Három történet

Három történet, amiről abban az időben nagyon hallgattunk, mert hihetetlen hogy ilyen eset is előfordulhatott.

1. 1972-ben egy hétvégén a pilótám haza utazott Én meg ott maradva heti ápolást olaj cserével egybe kötve végeztem egyedül a "halaspusztai" repülőterünkön. A gépet ezek után lemotoroztam majd a motor leállítása után újból átnéztem a motorteret, ahogy illik. Mivel fékbeállítást is végeztem ezért gurulással -fékpróbával terveztem leellenőrizni a munkámat.
Féktuskók el- farok futó lekötés eltávolítva-És itt kezdődött történetem azzal, hogy az ismételt motor indításkor a motor nem indult be a levegő rendszerben nem maradt annyi levegő hogy a motort átforgassa.
Levegő palackunk meg szintén le volt nullázva (a kenderesi bázisunkról hétfőre ígérték a cserét a benzin szállítmánnyal)
Nem volt mit tenni - vissza átforgatás - aztán maradt a légcsavarral való berántás művelete. (Ez egy veszélyes attrakció volt, de már volt benne gyakorlatom - de mindig lekötött gépnél)
A légcsavart beállítottam berántási pozícióba- a kabinban a gázkart sarcra (1200-1300 fordulatra) aztán hajrá. A motor beindult szépen vette a fordulatot Én meg kényelmesen elindultam, hogy a szárnyat körbe járva majd felmászok a gépre és a kabinba majd beülök.
A jobb szárny végnél jártam, amikor a motor hirtelen nagyobb fordulatszámra kapcsolt miközben a gép megremegve elindult majd gyorsulni kezdett - Én meg szedtem ám a lábaimat aztán ment a fogócska. Nemhiába, atletizáltam valaha - utolérve a gépet arra felmászva a jelentős légcsavarszél ellenében a kabinajtót feltéptem és behajolva a gázkart visszatettem alapra és ezt követően már be tudtam jutni a kabinba és gyakorolhattam ezek után a fékpróbát és gondolkozhattam mit úsztam meg.

2. 1973-ban az egyik pilótámmal (a repülés területén rendkívül nagy karriert befutott pilóta) történt a következő eset:
Váltószerelőként a gépet reggel előkészítettem lemotoroztam aztán mivel a szállásunk itt is a közelben volt a gépet okmányilag átvette a kolléga és a megbeszéltek szerint Én előre mentem egy másik jó 30 km-re levő repülőterünket berendezni. A terv szerint egy óra múlva majd kisétál a géphez azt beindítva és átrepül az általam már előkészített fogadó repülőtérre.
Várom-várom, de a megbeszéltek szerint nem jön. Már azon a határon voltam, hogy indulok vissza, mert valami nem gömbölyű. Aztán hallom ám a gép távoli hangját.
Leszáll a kolléga majd mondja: Képzeld Feri eltoltam az indítást nem maradt levegő ezért berántottam. Sajnos aztán elszaladt tőlem a gép. A füves repülőtérről kigurult az ott levő nagy paprikaföldre és majd nagy köröket írt le. Egy darabig nézte a kollégám, hogy mi lesz aztán úgy döntött, hogy Ő is fut egyet. Miután gépünket sikeresen utolérte és nehezen, de bejutott a kabinba visszagurult a füves területre és majd felszállt, ill. megérkezett. Ekkor elmondtam neki, hogy nem ez az első eset nyugodjon meg - egykor hasonló esetem már nekem is volt.

3. Szintén 1973 egy másik helyen nevezetesen Állampusztán a rabgazdaságban dolgoztam, mint váltószerelő és FELÜGYELŐ ÚR volt a megszólításom a rakodó rabjaink által. Ezek kétágú létráról töltötték az 50 kg-os műtrágyás zsákokból a ganajt a gép tartályába hihetetlen gyorsan. Előfordult néha hogy napi 60 felszállást végeztünk (30 tonna) és ezt 10 emberrel végezték. Ezért mindennapos fürdési lehetőség 1 doboz cigi fejenként és tiszta munkaruha-rabruha lett nekik kiharcolva a pilótám által.
Mikor ide kerültem - átrepültem váltógépemmel - a másik gép állandó szerelője az ápolásra előkészített gépét ugyanúgy indította, mint én egykor Szeghalmon. A gép itt is elfutott és egy rövid vágta után fennakadt a közeli árokparton de olyan szerencsésen hogy csak a mezőgazdasági szóró cső sérült. Azt meg mi megjavítottuk hegesztéssel így rajtunk kívül az esetről más nem tudott a pilótánkon és a rabokon kívül.

Ui .Minden kedves történeteimet olvasómnak Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok!

Kaposújlaki történet

(+Skrach Imre oktatónk emlékére) 1971.)

Három emlékezetes átrepülés

Három emlékezetes átrepülésünk RNÁ időszakban a sok közül.

I.1972. Börs - Nagyréde - Szeghalom útvonal 200 km

+Kécsán Janival kaptunk egy repülési feladatot, hogy vigyünk egy Z-37 tip. gépet Csík Jenő brigádjához Nagyrédére. Ott átültünk az 53-as brigád gépünkbe HA-MGF (Jenőék ezzel dolgoztak egy hétig) aztán felszállva irány Szeghalom. Kb. 15 perce repültünk (Én a KUTYAÓLNAK becézett szerelő helyen háttal ülve a menetiránynak) amikor egyszer csak János a nagy zajban hátra kiálltja, hogy : BE SZ.RT AZ AD-50 (levegőnyomást szabályozó szelep) ÉS MÁR 80 ATMOSZFÉRÁN ÜLSZ!!! Az ülésem alatt volt a levegőpalack. és üzem közben max. 50 atmoszférát tart. Hogy el ne "szálljak" vagy hogy a férfiasságom is megmaradjon János úgy döntött, hogy a parkoló fékkapcsolóval igyekszik a nyomást csökkenteni aztán végig az egész úton jó sokáig azt hallgattam, hogy: PSZi- PSZi-PSZi. (Kis levegőszusszanások) Aztán szerencsésen megérkeztünk -leszálltunk, de Jánosnak IZOMLÁZA lett a fékkar rengeteg ki-be kapcsolgatásától.

II. 1975. B.örs - Szentegát útvonal 240 km

Az átrepülést Schottner Árpival végeztük HA- MMW géppel és azt tudni kell, hogy abban az időben úgy indultunk el hogy az induló és fogadó repülőtéren az időjárás megfelelő volt repülésre. De útközben néha meglepetés ért minket, mint pl. esetünkben, mert kaptunk egy hatalmas zivatart hiába kerülgettük csak bele keveredtünk, aztán úgy esett az eső mintha dézsából öntötték volna látás előre nulla. 200 méteren repültünk alattunk sűrű erdő jó magas fákkal. A Kamov bírta a terhelést ment- ment - nekem akkor nőt, nagyot a szememben ez a technika. Szerencsére a jégesőt megúsztuk aztán kiérve a front zónából átmentünk gyönyörű napsütésbe de már azt sem tudtuk hogy hol is vagyunk. Közelben település, sehol de egyszer csak ott a távolban egy nagy tó volt látható.. Ahogy közeledtünk fele már nagyon szabályos téglalap alakú volt, amikor Árpi HÁT ÉN EZT NEM HISZEM EL majd kis káromkodással aláfestve átvitte a gépet gyors süllyedésbe és a bokrok magasságában igyekeztünk eltűnni-, mert hát nem a taszári katonai repülőtér betonját néztük távolról tónak. Miután megérkeztünk Szentegátra és leszálltunk és a megérkezésünket jeleztük a diszpécsernek (Szandavárynak) Képzeljétek mi volt az első kérdése? . - NEM JÁRTATOK TASZÁR TÉRSÉGÉBEN?
Miután a szánom bánom válasz megkapta: AZÉRT MERT FELJELENTETTEK TITEKET A KATONÁK. Hát ilyen eset is előfordult néha- ami negatív pénzjutalommal járt.

III. 1975. Budaörs - Mozsgó útvonal 240 km

A 114-es brigád állandó gépe HA-MMW 100 órás ápoláson volt. Jómagam előkészítettem a szokásos átrepülésre. A repülést végrehajtó pilótával személyesen eddig nem dolgoztunk-repültünk, de tudtam, hogy "kispados" állandó brigádból visszahívták. "(Rossz fát tett a tűzre)" Az eset után alapfizetésért repülhetett egy darabig un. gépkihordóként. Viszonylag jó időjárási körülmények között indultunk el a permetező berendezéssel felszerelt géppel, de a jelentős szembe szél a repülési időnket tudtuk, hogy növelni fogja. Megjegyzem 650 liter benzinnel (tele tank) indultunk. Pusztaszabolcs térségében repülve mondja nekem - Figyusz - Én itt voltam valaha a környéken gyakornok és mivel erős a szél nem dolgoznak- ott áll a gépük látod? Laci meg biztosan horgászik-nézzük már meg. Hát meg is találtuk - már messziről integetett nekünk egy tópartról. Odafüggeszkedtünk fölé üdvözlés képen - Én még integettem is neki, de aztán látom ám hogy a pecabotok - horgász cuccok rendeződnek- repülnek egy kupacba. Ennek fele sem tréfa gyorsan tovább is álltunk - miközben mondtam is neki - Nem fogsz dicséretet kapni, ha majd találkozol a Lacival. Aztán az átrepülési magasságot tartva szerintem már Szekszárd térségében járhatunk, amikor a kolléga megemlíti, hogy itt a közelben él a menyasszony jelölt és annak szülei - és ha már itt vagyunk, nézzük már meg őket. Egy falu szélén az utolsó házak egyikében éltek a leendő rokonok így az épületektől jó 100 méterre levő domboldalon ott egy friss szántásba leszálltunk. Ő kiszállt majd elment üdvözölni a rokonokat - Én meg az egyre süppedő puha talajban az egyre jobbra dőlő gépet igyekeztem nagy fordulatszámon megtartani, hogy fel ne boruljon. (Függeszkedő gyakorlatokat már az állandó pilótámmal, Bercivel többször végeztem, de egyedül eddig nem függeszkedtem - mindig ott volt mellettem.) Most éles helyzetbe kerülve megmondom őszintén szakadt rólam a víz és bizony hosszú időnek tűnt mire a pilótám visszajött. A leendő rokonok házi kolbászt- friss kenyeret pakoltak nekünk aztán miután sikeresen felszálltunk a hagyományokhoz híven egy búcsúkőrt egyben rácsapással befejezve folytattuk az útvonalrepülést miközben nekiálltunk falatozni.
Már a Mecsek közelében járhattunk, amikor a kolléga újból megemlíti, hogy itt meg a nagymamája él a közeli faluban, és ha már erre jöttünk öt is üdvözölni kéne. Nem vagyok Én semmi jónak elrontója akkor IRÁNY DARÁNY majd a falu fölé berepülve a nagymama házát megtalálva az felett (nádfedeles ház füstölő kéménnyel valószínű főzhetett) ott lassan haladva köröztünk, míg a nagymama ki nem jött. Miután kijött az udvarra integetett ám veszettül, de lehet, hogy - vagy az öklét rázta? Ezt nem tudom, de a későbbiekben úgy hallottam, hogy igaz vagy nem ebben nem foglalok állást - a kémény cső a konyhában szétcsúszott köszönhetően a rotor szelünknek és, korommal borította be a konyhát. Miután innen is elbúcsúztunk jött a Mecsek és ekkor váratlanul "nézd már" kaptunk egy piros tablójelzést a műszerfalon. A piros szín soha nem jelent jót, de ez kivételesen azt jelezte nekünk, hogy 53 liter (azaz ennyi benzinnel rendelkezünk még) "ha jó egyáltalán a műszerünk". Ránéztem a kollégámra láttam, hogy a homlokán izzadság cseppek jelennek meg. Az un. ZABSZEM REAKCIÓ nálam is beindult ám, hiszen a Mecsek legmagasabb pontja átrepülése még csak most kezdődött, na és a munkát végző brigádot még meg is kell majd találnunk. A pilótám ekkor úgy döntött, hogy a hegy átrepülését követően elhagyjuk a megadott repülési magasságot aztán lesz, ami lesz 300 méter talaj feletti magasságba emelkedve haladunk tovább.
(Lerotálunk, ha a hajtóművek esetleg leállnának) A kabinban ezután nagy csend miközben néztünk előre, a foncsorbetétes napszemüvegünkben - aztán végre nagy megkönnyebbüléssel folytathattuk a repülést, mert feltűnt a távolban a permetezést végző helikopter. Leszállást követően a diszpécser szolgálatnak lejelentettük, hogy megérkeztünk- megjegyzem már aggódtak értünk (a 3 óra 25 perc repült idő) alapján miközben a kolléga az erős szembe szélre valamint zivatarzóna kikerülése miatt a megadott útvonaltól eltérésre- eltévedésre és talán még LENINRE is hivatkozott. Én meg kíváncsiságból vödörbe leengedtem a gépből a maradék B-78 -as repülőbenzint:
a nyolc-(igen nyolc) litert!

Emlékezetes repülésünk után még az év folyamán dolgoztam vele két hetet mivel az állandó pilótám szabadságra ment. Rá szorgalmas jó repülőképességű munkatársként emlékezem - de a fiatalságunkra jellemző vagányság - vakmerőség sem állt tőle távol - mint ahogy a történetünk mutatja.Itt kezdődhet a szöveged. Kattints ide, és kezdheted is az írást. Porro quisquam est qui dolorem ipsum quia dolor sit amet consectetur adipisci velit sed quia non numquam eius modi tempora incidunt ut labore et dolore magnam aliquam quaerat.

Monotónia

1975. Július. 

A Bogdásai TSZ nél kezdtünk munkát új vegyszer-keverőkkel - rakodókkal. (földi lépcső) Általában Jómagam, mint repülésvezető is egyben - az új emberek kioktatását elvégeztem majd kijelöltem a FŐ CSŐVEZETŐT, aki majd a HONDA szivattyúnktól a hosszabb (15 m) vegyszer csővel besétál a helikopter alá (mindig hátulról) és a vegyszertartályhoz rögzíti azt egy csatlakozó fejjel. Honda vegyszer szivattyúnkat általában a segéd lusta szerelőm jelen esetben a FEFE (Pluhár Feri) kezelte.(Néha a traktorosokat is bevontuk kisegítőnek)
Kezdődött a munka és az első tíz munkafelszállás előtti teendőknél Én is ott segédkeztem- irányítottam, hogy szokják az emberek az új körülményeket, a nagy zajt a rotor szelet stb.
Aztán már az önálló munkafolyamat ment régóta, a FŐ CSŐVEZETŐ szaporán szedte a lábát vitte a csövet a géphez, de ekkor miért- miért nem- és hát neki ment a hátsó vezérsíkunk egyikének pontosabban az oldalkormánynak úgy lendületből. Meg is feküdt egyből, majd pár másodperc gondolkodás után felpattant a földről és gyorsan vitte tovább a csövet mintha semmi sem történt volna. Az eset után derült ki - véletlenül vettem észre, hogy "egyszemű" mivel az üvegszemét olyan jól álcázta a napszemüveggel.
Aztán már a délutáni órákban a 43-ik felszállásunk előtti vegyszertöltés javába ment, amikor Jómagam szokás szerint a géptől a gép bal oldala felől kb. 20 méterre állva jól rálátva a munkafolyamatra valamint a pilótára felemeltem a kezem és megigazítottam a sapkám.
(DE ÁLTALAM - KÉZJELZÉS- FELSZÁLLÁSI ENGEDÉLY- NEM TÖRTÉNT)
Erre váratlanul a pilótám a +Berci -nagy gáz (felpörgetés) és már indult-startolt is a gép. A fő csővezetőnk mivel nem tudta időben leválasztani a nyomócsövet pánikszerűen ügyesen elhagyta a munkahelyét. Én meg rohantam segíteni a FEFÉNEK mert Ő időközben gyorsan ráült a HONDÁRA, de azt már vele együtt húzta-vitte a szívó és nyomócsővel a helikopter. Mikor már ketten "ültünk" -álltunk-feküdtünk a HONDÁN és majd jó tizenöt métert haladtunk a gyepes területen pattogva, amikor végre a nyomócső a súlyunk alatt vagy más ok miatt elszakadt, de kb. 7 méter hosszúságú darabot elvitt magával a gép. Ez az acél drótos merevítésű cső aztán a gép alá belógva ide-oda csapkodott miközben a kolléga a vegyszerszórást végezte és volt elektromos vezeték is a művelendő táblában. Rakéta pisztolyunkkal, aztán lövöldöztem, mint a részeg COWBOY hátha észleli, hogy valami gondunk van.
(Tőlünk kb. 600 méterre volt a művelendő tábla - mi végig jól láttuk a hat perces munkarepülést, de a kollégám ugyanakkor valahogy nem észlelte jelzésem.)
Miután végre valahára visszaérkezett- leszállás után egyből motorok állj jelzést kapott általam aztán odamentem hozzá és:
GYERE, BERCI SZÁLLJ, KI AZTÁN NÉZD MEG MI IS TÖRTÉNT!
Miután körülnézett -tájékozódott azt mondta:
HÁT TE ADTÁL FELSZÁLLÁSI ENGEDÉLYT -hiszen JELEZTÉL NEKEM!
Aztán az időt visszapörgetve - rádöbbent -magába szállt és becsületére váljon TÉNYLEG KÉZJELZÉSED- NEM VOLT - MONOTÓNIA miatt pillanatnyi félreértés lehetett. Nagyon becsültem Bercit eddig is - de ezt követően még jobban. Nagyszerű igazságos kollégám volt a mozgalmas öt év alatt, amíg együtt dolgoztunk.
A cső ezek után toldással megjavítva majd a munka mehetett tovább, de ebből az esetből is levontuk a következtetést hogy a jószerencse mellettünk állt. (Nem az első, de nem is az utolsó volt)

1977. Augusztus. A következő "JÓ SZERENCSE" története:

20 perces átrepülést végeztünk Bercivel a HA-MMX gépünkkel, amikor 50 méter magasságban haladva a szép napsütéses időben egyszer csak lenéztem a földre az alattunk szaladó árnyék képünkre és mintha mozogna a jobb oldalon valami - olyan érzetem támadt. Gyorsan kinéztem a jobb oldali motorunkra és
MEGÁLLT BENNEM AZ ÜTŐ. Valóban mozgott szó szerint - UGRÁLT a hajtómű. Egyből odaszóltam Bercinek:

AMILYEN ÓVATOSAN TUDSZ, AZONNAL SZÁLLJUNK, LE - MINDJÁRT ELHAGYJUK A JOBB OLDALI MOTORT!

Válasz : ITT VAGYUNK 2 KM-RE A LESZÁLLÓHELYTŐL - ADDIG MÁR KI KELL HOGY BÍRJA - HA EDDIG BIRTA - NEM HIÁNYZIK MOST NEKÜNK EGY ESEMÉNYVIZSGÁLAT.

KIBÍRTA!!!
Miután az újabb "Jó szerencsével" megérkeztünk majd egyből a motor kiburkolva és a hiba behatárolva. A központi rekesznél a motort tartó négy bekötővasalás fülek közül az egyik fül (esetünkben az első egyben alsó) eltört. A javításhoz szükségessé vált lemezes szakember (pléh harkály) segítsége is Budaörsről.
A későbbiekben a fülecske még egyszer eltört az év folyamán, de akkor már a motorindításnál egyből észrevettük. (meg mozdult a motor.)
Az tudtam, hogy a MMX gépem még 1974-ben Pacsa térségében balesetben összetört. Aztán megjavították, de hogy? "

Az épen maradt jobb oldali kabin ajtóhoz építettek egy helikoptert " !!!

Tréfa félre téve a géppel 1977-ben komolyabb műszaki problémánk ezt követően nem volt.

Gyöngyös

(Popej) 1977

Brigádon belüli életünk a rakodóinkkal is mozgalmas volt egykor. Mindig ment valami tétre menő fogadás vagy sport tevékenység, stb. amiben "általában" jobbak voltunk - mi a repülősök.
Most egy megtörtént esetet osztok meg veletek de erre nem vagyok büszke!

A Gyöngyöspatai Popejnek nevezett rakodónk abban az időben egy 30 -as jó nagydarab 100 kg fölötti csupa izom legényember volt. Akkora tenyere volt, mint egy sütőlapát, ha kezet fogtam vele mindig kisebbségi érzésem volt pedig ÉN sem panaszkodhattam. A történetünk ott kezdődött, hogy amikor a "földi lépcsőhöz" került április közepén - rövid időn belül kóstolgatni kezdett, hogy birkózzak már vele egyet. Jó ideig le tudtam szerelni azzal a szöveggel, hogy:
"Popej engem az egykori sporttársaim CSONTTÖRŐNEK neveztek el és nem akarom, hogy valami bajod legyen, ezért felejtsük már el a birkózást!"
(Az elnevezést annak köszönhettem, hogy két sporttársamnak edzés, ill. meccs közben véletlenül kéz, ill. váll kulcs csonttörést okoztam. Leütő játékosként néha vehemensen - a röplabdában mondhatni "jó ütőerővel"rendelkeztem - a példa is mutatja.)
Aztán egy napon, amikor megint addig erőlködött, és kijelentette hogy "nem merek kiállni vele"- hát lesz, ami lesz, döntöttem- aztán a munkarepülés felfüggesztve - miközben a rakodok és a 105-ös brigád társaim (Berci és T. Béla) buzdítása közben (a két szurkoló tábor) - a szabadfogású birkózásra felkészültünk - miközben a tét- egy rekesz sör.
Itt azért megemlítem, hogy jó pár sportágban voltszerencsém próbára tenni magam a birkózást is úgy, ahogy ismertem, de itt ekkor csak a gyorsaságomban bízhattam.
Aztán ezt kihasználva, ahogy összekapaszkodtunk egyből kirúgtam Popej egyik lábát és már dőlt is el a nagy ember -Jómagam amikor földre estünk - mivel már átkulcsoltam majd egyben - jól meghúztam a mellkakasát Aztán csodálkoztam is hogy milyen könnyen megadta magát miközben Ö volt alul.
Ránézve látom, hogy fehér az arca. Mi van veled Popej? Á -Á - NEM KAPOK LEVEGŐT!
Nem volt mit tenni vihettük a gyöngyösi Bugát Pál kórházba miközben a rakodok szegény Popejt ott forszírozták, hogy kellet ez neked Popej - hát nem megmondta a Feri hogy...
Aztán kiderült, hogy egy bordája bánta az attrakciót. Ő balesetnek- létráról leesést mondott az orvosnak így megúsztam a rendőrségi eljárást (mivel nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoztam akaratlanul a "játék" hevében)
Míg betegállományban volt addig anyagilag besegítettem neki. Ö is tanult az esetből többet nem is akart velem birkózni miután felépült és visszakerült a csapatba.