Darida Tamás

Kedves IL-18-as baráti találkozó résztvevői!

Tegnap este levelet kaptam a MO-Aladár barátomtól, azt kéri tőlem, hogy olvassam fel a levelét.

Azért nekem címezte a levelét, mert mostanában sokat lát engem errefelé bóklászni.

A levél:

Kedves Barátaim!

Köszönöm, hogy a mai napon eljöttetek az Aeroparkba, hogy nosztalgiázzunk egy kicsit a régi időkről.

Azért én írom a levelet, miután testvéreim közül én vagyok az első, aki Magyarországra érkezett. Én 1960. április 1-én 14 óra 45 perckor tettem le mindhárom lábamat magyar földre. Azonnal magyar nevet kaptam, vezetéknevem HAMO, keresztnevem Aladár lett.

Nagycsaládból származtam, és miután testvéreim megtudták, hogy jó sorom van Magyarországon, ezért Ők is követtek engem egyenként.

Így mind a heten születésüket követően csatlakoztak hozzám.

3 leány és 5 fiú tesó.

A lányok: Cecil, Helén és Ilona.

A fiúk: Dénes, Elemér, Ferenc, Géza és jómagam Aladár.

Ilona testvérem volt az utolsó, aki a családból utoljára megmutathatta a levegőben is csodaszép örökölt családi vonásunkat. Kecses, formás alakunkat, jellegzetes hangszínünket, eleganciánkat. Jellemző volt Ránk, hogy mindig egyforma külső megjelenésben, ruházatban mutatkoztunk a világ kíváncsi szemei előtt.

Ilona 1989. augusztus 29-én átköltözött Pápára, ez volt családunk utolsó légi bemutatója. És az idő múlását jelzi, hogy rövidesen 30 év eltelt azóta. Ezért is hívtalak meg Benneteket a mai találkozóra.

Köszönöm, hogy eljöttetek.

Röviden felsorolnám mi történt családom tagjaival:

Én, Aladár kényszer nyugdíjba vonulásom után (1987. február 22), most itt az Aeroparkban képviselem a családot.

Cecil húgom 1971. augusztus 28-án Koppenhága előtt közlekedési balesetben életét vesztette.

Dénes öcsém 1962. november 23-án Párizsban szintén közlekedési balesetben hunyt el.

Elemér öcsém a nyugdíjas évek kezdete után vidékre, Szolnokra költözött 1987. április 22-án. Nem tudom, hogy megy sora, de egy ismerősöm elmondása szerint eléggé le van gatyásodva.

Ferenc öcsém, hát Ő is közlekedési balesetet szenvedett Bukarestben, orvosai félrekezelték, nem a gyógyítására helyezték a hangsúlyt, hanem a kedvező életbiztosítása miatt inkább a biztosítási díjat vették fel.

Géza öcsém, sajnos a hármas számú motorja 1988. október 14-én kontrol nélkül tüzeskedett, emiatt leszázalékolták. De örömömre szolgál, hogy itt van velem szemben, ugyan ráférne egy kis ráncfelvarrás.

Helén húgom,1975. január 15-én egy külföldi útjáról hazatérve magyar földön vesztette életét, számomra a boncmesterek által kiadott diagnózis nem elfogadható.

Ilona húgom, Pápára érkezése után a vendéglátó iparban helyezkedett el, néhány év múlva a vendéglátó biznisz bealkonyult, egyedül maradt vidéken, egyetlen otthon sem fogadta be, majd egy külföldi kérő elvitte, most külföldön él. Nem tudom, hogy megy a sora.

Hát ennyit magunkról.

És veletek mi van?

Rengeteg kalandot átéltünk együtt. Emlékszem mindenkire.

Csinos légiutaskísérő lányok, bevallom néha kihallgattam a beszélgetéseiteket, éjszakai járatokon, mikor az utasok aludtak már és Ti a konyhában egymás véleményét kértétek szerelmi ügyekben. Remélem mindannyian megtaláltátok a párotokat.

Műszaki barátaim, köszönöm, hogy nekem és a családom tagjainak mindig a gondunkat viseltétek. Ápoltatok, kenegettetek, itattatok minket.

Aztán Ti, akik ott elől ültetek. Remélem a büdös bagóról leszoktatok már, nem győztem szellőztetni utánatok. Benneteket is kihallgattalak néha, a Ti szerelmi ügyeitek sem titok előttem.

És Te Tamás, mondd megtanultál már leszállni repülőgéppel? Amikor Te vezettél engem, számos kisebb - nagyobb agyrázkódást szenvedtem el a leszállásoknál.

Horváth Robi ne röhögjön!

Köszönöm az Aeroparknak, hogy Géza öcsémmel együtt gondunkat viselitek.

Barátaim! Jövőre, 2020-ban lesz a 60-ik évfordulója annak, hogy tesóimmal Magyarországra költöztünk, Én és Géza öcsém itt leszünk és várunk Benneteket is egy kis ünneplésre.

Kívánok jó egészséget mindenkinek és köszönöm az együtt eltöltött éveket.

Aladár