a Wilga hasa alatt, a légcsavarszél miatt, esélye nincs, hogy visszamásszon...... Felemelkedtem 800 méterre és Tököl magasságában a Duna fölött sasszéztam fel-le, alapgázon. Pár perc múlva, megjelent 2 karomra hajló-hófehér-elgémberedett kéz az ajtónyílásban és nagy nehezen felhúzta magát, be az ülésbe. Visszamászott a mentőkötélen. Szó nem esett. A kocsmabuszban ugyan, megkérdezte:

- Te Karesz. Le tudtál volna szállni, ha ott maradok lógva és nem tudok visszamászni.?

- Persze. De én bíztam benned, mert ha nem, akkor a földet éréskor 75-80 km/h-val kellett volna futnod, hogy ne kopj el a betonon.

Ebből se lett pletyka. Ennyiben maradtunk.

3, Nándi ugrása-kiesése a repülőből. Ez Dunakeszin lett felvéve. Szabályzat szerint 800 méterről dobható ejtőernyős. Ráadásul Nándinak még le kellet vetkőzni esés közben, mert az ernyője az öltöny alatt volt. Naná, hogy ragaszkodtam a min. 800 méterhez. Mivel a földről is filmezték a kizuhanást, az operatőr mondta, hogy csináljuk alacsonyabbról. 2 óra rádumálás után engedtem 100 métert. Az is magas. Mondtam szó se lehet alacsonyabbról!!!! Jön Nándi:

- Baszki, Menjünk le 600-ig. Az előbb is 400-on nyitva volt az ernyő. Meg emelik a gázsit is, ha megcsináljuk.

- Na ok. De ha valami bajod lesz, agyonütlek!

Kiesik 600-on, én, ahogy szokás, egy félkör, hogy a nyitás rendbe volt e? Mit látok??? Egy fehér lepedő csomag, akkor csapódik be az Alagi major víztornya tövébe. 3-4 autó ezerrel robog a víztorony felé.

Nem tudom leírni, mit éreztem. Kétségbeesés, borzalmas érzés, hogy belementem egy baromságba, elveim ellenére. És, hát Nándit imádtam. Nagyon jó barátom. Lehet, hogy csak volt és én öltem meg.

Nem is tudom, hogy szálltam le? Valahogy becsapódtam. Odagurulok a ház elé és nem mertem kiszállni. Csak őrlődtem és gondolkodtam, mekkora marha is voltam. Aztán kiszálltam és hallom a ház halljából hatalmas röhögések hallatszanak. Ezek még nem is tudják.
Pár perc múlva, nagy levegőt véve belépek a hallba. Nándi ott a hall közepén, egy 2 lepedőnyi ernyődarabbal, hangos szájjal mesél és mindenki röhög. Én még embert nem csókoltam úgy össze-vissza, mint akkor őt.

Kiderült, hogy nyitás után a főernyő összegabalyodott, nem nyílt. Azonnal eldobta. Kioldotta a mentőernyőt, nem is tudtam, hogy abba csomagba az is van, egy zsákba csomagolva a főernyővel. Kb. 30 méteren be is lobbant, kettőt lengett jobbra-balra, lefékezve Nándit és a MALÉV ház hallja előtti teraszon földet ért. És ezt pár perc múlva, röhögve meséli.

Hát ilyen volt Nándi. Nagyon szerettem.

Születésnap

Nagyon szépen köszönöm Mindenkinek a jókívánságokat, akinek eszébe jutottam. Rengeteg magán csetet, nyílt választ kellene írnom, de a mai nap, a szüli...., a takarítás jegyében zajlott és totál kifáradtam. Mivel maximalista vagyok ablakpuculás is volt. Közben beugrott egy szoljanka, gyors ebédként. Fantasztikus lett.
Hajnali fél 4. Akkor láttam meg a világot 65 éve. Pár éve elhatároztam valamit, amit sajnos már második éve nem tudok megtenni. Azt döntöttem, hogy a születésem pillanatát, minden évben a levegőben töltöm. Ment is ez egészen tavaly előttig. Jött ez a fránya betegség, kórház, miegymás és már második éve kimaradt. Felébredtem én ma is 3-kor, de mivel csak egy seprűm van, boszorkány meg nem vagyok a mai repülés is kimaradt. Igy csak hanyatt fekve filóztam egy órát az élet értelmén és hogy lesz e ez a nap megint olyan mint ez előtt 2 évig. Döntöttem. Akarom. Állítólag az már fél siker, ha akarom. :-) Bocs. Inkább szeretném. A fél 4-es repüléseim egyikéről lett egy pici szösz is. Tessék.
Mivel nem szoktam nagyon szabálytalankodni, max. akkor, ha rajtam kívül mást nem veszélyeztet, ezeket a repüléseket is be szoktam adni a repbejre. Általában este, hogy kora reggel, 3 órakor ne kelljen csesztetni Őket. Ennek ellenére nem nagyon terjedt el, hogy a Roszkos júl 9-én ilyenkor repülni szokott. Lehet sokan csak simán egy feladatnak tudták be. Na akkor is hívom a tájékoztatót, annál is inkább, mivel nem messze voltam egy olyan reptértől, ahol katonák szoktak éjszaka is dolgozni. Lediktálom a plan-t. Útvonal semmi, légtereket nem nagyon érintek. Viszont a Hmax-ra a szolgálati csúcsmagasságot kértem. Várok. Mivel ismerős volt, rákérdezett,
-Mi a pixát csinálsz ilyen kora hajnalban? OTT és ilyen magasan.
Hirtelen nem jutott eszembe más, mint egy standard szöveg. -Turisztikai célú repülés. Mondtam nem túl meggyőzően.
-Bakker. qva jó lehet a csaj, ha ilyen korán hajlandó vagy felkelni és kilyukasztani az eget. Na szólok a kotonáknak, hogy hajnalban kerüljék el azt a környéket, mert igen fontos kiképzési feladat zajlik.
És hangos röhögés a háttérben. Mit tehettem? Ráhagytam és elröhögtem én is magam. Nem adott rossz ötletet, amit máskor be is váltottam.

Dupla vontatás

Mi is jár a fejemben? Egy réges régi repülős szösz.
Bulgáriában Shumen városában rendezték valahanyadik Szoc. Országok Női vitorlázórepülő versenyét. Igen!!! Volt ilyen. A Magyar csapatot 3 kiváló vitorlázórepülő hölgy képviselte. Csekélységem pedig egy motorosgép, egy lengyel bringa nyergében vontattam. A terepvontatás anno és az óta is egy kényes kérdés volt - van és lesz. Arról van szó, hogy amelyik gép nem ér haza, és terepen kényszerül összeérni az árnyékával valahogy haza kell vinni pilótástól. Vagy szétszedve szállítókocsin vagy ha a terep alkalmas rá, az ország légügyi szabályai és a pilóták képesítése megengedi, motoros betegággyal haza lehet vontatni. Nos egyik leányunk leszállt terepen. Bejelentkezett, vontató gépet kért, mert jó a terep. A mai napig nagyon jó barátom. Minap nosztalgiáztunk felelevenítve az akkori emlékeket. Innen a szösz.
Lévén én egyedül terepvontató pilóta, rám hárult a feladat. Nagynehezen megtaláltam a terepet és leszálltam mellé. Akkor láttam, van a terepen egy másik gép is. Egy Bugger pilótalyány. Kérdem tőle oroszul, Kak gyéla? Csto tü hocses? Vhogyit v pari? (Mi ujság? Mit kérsz? Párosod van?)
Net. U menja net. Mondá mosolyogva. (Nekem nincs.)
Kicsit gondolkodtam.
Akkor most lesz. Én nem jövök vissza ide még egyszer. (Vpredy butyet. Ja ne bozprasoj iscso raz) Ladna? (Rendben?)
Kiscsaj átesett egy enyhébb infarktuson, mert parancs az parancs. Mellesleg egy csinos vagy 180 magas karcsú leányzó volt. Mint utóbb megtudtam az állami együttesben énekelt szopránt. A verseny után bejártuk fél Bulgáriát koncertek ürügyén.
Elmagyaráztam a lényeget. A hosszú kötélen lesz. A másik vitorlát itt kell látnia a dekken a horizonthoz képest, a motorost meg kicsit lejjebb, közvetlen a horizont felett. ITT! Jaszna? (Világos-érted) Szigetelőszalaggal bejelöltem a pozíciókat.
-Ja dumaju.Ja Vizsu (Azt hiszem-gondolom. Látom)
Mint szakember vontató pilótának a kabinban mindig van öcsi kötél és páros kötél a hozzátartozó cuccokkal. Az öcsi kötélről ami max 5 m. hosszú, majd egy másik szöszben.
Felakasztottam a csajokat, Eléjük álltam légcsavarszéllel megfújva felvették a szárnyvéget és simán hazarepültünk a reptérre. Szvetlana a Bolgár leányzó egy üveg Pliska konyakkal szentesítette a tanfolyamot a sátortábor oltalmában. Az ottani reptér pk. lekapott a 10 körmömről, hogy náluk nincs páros terepvontatás a szabályzatban.
Mit lehet erre mondani?
-Háááát... Eddig. És mostantól?

Eddig a szösz.
Egyébként lányaink nagyon szépen szerepeltek és Szvetlana gyönyörű volt. :-)

Laci bácsi

Akkor egy kis laza szösz.

Laci bácsi. Ősz, öreg, (mondom én majd 70 évvel :-) ) kicsit rafinált,

cukorbeteg, alultáplált, feledékeny, ezernyi apró bajjal. mellesleg sérvműtétre beutalva. A kerekes oszlop amire felaggatják a zacsikat, úgy nézett ki mindig, mint egy gazdagon díszített karácsonyfa.

Mániája volt a büfé. Állandóan oda járt, csak mindig meg kellett kérdeznie: Hol is van? Amikor én mentem mindig megkért, hozzak csokikát, kávét, édes kekszet.... Szóval mindent, amit nem lehetett volna ennie

Na szóval. Vagy a rohamlukon ücsörgött, vagy a valamelyik nyitva tartó büfét kereste. Természetesen a cukorbetegsége miatt állandóan lecseszték, mert amikor rákérdeztek mit evett, megmondta, hogy 2 csokit. Jaaa igen. Meg egy kis édes kekszet.

-NA DE MAGÁNAK NEM SZABAD!

-Na de finom és szeretem.

Slussz.

Kevesen tudták, párunknak tűnt fel, hogy a kórházból meg lehet lógni. Volt egy nagykapu, amin át, hozták vitték a szemetet, kellékeket, szennyes - tiszta ágyneműket.

Kisasszerolta ő is, hogy van egy nyomógomb, aminek a megnyomása után egy női hang:

-Igen

-Hevemzsebcse zsevemcse beszólásra kinyitották a kaput. Azon túl a kórház másik szárnyába lehetett jutni, onnan meg, mivel egy rendelőbe is vezetett út, akár az Üllői útra is.

A rendelő felé volt egy hosszan nyitva tartó büfé, ahol mindent lehetett kapni, amit ő nem ehetett. Ez volt a kedvence. Csak ugye a feledékenység rossz dolog ilyen bonyolult útvonalnál.

Természetesen mivel állandóan csordogált bele ez - az tolnia kellett a kerekes oszlopot is.

Na mi történt??? Igen. Elszabta a kurzust, nem vitt térképet, GPS-e sem volt Eltévedt és kiballagott az Üllőire a karácsonyfával. Végképp elvesztve a fonalat ott botorkált már a metró lejáró környékén és mindenkitől kérdezte, hol a büfé?

Volt aki röhögött, szörnyülködött, meglepődött állítólag, de különösen nem foglalkoztak vele. Egy rendőrautónak tűnt fel a szokatlan jelenség. Valamiből sejthették, hogy valamelyik kórházból való, Van ott vagy 5-6 bejárat 1 km-es távon. A lényeg, hogy visszakerült, -hozták. A nővérek, dokik pacemakerében kicserélték az aksikat tartós elemre, Laci bácsira gályarab láncot szereltek vasgolyóval a karácsonyfáról leszerelték a kereket, az ágyát lehorgonyozták, mert hogy az is gurulós.

Utána már csak én hordtam neki a csokikát, kekszet.... ilyesmit.

Vidáman sok csokival ment haza, műtét után.

Nyugodalmas jó éjszakát.

A. Zoli ébredése

Valamelyik csatornán, megy a háttérben, A bosszúálló v. mi.. című húgyagyú akció film. Bár szerepel benne Sandra Bullock, aki legkedvencebb színésznőm. Egyszer még régen, nem túl józan este után, fél éjszakát nyomoztam a telefonszámát, hogy megkérjem a kezét. Nem tudom ki, de, VALAKI, hajnalban, röhögve nemet mondott. Nem tudja, mit vesztett? :-) Tény, hogy az akkori, még analóg táskányi mobilom számlája az egekig rúgott. És volt jó pár, Virginiai telefonszám a listán. Na de nem is ez a szösz lényege.

A fenti húgyagyú filmben valakit jó pár évre lefagyasztanak és utána, mint a régi világ csendőre, valami rendet akar csinálni.

Erről a lefagyasztásról, eszembe jutott egy tizenvalahány évvel ez előtti szöszöm, amit akkor, szerintem nem mondtam senkinek. Matatás az archívumban, ÉS, meglett.

Jó nagy ökörség, de akkor jól esett ez is, mint marhaság, amit elkövettem életemben.

--------

A. Zoli ébredése.

Mint bizonyára tudjátok az Irigy Hónaljmirigy egyik oszlopos tagja, Zoli autó-balesetet szenvedett tavaly. Papáját a Budaörsi reptérről ismerem.

Ő maga földim, régen ismerem már, és pár cimborájával, nem csak mirigy tagokkal, rendszeresen látogatunk egy helyi becsületsüllyesztőt. Izé... kávézót.

Elképesztő humora van, mióta ismerem.

Mivel balesete súlyos fejsérüléssel járt, orvosai úgy döntöttek mesterséges kómában fogják tartani, amíg EEG-je és egyéb eredményei ezt kívánják.

Még mindig kórházban van, így nem írhatom meg melyikben, de nincs messze tőlünk.

Az ébresztés előtt pár nappal megjelent az egész szakosztály törzshelyünkön, hogy a régi cimborát, amúgy Hónaljmirigyesen kellene fogadni. Nem tudtuk mire gondolnak, de rám esett a választás, (akkor kezdődött stentori hangom kialakulni egy gégegyulladás miatt) a köszöntő elmondására.

Első nekifutásra nem igazán értettem, de belementem a játékba. Még kijelöltünk pár embert és kezdődött a játék.

Már könnyen írom le ezeket, mert guruló ágyára a felszerelt villanymotorokkal csapatni akar egyet az utcán is.:-)

Szóval pár nappal az ébresztés előtt, kicsit át lett alakítva Zoli szobája. A fóti filmstúdióból berendezők, díszletesek jelentek meg, és steril ruhákban, fertőtlenített, anyagokból egy 23. sz.-i kórtermet fabrikáltak. A plafonon, falakon zöld, kék és piros színű folyadékok cirkuláltak üvegcsövekben, időnként gőzt, buborékot szabadítva fel.

Az ágyra, üvegbúra került, és át lett alakítva nyomógombokkal vezérelhetővé. Természetesen fekvőhelyzetből. Mindenfelé fények villództak, és sehol egy lélek. Se, nővér se ápoló. Ablakok eltakarva, ajtóról kilincs leszerelve. A padló arany sztaniollal beburkolva.

Az ébresztés napján, megjelent a filmstúdió 2 maszkmestere és megkezdődött a nagy átalakítás. Régi ismerősöm a két fantasztikus hölgy, akik maszkíroztak engem, mint kaszkadőrt a Veszélyes zóna (The zone) című agyhalott koprodukciós akció filmben, valamikor '90-es évek közepén. '95

Ősz bozontos szakállak, ráncos bőr, ritkuló haj, vagy teljesen kopasz fej került mindenkire. Volt, aki sántított és botot kapott, volt, akit tolószékben (teljesen automatizált, villanymotoros persze) teljesen átcicomázva a modernkor jegyeivel.

Beszélnem nekem kellett, mert a hangom akkorra már olyan volt, mint egy kivénhedt vénemberé.

Kitaláltunk új szavakat. Olyat, mint pl. a HOZI. Ez egy automatikus villanyautó, ami a taxit helyettesíti. Az útburkolatok alá helyezett hálózatról működik és beszállás után be kell mondani az úticélt, majd a járgány elvisz odáig. Nincsenek balesetek, mert olyan a közlekedésirányítási rendszer, hogy ezt meg tudja akadályozni.

KÖZI. Ingyen van minden. Állampolgári jogon jár minden élelmiszer. Csak a narancsért kell fizetni, ki tudja miért? Újra kommunizmus van, mint politikai rendszer, de már nem piros csillag a jelképe, hanem zöld kereszt a közepén Lenin fejjel.

Meg egy csomó baromság. Majd meglátjátok, halljátok.

Nos. Miután látszott a monitoron, hogy Zoli kellően kicsodálkozta magát az átalakított betegszobán, szépen bevonultunk.

Persze első pillanatra nem ismert meg senkit. Amikor megszólaltam, bágyadtan rám nézett és azt kérdezte. Ki ez a fasz?

Amikor leesett mondataim értelme, akkor egy kicsit kimeredt a szeme és elkezdte a plafont vizslatni.

- Szervusz Zolikám. Úgy örülünk, hogy 35 év után végre felébredtél. Már azt hittük, mindannyian el fogunk távozni az élők sorából, mire lelket tudnak beléd verni. De hál Istennek az orvostudomány mostanra odáig fejlődött, hogy vissza tudtak adni Téged nekünk.

Itt kezdett el gyanakodni. Na nem a valóságról, hanem ki lehetek.

-Jézusom. Karesz. Veled mi történt?

-Semmi különös. Megöregedtem. De Te, hál Istennek, alig változtál valamit. 35 évig aludtál, és mintha semmit nem fogott volna rajtad az idő.

Szép lassan, már más tekintettel figyelte a többieket is. Felfedezte Mariannt a (akkor) 38 éves gyönyörű korcsmáros asszonyt, aki mostanra nyugdíjas korú öreg nénévé változott.

A Mirigyeket, többieket. Simi-t, aki jól menő lakatos volt és 31 éves síelni, vitorlázni járt akkor, és most bottal jár.

Na itt suttogta szólt az egyik szintén beöltöztetett doki, hogy most kellene abbahagyni, mert rögvest újra kell éleszteni, megint a beteget.

De már láttuk, hogy nagy baj nincs, mert kérdezősködni kezdett. Persze a család.

Hát sajnos már nem tud mindenki bejönni, mert hát ugye a kor.... Meg miegymás.

Az összes poént nem akarom lelőni, de lett legalább 2 órás beszélgetés belőle, ahol végig mndent elhitt. Azokat az elképesztő baromságokat is, ahol magunkat összekeverve, logikai bukfenceket követtünk el. Megmutattuk, hogy kell kezelni az automata ágyát, mi mindenre számíthat kint az utcán, stb.

Az a kis település, ahol elaltatták, mára virágzó metropolis lett, rakétakilövővel, Anettkát innen lőtték ki a Zűrbe és ott maradt egy marslakóval. Ma is él, ha meg nem halt.

A gondot végül is az okozta, hogy ebből hogy másszunk vissza. Szinte már mi is elhittük, amit mondtunk.

Az első pillanatokban még küzdöttünk a röhögéssel, és kínáltuk az újfajta teát, amit valami kínai bióizéből csináltunk "és állítólag, még nem tudjuk..he he he" de állítólag visszaadja a férfiasságot, mert ugye, ilyen hosszú kóma után a franc tudja, működik e neki a cerka?

A visszakozást a végén egy addig szabadságon lévő ápoló csajszi oldotta meg.

Neki senki sem szólt. Felsikoltott, mikor berobogott, a kórterem és a mi láttunkon. Mert ugye a ruháink is, a kelléktárból, mintha az Orion űrhajóba érkezett volna.

Szóval Zoli újraélesztése az óta is tart, mert a röhögéstől majdnem leesett az ágyról. 

Hogy hova lettünk elküldve, azt most nem ecsetelem, a nyomdafesték miatt, de saját bevallása szerint 2 órán keresztül, úgy bevette az egészet, mint annak a rendje.

Az egészet megvágva, majd a TV-ben láthatjátok. Ha igaz. Bár vannak már most ellenzői, de párunk szerint k...va jól sikerült.

Egyelőre csak ennyi (vagy tán ennyi sem) publikus ebből. De le kellett írnom, mert grafomán vagyok és egyébként is, nekem tetszik. Gondolom Zolinak sincs kifogása.

2006, december.

Dilemmák

Mik nem kerülnek elő? Évekkel ezelőttről.

Van közöttük jó pár saját is. Garmadával találtam egy marha régi mentés alatt. Kis ízelítő:

Ne lopj, ne csalj, ne hazudj! A kormány nem szereti a konkurenciát.

Diplomata az, aki úgy tud elküldeni a francba, hogy szinte várod, hogy indulhass.

Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Kétféle ember létezik: az egyik mindig megmondja, mit gondol, (mint én is) a másiknak vannak barátai.

A Biblia arra tanít, szeresd felebarátod. A Káma-Szutra elmagyarázza hogyan.

Hogy lehet, hogy a téves szám sose foglalt?

Mit teszel, ha látod, hogy egy védett állat eszik egy védett növényt?

Ha vásárolok egy új bumerángot hogyan szabadulok meg a régitől?

Miért viselnek a "Kamikáze-pilóták" védősisakot?

A citromsavban mesterséges aroma, a mosogatószerekben

viszont valódi citrom.

Mikor az emberiség fölfedezte, hogy a tehén tejet ad, tulajdonképpen mit keresett?

Miért kell a WINDOWS bezárásához a "Startprogram"-ot használni?

Miért nincs egér ízű macskaeledel?

Vajon az analfabéták örülnek-e az ABC-tésztának?

Na ebből elég. :-)