Hogy egy pont lehess az égen

Repülés?! Vigyázz csapda!! Először elmész egy laza előadásra. Az elméleti oktatás csak fokozza kíváncsiságodat és alig néhány hét múlva már meg van az első elméleti vizsgád. Aztán tavasszal kimész egy nagy mezőre (ott szorgalmas vagy, kibírod a metsző hideget és szelet) aztán ha elvisznek egy iskolakörre (öt perc az egész) azt se tudod mi történt, annyi inger ért. Na, itt kell abbahagyni.

Mert ha másodszor, harmadszor, tizedszer is rád csukják a kabintetőt, egyszer csak elkezded érezni, sőt élvezni a startnál a gyorsulást, a gyomroddal, majd a seggeddel az emelkedést - süllyedést, a fordulót, a hozzá tartozó csúszást és így tovább. Közben, szép lassan te magad is átalakulsz.

Van ugyanis a kisagynak egy ősi - talán még a repülő hüllőktől örökölt - területe, amit aktiválnod kell, ha a levegőben akarsz maradni, ha te "repülő ember" akarsz lenni. Mert ez messze túl van a készség szintjén elsajátítható mozdulatokon. Ha jól repülsz, az ösztöneidnél is mélyebbről kapsz instrukciókat ahhoz, hogy egy pont lehess az égen. De te nem éred be ennyivel, mert a térben mozgás kéjes érzése már mindig kísérteni fog. És majd műrepülni akarsz, vagy jobb híján csinálsz néhány húzott fordulót (amikor nem látják). Egyszóval rabjává, megszállottá, eszelőssé válsz. Rámegy minden időd, ráköltöd a gatyád, az összes energiád, de innen lesznek a legjobb barátaid, ha szerencsés vagy a párod is, de az első szerelmeid egészen biztosan. Mert ezek a repüléssel fertőzött mutáns agyúak ösztönösen szeretik egymást és a kölcsönös tiszteletet talán még Bernoulli törvénye is tartalmazza.

Gondold át tehát még egyszer azt a repülést. Az embert 3-130 km/óra tartományra tervezték. Mit keresnél 10.000 -ren 900 km/h-val hasítva? Van fogalmad mennyi szabályt kell majd betartanod? Ha művészlélek vagy, esetleg fafejű tökös legény, eleve felejtős a dolog.

De ha egyszer elkezded, számolj azzal, hogy kihívás kihívást követ és nem mindig a te szándékodon múlik, hogy megléped-e a következő szintet. Mi lesz, ha már nem adnak orvosit, vagy ha sötét tekintetű kívülállók egyik napról a másikra kirántják alólad a betoncsíkot. Na, akkor mit csinálsz?

Megmondom én neked. Ülsz majd az íróasztalodnál, nézed a távoli horizontot, és kezed-lábad tökéletes összhangjára figyelve elképzelsz egy leborítást.